A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
Közös erővel még Ez év áprilisában a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának rendezésében országos értekezletet tartottak Bojnicéban. Ezen részt vettek a CSEMADOK KB és JB titkárai, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének KB és JB titkárai, a bratislavai Népművelési Intézet, a három kerületi nemzeti bizottság és a nemzetiségileg vegyes lakosú járások nemzeti bizottságainak kulturális osztályvezetői, valamint a kerületi és a járási népművelési központok igazgatói. Az értekezlet résztvevői megtárgyalták a nemzetiségi kultúra továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározat végrehajtásából eredő időszerű feladatokat. Megállapodtak abban, hogy tökéletesítik az irányítás módszereit és elmélyítik az együttműködést a nemzeti bizottságok illetékes intézményeivel. E fontos értekezlettel kapcsolatban kerestük fel dr. GYÖRGY ISTVÁNT, a CSEMADOK KB vezető titkárát, s arról beszélgettünk vele, hogy a Bojnicéban elfogadott alapelvek milyen feltételeket biztosítanak a csehszlovákiai magyar kultúra fejlesztéséhez, az illetékes szervek munkájának tökéletesítéséhez, s mi vár a CSEMADOK szerveire és szervezeteire a jövőben. A CSEMADOK csaknem harmincéves tevékenységében a maga területén tudatosította azokat a társadalmi változótokat, amelyek Dél- Szlovákiáibain 1948 februárja után végbementek — hangsúlyozta dr. György István. — Itt mindjárt hozzá kell tennem, hogy igyekezett is érvényt szerezni minden igény kielégítésének, amelyeket ezek a társadalmi változások megkívántaik. Senki sem vonhatja kétségbe a CSEMADOK-nak azt az érdemét, amelyet megalakulása pillanatától a csehszlovákiai magyarság művelődési igényeinek kielégítésével a párt- és állami szervek is elismernek és méltányolnak. Az adott lehetőségekkel élve, a legfelsőbb párt- és államhatalmi szervekhez benyújtott számtalan javaslatával elősegítette a csehszlovákiai magyar dolgozók problémáinak megoldását, beleértve a nemzetiségi kérdés marxista-'leninista alapon történő rendezését is. Meggyőződésünk, hogy szövetségünk hetvenezrei tagsága tisztában van a CSEMADOK küldetésével, célkitűzésével és aktívan munkálkodik megvalósulásán. A közel hatszázezer csehszlovákiai magyar döntő többsége is, mondhatjuk, tisztában van szövetségünk jelentőségével és igényli tevékenységét. Ezt igazolja a CSEMADOK-rendezvényeken való tömeges részvétel. De a nemzetiségileg vegyes területeken élő szlovák lakosság többsége is ismeri és elismeri szövetségünk munkáját, részt vesz országos, járási és helyi rendezvényeinken. Szövetségünk igyekezete kezdettől fogva arra irányult, hogy — támaszkodva a csehszlovákiai munkásmozgalom forradalmi hagyományaira és a csehszlovákiai magyarok haladó és nemzeti hagyományaira — tevékenységünk mindig a csehszlovákiai magyarság, hazánk nemzetiségei őszinte barátságának elmélyítését szolgálja, különös tekintettel az együtt élő szlovákok és magyarok baráti kapcsolatainak elmélyítésére. Hiszen évszázadokon keresztül együtt éltek, dolgoztak és harcoltak, együtt áztatták vérükkel szülőföldjüket, s éppen ezért közös felelősséggel is tartoznak szocialista társadalmunk, közös hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek jövőjéért A CSEMADOK-ot a februári győzelem, a szocialista forradalom vívmányaként kezeltük és kezeljük. Szövetségünk alakuló közgyűlésén, 1949. március 5-én Major István a CSKP KB nevében többek között a következőket mondotta: „Pártunk meg van győződve arról, hogy ha minél szorosabb lesz az együttműködés a cseh, a szlovák és a magyair nép között, minél szorosabban fűzi őket egymáshoz a nemzetközi összefogás szelleme, annál lelkesebben fogják építeni közös hazájuk népi demokratikus rendjét, annál gyorsabb ütemben fogják eltávőlítani a szocializmus útjából az összes akadályt. Ebben az országban csak annak van joga bízni a jobb jövőben, aki dolgozik, és a kulturális javakhoz is csak annak legyen joga, aki szívvel-lélekkel kapcsölódik bele az új szocialista társadalmi rend építésébe. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nem szigetelheti el magát az őt környező gazdasági, politikai és kulturális élet jelenségeitől, nem lehetnek célkitűzései, .melyek homlokegyenest ellenkeznének a többi hasonló intézmények célkitűzéseivel és szellemével. Az egyesület működését, épúgy mint a szlovák vagy cseh kultúrintézmények tevékenységét kell hogy ugyanaz a gyakorlati elv hassa át: olyan kultúrát kell nyújtani a dolgozó tömegeknek, meiy formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocialista. Legyen tehát ez a kultúregyesület a magyar és a szlovák dolgozók közötti testvéri megértés és szolidaritás melegágya!" Lőrincz Gyula a CSEMADOK alakuló közgyűlésén megválasztott elnök, többek közölt a következőkben jelölte meg a szövetség küldetését: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata lesz, hogy megszüntesse a magyar és a szlovák nép, valamint az itt élő más nemzetiségek egymástól való egészségtelen elszigeteltségét, különélését. Hogy megteremtse a harmonikus együttélést minden téren — kultúrában, munkában, újjáépítésben, iparban, mezőgazdaságban egyaránt." Az elmúlt csaknem harminc év alatt a CSEMADOK tevékenységének alapelve a proletár internacionalizmus volt, és az ma is, még Okikor is, ha az elmúlt időszakiban váltak olyan tisztségviselői is, akik a szövetségbe befurakodva nacionalizmust kívántak szítani. De mint ismeretes, eredménytelenül. Olyanok is akadtak, akik a szövetség munkájával szemben passzívak és felelőtlenek voltak. A CSEMADOK formájára nézve nemzeti, tartalmában szocialista, s ilyen módon internacionalista kultúra terjesztésére törekedett és törekszik. Az eredmények alapján ítélve többé-kevésbé sikeresen. ■ Szövetségünk mindjárt megalakulása után kapcsolatot teremtett más társadalmi szervezetekkel és kulturális intézményekkel. Hogyan alakult ez az együttműködés? 1948 februárja után létrejöttek a szocialista társadalmi tömegpolitikai szervezetek, meghatározva alapszabályzatukban fő küldetésüket. Konstruálódtak az állami népművelési intézmények, mint módszertani testületek. Fő küldetésük lett aiz együttműködés az egyes tömegszervezetek'kel, igényeik szerint segítették elő szakmai szempontból a tevékenységüket. 1959-ben a Nemzetgyűlés 1959/52 számú törvényt fogadott el a népművelési tevékenység szervezéséről, irányításáról. Ez szabályozza a nemzeti bizottságok által irányított népművelési intézmények küldetésének és jogi helyzetének kérdéseit, valamint a kulturális munkát végző dolgozók eszmei és szakmai felkészültségének állandó emelését szolgáló központi gondoskodás különféle formáit. Ez a csaknem húsz évvel ezelőtt elfogadott törvény például kimondja, hogy a nemzeti bizottságok az általuk irányított körzetben — az illetékes társadalmi tömegszervezetekkel közösen — kötelesek kidolgozni a kulturális tevékenység egységes tervét, feltételeket teremteni megvalósításához, értékelni és ellenőrizni a körzetükben folyó kulturális munka tortal'mát és színvonalát (a törvény 3 — 8. paragrafusa). Ott, ahol ezt így tették, egészséges kapcsolat alakult ki a nemzeti bizottságok, ezek intézményei és a társadalmi tömegszervezetek között. Ott, ahol tudatosították a közös célt, egészséges viszony, jó munkamegosztás alakult ki az illetékesek között. Idővel persze nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt a törvény feltételezte — mivel az illetékesek a törvénybe foglaltakból sok mindent nem Színházlátogatók figyelmébe A Magyar Területi Színház ebben az évben is szeretné kielégíteni rendszeres látogatóinak művelődési és szórakozási igényeit. Az eddig jól bevált szokáshoz híven, az új, 1978—79-es színházi évadban is 6 előadásra szóló bérletet bocsát ki mind a komáromi (Komárno), mind a kassai (Košice), társulat bemutatóira és felújításaira. Az új bérleteket 1978. november 10-ig lehet megváltani, illetve a régi bérleteket felújítani, éspedig 10 százalékos árengedménnyel. Bérletet vásárolhatnak üzemek, intézmények, iskolák (csoportos bérlet) és magánszemélyek (egyéni bérlet). Egyéni bérletek KOMÁROMBAN: Fábry Zoltán Harmos Károly Lehár Ferenc Madách Imre bérlet KASSÁN: Katona József Kazinczy Ferenc Madách Imre Fábry Zoltán bérlet Csoportos bérlet Komáromban: Jókai Mór bérlet Azok a színházlátogatók, akik bérletet váltanak a Magyar Területi Színház és a Thália Színpad 1978/79-es évadának előadásaira, a következő előadásokat tekinthetik meg: Egri Viktor: A Gedeon-ház (színmű), Anton Csehov: Sirály (színmű), Carlo Goldoni: A hazug (vígjáték), Jan Jílek: Szilveszter (vígjáték), Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös (zenés játék) — Komáromban, Pierre Aristide Bréal: Huszárok (vígjáték) — Kassán, Rácz Olivér — Kmeczkó Mihály: Álom Tivadar hadparancsa (tragikomédia), vagy Miroslav Hornícek: Két férfi sakkban (vígjáték). Szomorú tapasztalatok bizonyítják, hogy egyegy helységben kipattanó hirtelen felbuzdulás gyűjteményeket eredményezett ugyan, de mivel létrehozóikból az előbb említett feltételek hiányoztak, a begyűjtött anyag a lelkesedés lanyhultával vagy elkallódott — esetleg pótolhatatlan veszteséget okozva —, vagy pedig a népi talajból gyökerei nélkül kiszakítva a tudomány számára majdnem felhasználhatatlan anyaghalmazzá vált. E néhány gondolat után — kitűzött célunk szerint — ismerkedjünk meg a tárgyi néprajzi anyag gyűjtésével kapcsolatos tudnivalókkal. A tárgyi néprajz anyagát a népi műveltség tárgyi javainak — elsősorban a maga által alkotottak — felkutatásából, összegyűjtéséből nyeri. Az áttekinthetőség, rendszerezés megkönnyítésére a szaktudomány klasszikusai a sokrétű néprajzi anyagot az alábbi szakcsoportokba keretezték: — Gyűjtögető gazdálkodás — Teherhordás, közlekedés — Halászat — Építkezés — Vadászat (vadfogás) — Házberendezés — Állattenyésztés — A táplálkozás és a konyha — Földművelés eszközei — Népi mesterségek — A gyógyítás, rontás és tárgyai — Ruházat, textil — A vigalom, játék és tárgyai — A hagyomány és tárgyai — A kegyelet tárgyai E felosztás ismeretében tekintsük most át a legfontosabb gyakorlati teendőket. I. GYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE A terepen végzendő munka rendszerességéért, meggyorsításáért néhány előkészületet kell tennünk. 6
