A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
szült. Az így megerősített alapra az építők gelendákat fektettek és ezekbe a sarkokon, valamint ezek közein oszlopokat illesztettek. Az oszlopokat alul, felül és középen vízszintesen beékelt lécekkel összekapcsolták. Az így kapott favázat aztán vékony vesszővel befonták — kihagyva az ajtó- és cblaknyilásokat — majd pelyvás sárral, ..paticcsal" kívül-belül vastagon betapasztották. Az Így kapott^felületet agyag és homok keverékével simították és cmikor kellőképpen kiszáradt, fehérre meszelték. A vertfalú háznál az épület beosztásának megfelelően erős oszlopokat állítottak le és ezekhez néhol fűzfagúzsokat kötöttek, hogy ezzel is erősítsék a falak tartását. Ha ezzel elkészültek, az oszlopvázat kétoldalt ideiglenesen bedeszkázták és ebbe a deszkavázba verték, döngölték bele a már előre elkészített sarat a kívánt magasságig. A fal elkészülte után a deszkavázat leszedték, és kivágták az ajtó és ablaknyílásokat. Az így készített fal vastagsá-II. ÉPÍTŐANYAGOK ÉS AZ ÉPÍTÉS MÓDSZEREI A népi építészet fejlődése során állandó kapcsolatban volt c természettel, az építő szükségleteivel és technológiai ismereteivel. Az építők mindig c legkönnyebben fellelhető építőanyagokhoz folyamodtak, ebből építették a lakóházat és a mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlenül szükséges gazdasági épületeket. Az Ipoly mente népi építészetében a házépítésre felhasznált szinte valamennyi építőanyag előfordult. Fából, kőből, égetett téglából és az agyag-felhasználás különböző technikáival épültek a házak. Természetesen nem húzhatunk éles határvonalat az egyes itt felsorolt építőanyagok felhasználási módja között, hiszen ebben mindig az adott természeti viszonyok és ez építő szociális — gazdasági körülményei döntöttek. A néprajzi szakirodalomban sok utalást találunk a vizsgált terület faépítészetére. Sajnos napjainkban már nem találhatók meg ezek az emlékek, így csak c kutatók leírásaira támaszkodhatnánk ezek elemzésekor. Az Ipoly mente köházai megdolgozásán terméskőből épültek. Alapanyagot a domboldalak homokkő bányái szolgáltattak. A falck építésénél kötőanyagként agyagot alkalmaztak az építők. Alaprajzi elrendezés és a díszítés szempontjából ezek a köépületek a vályogépitészethdz igazodtak. A falakat agyag és pelyva keverékével vakolták, simították és végül bemeszelték. Vakolctlan kőfalakat csak a gazdasági épületeknél találunk, de ezeknél viszont a sarkokat és a bejáratok környékét szabályosra faragott kőlapokkal borították. Az Ipoly mente népi építészetében c legelterjedtebbek az agyag-felhasználás különböző módjai voltak. Bár előfordult, de legkevésbé volt használatos a sárfal és c másutt oly elterjedt vályogfal. A házépítés legáltalánosabb, legelterjedtebb módja az ún. „paticsfal” és a vertfal volt. A „patics" falú ház alapja erősen ledöngölt agyagból, vagy néhol terméskövekből is kéga az 50—60 cm-t is elérte. A nedvesség, a víz ellen a ház építői a ház ólján körbe futó agyagpadkával, a „falatjával", védekeztek, és természetesen ezt a célt szolgálta a jó és gondos tetőfedés, vclamint a kiugró eresz is. Az elkészült falakat agyagból és rendszerint árpapelyvából álló vakolattal betapasztották, majd ezt egy vékonyabb homok és agyag keverékéből készült réteggel simították. Ha c vakolat már megszáradt, a falakat fehérre meszelték, ami nemcsak esztétikai célokat szolgált, honem izoláló és fertőtlenítő hatása miatt is célszerű volt. Századunkban aztán egyre inkább tért hódított a téglaépitészet, de a legtöbb helyen az építők szinte napjainkig hűek maradtak a hagyományos, évszázados fejlődés eredményeként kialakult háztípushoz és gazdasági épülethez. NAGYNÉ M. KORNÉLIA
