A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
A pesti színházi világban Bilicsi Tivadart mindenki Bil bácsinak nevezi. Bilnek, mert ezzel a három betűvel kezdődik családneve, bácsinak pedig, mert az idén tölti be 77. életévét. No meg a „Bil bácsi" megszólítás jobban érzékelteti azt a rokonszenvet, amelyet Bilicsi Tivadar iránt érez az ember. íme egy példa kedvessége bizonyítására: Fényképész kollégám és én több mint másfél órás késéssel érkeztünk a szí-SZÍNÉSZEKKEL négyszemközt 1 (1 mű" közönséget, azonkívül több mint 75 játékfilm őrzi a Bilicsi-alakításokat. Hogyan csinálta ezt, művész úr, és hogyon viselte el, amikor nyugdíjba kellett mennie?- Az én színészi pályámat az az ars poetica irányította, amelyet nagy példaképem Pethes Imre úgy fogalmazott, hogy a színészi munka átélés nélkül csak hülye komédiázás. Én bizony a gyermekek népszerű Csin-bum cirkuszában is úgy bohóckodtam, hogy a szívemet is beleadtam ebbe a szerepbe. Ami pedig a nyugdíjaztatásomat illeti, igaz, hogy hatvannyolcban nyugdíjaztak, de azért még nem kötöttek útilaput a talpamra. Színházam, a Vígszínház minden esztendőben elküldi azt a levelét, amelyben „tisztelettel közlik", hogy arra az idényre is megújítják a szerződésemet. Jelenleg például Molnár Ferenc üvegcipő című darabjában játszom, amelyet az író születésének századik évfordulója alkalmából tűzött műsorra a színház. Ám szerepelgetek más területeken is. Most próbáljuk a Rádióban „A szatíra története" című összeállítást, és a tv-ben is forgatják sorolását tréfásan Bilicsi Tivadar.- Haknizni szokott még?- Hála istennek, ez nálam már régóta kiment a divatból. Eleget játszom a színházi szezonban. Legfeljebb a színészotthonokba látogatok el, nagy öröm megnevettetni és megénekeltetni azokat a nyugdíjas kollégákat, akik oly nehezen felejtik el a pálya szépségeit.- Gyermekkoráról és ifjú éveiről még nem esett szó . . .- No hót ezekben ugyan nem sok sztorit talál! Budán születtem, apámnak papír- és könyvkereskedése volt. Emellett zeneműveket is szívesen kiadott. Anyám színinövendék volt, amikor apám elvette, férjhezmenése után azonban zenetanulósra tért át és megszerezte a zenetanárnő képesítést. Azt hiszem, ez a családi zeneszeretet okozta, hogy bár apám hallani sem akart szándékomról, énekes színész lettem. Egyébként eléggé jó gyerek voltam, három vesszőparipám volt csupán, az énekelgetés, a tenisz meg a foci. Bizony még ma is lelkesen szurkolok egyegy izgalmasabb teniszmérkőzésen vagy focimeccsen. Ifjú éveimnek két fontosabb állomása volt. Az, amikor elvégeztem az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját és amikor megnősültem. Feleségemet, Lizát, aki a Magyar Színház művésznője volt, úgyszólván a színpadról „hurcoltam" az anyakönyvvezető elé. Általában szerencsés embernek tartom magamat, hiszen a legtökéletesebb feleséget választottam, s nemcsak ő, nemcsak gyermekeim és unokáim, hanem kedves közönségem is szeretett és szeret. nész budai villájához. Azt hittük, leszedi rólunk a keresztvizet, vagy nem is lesz már otthon. Bil bácsi azonban kertjében sétálgatva várt és szemrehányás helyett úgy összeölelgetett, hogy szinte ropogott a csontunk. Pedig nem is mi voltunk az egyedüli vendégek. Svájcban élő leánya és kedvenc unokája aznap érkezett haza.- A boldogság költözött be hozzánk - dicsekedett az idős művész ragyogó arccal, miközben befelé tessékelt a házba. - Nálam ugyanis nemcsak a szülők szeretik gyerekeiket, hanem a gyerekek és az unokák is imádják egymást. Képzeljék hát el, mennyi öröm lesz ebben az öreg viskóban holnap, ha a hagyományos családi összejövetelen mind a négy lányom és mind a hat unokám kacagása üli meg a házat. Nos, ami azt illeti, nem tartottunk attól, hogy Bil bácsi „öreg viskójában" nem fér majd el a család. A könyvtárszobában például, ahol a kávét és a likőrt szolgálta fel Liza asszony, bőven volt helye a 3000 kötetnek. De tágas, nagy méretű a többi helyiség is, igazán meglátszik, hogy nem centiméterrel méregették a villa építői.- Szellemek szobája ez - magyarázta jókedvűen Bilicsi. - A magyar színművészet legkivólóbbjaival vagyok itt együtt esténként. Könyvtáramnak több mint 500 kötete színháztörténeti munka, s azt kutatgatom belőlük, mi űzi, hajtja a színészt nagyobbnál nagyobb erőfeszítésre. Honnan nyerte a cselédlányból színésznővé lett Jászai Mari azt az erőt például, hogy görögül és angolul is megtanult, csakhogy jobban megérthesse és jobban átélhesse Elektra szerepét?- Hát a saját erőfeszítéseit vajon megérti, kedves Bil bácsi? Hiszen már hatvanadik esztendeje, hogy színész, és mindenki tudja, hogy opera-, operett és prózai szerepekben egyaránt otthonos. „Inaskodott" Szegeden, Miskolcon és végigtájolta az ország számos kisvárosát. Játszott a városligeti Színkörben, az Operaházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar Színházban és a Vígszínházban. Nem is említve, hogy egyszer egy nyáron Rátonyi Róberttel és Feleki Kamilla! még a cirkuszban is szórakoztatta a „nagyérdemár Az eltűnt miniatűrök című játékfilmet, amelyben főszerepet játszom.- Említette már, hogy szerepeit egyforma lelkesedéssel játssza. Melyik alakításait emelné ki mégis?- Hű de nehezet kérdez! - vakarta meg fejebúbját az idős színész. — Hiszen hatvan esztendő alatt isten tudja, hányszor játszottam színpadon és hányszor álltam a mikrofon és a tévékamerák előtt. Inkább tehát kapásból sorolok. Szerettem a Toscóból a sekrestyés szerepét, a Carmenból a csempészt, a Szabin nők elrablásából Rettegi uramat, a Néma leventéből Beppót, a Három a kislányból Tschöll papát, a János vitézből a francia király szerepét, A falu rosszából Gonosz Pistát és A piros bugyellárisból a cigányt. Leginkább azokat a szerepeket kedvelem azonban, amelyeket öregszínész koromtól bíznak rám - fejezte be fel- Többször vendégszerepeit, Bil bácsi, a tengerentúlon, így az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Nem mesélne el valamilyen ott átélt kedvesebb epizódot?- Kanadában kedvenc dalaimat énekeltem az egyik kisváros magyarjai előtt. Másnap megállított az tucán egy alig hatéves fiúcska és megkért, hogy még egyszer magyarázzam el, „hód med be a kis medve a nagy oroszlán barlangjába". Egyébként ennek az emléknek a felidézése kapcsán hadd dicsekedjem el, hogy tavalyi nagylemezem után az idén aranylemezem jelenik meg. Ezen is újból „megmagyarázom", hogy Apu, hód med be A kis medve A nagy oroszlán barlangjába . . . NEUMANN JANOS Kontár Gyula felvételei 4
