A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
TUDOMÁNYTECHNIKA A TUNGUSZKA-REJTÉLY VÉGSŐ MEGFEJTÉSE Szibériában a Köves-Tunguszka folyó völgyében, 800 km-re a Bajkál tótól, 1908. június 30-án egy kékesfehér fényben izzó tűzgolyó „hullott le az égből" és robbant szét. A keletkező hő a földön fekvő fémtárgyakat megolvasztotta, állatokat és növényeket elpusztította. A robbanás zaja és az előállott léglökés a környéken élő nomád népeket megrémítette. A robbanás helyén a tajga fái 30 km-es körzetben mint elégett gyufaszálak dőltek szét. Az érdekes eseményről tudomást szerzett az egész világ és mindenki kíváncsian várta a magyarázatot. Azt elsőnek Leonyid Kulik orosz mineralógus szolgáltatta: szerinte egy óriásmeteorit becsapódása történt. Tudományos kutatócsoportjával csak 1927-ben érkezett a távoli színhelyre és meglepetéssel tapasztalta, hogy a keresett meteoritkráter nem található. Ezzel egyben nyilvánvaló lett, hogy a jelenséget nem okozhatta a földfelszínre csapódó vasmeteorit. Megindult a találgatás, számos, köztük egészen fantasztikus magyarázat is született. Ezek között talán az első volt a szovjet csillagász I. Sz. Asztapovics és az angol meteorológus F. W. Whipple elképzelése, hogy egy üstökösmagról van szó, amely a levegőben robbant szét, de bizonyítékok híján ezt nem sokan fogadták el. A következő teória egy nagy fantáziával megáldott író, A. Kazancsev tollából ered, akinek egy 1946-ban megjelent írása szerint egy Marsról származó atomhajtású űrhajó érkezett hozzánk és felrobbant. A nukleáris teória egyéb javított változatai végül is azon buktak meg, hogy a területen nem található jelentősebb radioaktivitás, amit igazoltak a geokémikus K. Florensky által 1958, 1961 és 1962-ben vezetett expedíciók. Azután, egyebek mellett, jött a feketelyuk-teória, amivel elítélőleg lapunkban Is foglalkoztunk. Közben az egész világon feléledt az érdeklődés a kozmikus testek becsapódási jelenségei iránt, egyre több meteoritkrátert fedeztek fel és vizsgáltak meg. Növekedett a tudományos expedíciók száma a távoli Tunguszka térségébe is, egyre több tudományos ismeretanyagot gyűjtve. A tomszki egyetemről minden nyáron egy vegyes összetételű csoport végzett tudományos vizsgálatokat a helyszínen. így ma már végsőnek tűnő magyarázat, az 1930-as években született első elképzeléseket bizonyítja. Ez pedig az üstökösteória, aminek újabb verzióját G. I. Petrov akadémikus és társai összegezték a következőképpen. Amikor a kozmikus test átszáguldott a légkörön, anyaga gyorsan evaporálódott és amikor elégséges mennyiségű gázos anyag halmozódott fel a mozgó test előtt, az felrobbant és szétszóródott a levegőben. Ez a szétszóródott anyag újra lehűlve apró kis gömbökbe koncentrálódott, amelyek a környező vidékre hulltak. Már az 1962-es expedíció is talált apró magnetit részecskéket és üvegesre szilárdult kőzetszemcséket, de jelentéktelen mennyiségben. A következő expedíciók azonban már részletesebb vizsgálat alá vették a helyszín tőzegfelhalmozódásait is, amelynek az 1908-as rétegében tömegével találtak apró 200 mikrométer nagyság körüli, kétségtelenül kozmikus összetételű szemcséket. Ennek alapján a szétrobbant test összmennyiségét 100 000 tonna körülire becsülik. Hogy ezeknek a szemcséknek az eredete összefüggésben áll a kozmikus testtel, azt a kijevi kutatóközpont szakemberei igazolták. De hogyan lehetséges, hogy egy ilyen nagy tömegű kozmikus testnek a Földünkhöz való közeledését nem vették észre a csillagászok, hangzott a teória ellenzőinek az ellenvetése továbbra is. Végre erre az igen logikusnak hangzó kérdésre is megszületett az elfogadható választ. A bizonyítékot maga a természet szolgáltatta. A közelmúltban egy 'aszteroida, amelyet ma már az 1976 UA. számon emlegetünk, csak valamivel több, mint egymillió kilométerre száguldott el a Föld mellett. Csupán egy pár óra választott el bennünket az összeütközéstől, vagyis egy Tunguszka-szerű jelenség megismétlődésétől. A kozmikus test átmérője is pár száz méteres volt, mégis csak távcsővel lehetett' megpillantani. Sebességét a Tunguszkáéval azonosan 40 km/sec-nek véve az UA. 1976 még éjjel is csak 25 perccel a becsapódás előtt vált volna láthatóvá. Mint tudjuk a Tunguszka nappal érkezett. Az irány és a robbanási szög alapján Feszenkov vizsgálatai kimutatták, hogy a kozmikus test a Nap irányából érkezett és így nem is lehetett látható. Egy másik példa: 1965. március 31-én a nyugatkanadai Ravelstoke nevű város fölött egy meteor felrobbant és darabodra hullott. Kráter ott sem keletkezett, nagyobb darabok nem találhatók, csak feketés színezetű porszemek, amik jelezték, hogy karbon tartalmú kondrit anyagról van szó. Ez az összetétel nagyon gyakori a kozmikus törmelék anyagai között és úgy tűnik a legtöbb esetben a tartósságuk nem elégséges arra, hogy a légkörön épségben maradva áthatolhassanak. A Tungusz jelenség testének az anyaga is ilyen volt. A Tungusz jelenségnél létrejött robbanást a modern atomrobbantások eredményeivel összehasonlítva úgy tűnik, hogy a robbanás ereje 12,5 megatonnás volt és az a felszín fölött 8,5 km magasságban történt. Mind ezen adatok és eredmények elégségesek ahhoz, hogy a rejtélyt megfejtettnek tekinthessük. Kétségtelennek tűnik, hogy kozmikus test okozta a jelenséget, vagy egy üstökös mag vagy egy óriás meteorit, valahol a kettő határvonalán. SZAKÁLLTÖRTÉNELEM A szakáll, mint a férfiasság bizonyítéka, oly régi, mint maga az emberiség. Már az őskorban is szakállt viseltek a vadászok. A fáraó oszlophoz hasonló szakállt viselt. De ez nem volt valódi. Minél hatalmasabb személy volt a viselőjük, annál hoszszabb volt az álszakáll. A hatalom e jelképiát nők is hordták a nyilvánosság előtt. Igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a szakállnak a mohamedánok is. Megszokták, hogy a Próféta szakállára esküsznek, s ezen esküt nem volt szabad megszegni. De saját szakállukra is esküdtek; senkinek nem volt szabad a férfiasság e jelképét megbecsteleníteni. A szakállvesztés a legsúlyosabb büntetések közé tartozott. I. Péter orosz cár az ellenzékieket sújtotta vele. Az ókori germánok a szépség szimbólumaként értékelték a szakállt; az igazi szakáll szerintük vörösesszőke, és nem szabad megnyírni. A szakáll szerencsére átvészelte az évszázadok viharát. Időnként eltűnt, hogy aztán ismét megjelenjen. Néha a kiváltságosok, néha az ellenzékiek divatja, néha a művészek jellegzetessége. Engels 1f340-ben ezt írta nővérének: „Valamennyi bátor férfi, aki a haza oltalmára kardot rántott, fekete vagy barna szakállt viselt..." (Képünkön; Hans Steininger, akinek földet söprő ékességét síremlékén is megörökítették. A „szakáll-világbajnok" egyébként 1567-ben halt meg.) ť ÉVEK HELYETT HETEK ALATT Könnyű a dolga annak a glasgow-i cégnek, amely egy-egy építkezés tervdokumentációját kézhez kapva, vízben álló olajfúrótoronytól whisky-desztilláló üzemig bármit elkészít hetek alatt. Gyorsaságuk titka, hogy 1:100 méretarányú kicsinyítéssel dolgoznak, mert ilyen módon az eredeti létesítmény tervezői a háromdimenziós modelleken tanulmányozhatják elképzeléseik helyességét. A cég szakemberei színes műanyagból bármilyen elképzelést pontosan megvalósítanak. VILÁGÓRA IS, ÖRÖKNAPTÁR IS A japán Seiko cég legújabb villamos karórájának meglepő tulajdonságai vannak. Nemcsak az órákat, perceket és másodperceket, valamint a naptári időt mutatja, hanem a peremén elhelyezett skálabeosztással arról is tájékoztat, hogy a világ különböző nagyvárosaiban az időzónák szerint mennyi a pontos idő. Ezen kívül 2009-ig öröknaptárként is használható, mert előre jelzi, hogy egy keresett dátum milyen napra esik majd. ÉRCLELŐHELYET JELEZNEK A NYÍRFÁK „A közeljövőben millió négyzetkilométernyi területet kell átvizsgálnunk a Bajkál-Amur vasút térségében biogeokémiai módszerekkel" — jelentette ki L. V. Tausszon professzor, a szibériai geokémiai intézet igazgatója. A geokémikusok bejárták a mocsarakat, mezőket, megvizsgálják az öreg tárókat, növényeket gyűjtenek és elemzik a növények nyomelemtartalmát, hogy következtethessenek rá: milyen elemeket tartalmaz a talaj. Különösen a nyírfa nedvei értékes segítői a geológusoknak. Burját tudósok megállapították, hogy a nyírfa olyan természetes oldatot szivattyúz ki a föld mélyéből, amelyben minden elem nyoma megtalálható. Ennek alapján meghatározható a talaj fémtartalma a fa környékén. Ulan Ude-i geológusok több érclelőhelyre bukkantak a nyírfanedv elemzése révén a Bajkálon túli terület nyugati részén. 18
