A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-07 / 41. szám
tizenegy, s Javorina községbe jártak iskolába. Egyikük egyszer iskolába menet észrevett egy medvét, ahogy zsákmányát marcangolta. A lányka leült a közelben s csak nézte, mit csinál a medve; a másik másnap ugyanígy. Aztán amikor hazajött, azt mondja: „Apu, gyerünk, fogjuk meg a medvét. Bezárjuk az ólba, s majd ott etetjük." A feleségem jócskán megijedt, de a lányok ma sem félnek a medvétől. A medve, mint tudjuk, a hideg idő beálltával keres magának egy barlangot, vagy kiválasztja valamelyi nagyobb fának az odvát, kirakja lombbal, száraz fenyőgallyal s aztán ott alussza - rendszerint részletekben - téli álmát. Magam is, az erdőt járva, nemegyszer találkoztam igy medvével. Egyszer egy napos vízmosásban láttam egy szunyókáló medvét. Másnap megint arra jártam, s hát a medve ott szundikált, még ásitptt is. Leültem nem messze és figyeltem. Fáradt voltam, jól melegített a napocska, és bizony, szégyen ide, szégyen oda, engem is elnyomott az álom. Nem tudom, meddig aludtunk volna igy, a medve meg én, ha közben nem kezd el dörögni az ég, jelezve, hogy vihar közeledik. A medve nagyot szuszogott, megtörölte a szemét, akárcsak én, s mindegyikünk ment a maga útjára. Elbúcsúzunk az erdő éber őrétől, ideje visszamenni „civilizáltabb" környezetbe. Meggyőződtem róla, hogy nem könnyű a sora az erdésznek, a Tátra Nemzeti Park őreinek. A természeti rezervációt járva egyszercsak azt látom, hogy ott füstölög előttem az ösvényen valami. Lehajolok, hát egy cigarettacsutka - s körül száraz avar. Előttem három turista - mindhárom nö. Utánuk eredtem, s kérdeztem, melyikük dobta el az égő cigarettavéget, s gondoltak-e arra, mi történik, ha történetesen nem zöld, hanem száraz a fű. Egyikük sem vallotta be, hogy ő lett volna, sőt még fel voltak háborodva, hogy még itt is molesztálja őket valaki. Csak jóneveitségem tiltja, hogy nem voltam gorombább hozzájuk ... Szöveg és képek: PAVEL HASKO EGY SZERELEM TÖRTÉNETE Hány költő dalolt már a Szerelemről?! Úgy is mondhatnám, hogy tulajdonképpen nem is véletlen, hogy a költészet legszebb gyöngyszemeit éppen ez a semmivel sem pótolható, nagyszerű érzés sugallta .. . Ám ahogy az életben minden, így a szerelem is lehet öröm és gond is. Aki átélte, az tudja: az őszinte, rajongó szerelem talán a világ legboldogabb érzése; de a szerelem fájni, kínozni is tud. Sőt, olykor-olykor tragikus vége is lehet. Gondoljuk csak el: szerencsétlennek vélt szerelmükben hányán követtek mór el öngyilkosságot, vagy hányán bonyolódtak különböző bűnügyekbe viszonzás nélkül maradt szerelmük „megtorlásaképpen". Régebben is, és a bírósági tárgyalótermekben zajtó tárgyalások tanúsága szerint napjainkban is előfordul az ilyesmi. SZEMEZÉS A Dolný Kubín-Čadca között közlekedő menetrendszerű autóbuszon szokatlanul kevés ember, mindössze talán félszáz utas utazott. Hőség volt, az időjárás mintha most akarta volna jóvátenni a nyár eleji sűrű esőzést. Az erdőkkel szegélyezett országút gidres-gödrös felülete kíméletlenül dobálta a buszt. A járatnaík késése lehetett, mert a sofőr a hepe-hupás út ellenére gyorsan hajtott, így az állni kényszerülő utasoknak a kisebb-nagyobb zöttyenőknél bizony alaposan meg kellett fogódzniuk . . . Aztán hirtelen - egy ilyen mulatságosnak tetsző, kényszerű im. balygás közben — két szempár találkozott. Egy fiúé, meg egy lányé. Tekintetük egy pillanatra egymásba vésődött, majd mindketten gyorsan, zavartan félre néztek. Néhány nappal később, újra ugyanazon a járaton, megismétlődött az iménti jelenet. Most azonban mintha kissé hosszabban felejtették volna egymáson a tekintetüket. Különösen a fiú - aki a közeli községek egyikébe rokanlátogotásra utazott -, pillantgatott egyre gyakrabban a sötét szemű, csinos fiatal lány felé. Érdeklődve várta, vajon a lány újra ott száll-e majd le, ahol a legutóbb, azaz két faluval korábban mint ő? . . . Irén - mert így hívták a lányt - nemcsak hagy ott szállt le a buszról, de gyalog is ugyanobba az irányba indult el, mint a múltkor. A megállótól még egy szép darabot kellett lépdelnie, amíg hazaért. Közben akaratlanul is meg-megjelent lelki szemei előtt az autóbuszban feléje tekintgető barna fiatalember vidám arca. Nem csúnya fiú - állapította! meg magában, de nem tulajdonított nagyobb jelentőséget az iménti szemezés, nek. Részben ismerte már a férfiakat, tudta, hogy szívesen oda-odakacsintanak a lányok felé; másrészt ismeretsége is volt már.. . Első fiújával szakított, de most egy katonaéveit töltő falubéli fiúval levelezett. Nem volt komoly az ügy, de mégis . . . VISZONTLÁTÁS íratlan törvény, hogy ha valahol búcsú van, akkor talpon van az egész falu, sőt, néha az egész környék aprajanagyjai is. Az emberek egymás hegyénhátán tolonganak, zenétől s kacajtól visszhangzik minden, minthacsak ezernyi apró forrásból pataikzama a jókedv ... Természetesen, Irénék falva sem volt kivétel. Évről évre, így ezúttal is, szeptember derekán rendezték itt a hagyományos búcsút. Az időjárás is kedvezett a gondtalan derűnek: az esti táncmulatságon szinte nyárias melegben, csillagokkal telehintett égbolt alatt a szabadban játszott a zenekar. Irén előtt hirtelen az autóbuszból ismert nyurga fiatalember hajolt meg:- Szabad kérnem? — örömmel! — válaszolta egyből Irén és mosolyogva vegyült a táncoló tömegbe.- Laci vagyok... - mutatkozott be a fiú, amikor a zenekar rövid szünetet tartott. Sebtében elmondta még, hogy Martinban dolgozik és ide a közeibe a nővéréhez jár látogatóba. És persze nem titkolta azt sem, hogy főképpen Irén kedvéért jött el a búcsúra. Többet most nem tudott mondani magáról, mert a zenészek újra rázendítettek és táncolni mentek. Irén már nem is tálcolt mással és talán éjfél is elmúlt, amikor Laci hazakísérte új barátnőjét . . . Másnap estefelé váratlan vendég: Irén éjszakai lovagja kocogtatta meg a lány szülei házának ablakát. Irén nyitott ajtót.- Beszélni szeretnék veled - hadarta mentegetődzve Laci. — Most?!... És te nem vagy Martinban? ... — csodálkozott a lány. Laci ideges kézmozdulatot tett. — Onnan jövök . . , Egyszerűen nem volt maradásom . .. Beszélnem kell veled .. . hacsak pár szót is, de beszélnünk kell - mondta kérlelve. Irén behívta őt a házba és bemutatta Lacit a szüleinek. Hogy miről beszélgettek, tulajdonképpen lényegtelen, ámbár nem nehéz kitalálni . . . Laci ezentúl minden héten ellátogatott Irénékhez és ha olykor lekéste az autóbuszt, hát éjszakára is ott maradt. A szemezésből így - szerelem lett. Am a szerelem nemcsak öröm, de gond is. Mert Laci néha gorombán, kíméletlenül beszélt Irén szüleivel, különösen a lány beteges édesanyjával; Irént pedig hűtlenséggel gyanúsítgatto. Másnap, mintha misem történt volna, újra kedves és barátságos volt a lányhoz is és a szülőkhöz is. ELJEGYZÉS Alig telt el három-négy hónap s Laci megkérte Irén kezét. A lány szülei óvatosságra intették Irént, akiben szintén kételyek éltek, mégis úgy döntött, hogy karácsonykor megtarthatják az eljegyzést!- Ha ennyire ragaszkodik hozzám, bizonyára szeret. A természetéről pedig senki sem tehet... Az eljegyzés után megnyugszik és bizonyosan meg is változik - próbálta meggyőzni Irén az aggódó szülőiket. Karácsony és újév között megtartották az eljegyzést. A remélt fordulat azonban elmaradt: Laci továbbra is erősen hangulatos és kiszámíthatatlanul szeszélyes maradt... Néhány hét elteltével Irén azon kapta magát, hogy néha már nem is örül vőlegénye jövetelének. Nem, nem azért, hogy talán másvalakit talált volna; hanem azért, mert aggódott: nem lobban-e közöttük vagy Laci és az ő szülei között újabb nézeteltérés? ... Az ősszel még oly jóleső játékos vidámságot, ábrándos tervezgetést valami nyomasztó és ideges feszültség váltotta föl. ... Sétálni általában a falu határába jártak, néha-néha kirándulni is elmentek. Rosszabb időjárás esetén a kultúrházba, filmvetítésekre jártak; vasárnaponkint pedig általában az ötórai tea jelentette a szórakozást. De újabban Irén táncolni sem járt szívesen. Elég volt ugyanis, hogy a fiúk közül valaki kedvesebben ránézzen vagy uram bocsá': valaki fölkérje öt táncolni - máris megvolt a botrány. Laci abban a pillanatban féltékenykedoi kezdett, közben alaposan a pohár fenekére né-A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN EMBE1U SORSOK zett és a legszívesebben mindenkibe belekötött volna. Előfordult, hogy szombat helyett már szerdán este vagy csütörtökön otthagyta a munkahelyét és eljött „meglátogatni" Irént. A lány érzelmei egyre bizonytalanabbá váltak a fiú iránt. Kérte, változzon meg, ne gyötörje őt és a szüleit az állandó féltékenységgel... Egyszer aztán - heves, goromba vita közben - komoly kijelentésre szánta magát: — Laci, ha nem változol meg, visszaadom a gyűrűt! Értsd meg, ez nem mehet így tovább! — mondta határozottan. A fiú féktelen haragra gerjedt:- Azt próbálnád csak megtenni! Egy pillanattal sem élnél tovább! - kiáltotta és elrohant. ÖSSZETŰZÉS Április végét, egy csütörtöki napot mutatott a naptár. Laci ezúttal is a vártnál korábban toppant be Irénékhez.- Pakolj! Velem jössz! Martinban találtam számodra munkát - rontott üdvözlés helyett a lányra. Irén beteg édesanyja az ágyból próbált lánya védelmére kelni, de Laci az ágyhoz rohant és durván az asszony kezére ütött:- Ha szépszerével nem adja, erőszakkal viszem el a lányát!... Irén is az ágyhoz szaladt.- Laci, türtőztesd magad! A húr pattanásig feszült.- Jössz, vagy nem? - kérdezte Laci a lánytól.- Nem! És te se gyere ide többet! Aznap Irén apja vetett véget a csetepaténak. Aznap . . . Mert másnap Laci az utcán várta Irént, és gorombán ráförmedt:- Visszavonod amit tegnap mondtál?- Nem! Félek tőled, nem tudnék a feleséged lenni. Irénék kapuja elé értek közben. Laci is belépett az udvarra.- Utoljára kérdezlek: velem jössz? Irén már a ház ajtaja felé tartott és csak félvállról válaszolt:- Én pedig utoljára mondom, hogy nem! Laci villámgyorsan a kabátjához kapott és kést rántott Irénre, aki egy pillanattal később a földre zuhant. .. A fiú sarkonfardult, először fejetlenül szaladgálni < kezdett — aztán ment és följelentette magát. AZ ÍTÉLET Szerencsére, Irén sérülése nem bizonyult életveszélyesnek, két hónapi kórházi kezelés után meggyógyult. Lacit a bíróság - emberölési kísérlet bizonyított vádjával — nyolc évi szigorított börtönbüntetésre ítélte. M. P. 17
