A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-01 / 27. szám
Az izgalmas produkció, amelyet a hazánkban szereplő budapesti Apollo Cirkusz közönsége előadásról előadásra lelkesen megtapsol, körülbelül a következő: Hat fürge tigris beszalad a porondra. Négyen a helyükre mennek, ketten civakodva évődnek egymással. Belép a ketrecbe az idomár és rendet teremt a csintalankodók között. Miután ők is a helyükre mentek, sorbamegy a hat állat előtt, mintegy üdvözli valamenynyiüket. Ekkor kezdődik a tényleges cirkuszi mutatvány. Az állatok fegyelmezett sorba rendeződnek, aztán először négy-, majd kétlábon körbesétálják a porondot; vezényszóra lefekszenek, majd különböző alakzatokba rendeződnek. Ezt követően ugrásgyakorlatok következnek. Előbb „csak" simán, minden különösebb akadály nélkül, majd egy-egy tigris törzse fölött. Ezután újra a helyükre mennek s a hat tigris egyike hátsó lábain állva lépésgyakorlatokat produkál. Ezzel véget ér a mutatvány első része. A hat ragadozó egy pillanatra eltűnik a tigrisbejáróban, közben kitárul a ketrecajtó s két telivér paripa szalad be a porondra. Amikor a helyükre érnek, két tigris ismét visszajön és kezdődik a produkció világszenzációnak számító része: két szelíd háziállat és két, fogait csikorgató ragadozó közös dresszúrája. A szám kicsúcsosodása, amikor a két ló hátukon a tigrisekkel akadályokat ugorva körbekörbeügeti a manézst. Ez a produkció tetőpontja. A zenekar tust húz és az állatok pihenni mennek . . . A nagy tapsot az idomító, DONNERT Károly köszöni meg. Zömök, rövid hajú, huszárbajszú, szelid tekintető férfi. Harminchárom éves. Az előadásokon testre szabott, fényesen csillogó öltözéket visel; a porondon kívül az egyszerű farmerruhát kedveli a leginkább. Két előadás szünetében, a lakosztá-, lyául szolgáló gépkocsi-utánfutóban beszélgetünk.- Hogyan lesz valakiből állatszelídítő? — Rendszerint kétféle módon — mondja. — Az egyik: egyszerűen beleszeret a cirkuszvilág változatos átmoszférájába és a benne lappangó idomítói érzék s tehetség megtalálja műfaját. Ez a ritkább eset. A másik viszont sokkal gyakoribb: cirkuszművészek ivadékaként születik az illető, a porond közelében nevelkedik és szinte a vérében van a színes artistavilág légköre. Ilyen esetben már csak az a kérdés, hogy a tarka porondművészet melyik ágazatát választja?.. . Bár ez az elhatározás sem mindig állandó, jómagam is artistából és lovaszsonglőrből lettem tigrisszelid/tő.- Ami viszont azt sejteti, hogy a pólyaválasztók második csoportjába tartozik . . . Feszes, zárt arcvonásai feloldódnak.- Valóban artista ősök cirkuszban nevelkedő gyerekei közé tartozom. Nehezen tudnám számba venni, hogy a Donnert-dinasztia hány tagja szerepelt és szerepel a világ különböző cirkuszaiban .. . Csupán az Apollo műsorában szerepelünk hárman: édesapám, Donnert János a lóidomitás nagyon igényes számait mutatja be; unokabátyóm, Donnert László egy humoros taxijelenetben szerepel és az ő száma a csimpánz-revü is, én pedig hat tigris társaságában lépek porondra. — Több előadáson figyeltem a munkamódszerét. Botot nem használ és a kezében lévő ostor sem valami erős . . .- A verés jobbára csak félelmet, dühöt vált ki az állatból, erőszakkal nemigen lehet megtanítani valamire. A dicséret, a jutalmazás többet ér. Persze, ha valamelyik szemtelen és utánavág az embernek, azonnal megbüntetem. Botot csak akkor használok, ha egymás között támad nézeteltérésük MIKLÓSI PÉTER és sürgősen szét kell választani őket, nehogy kárt tegyenek egymásban. — A közhit úgy tartja, hogy az oroszlán -vagy tigrisszelidítő zsebében egy pisztoly is mindig ott lapul. Derűsen legyint:- Nézze! Nincs is zseb a kosztümömön ... A ragadozó, ha támad, sokkal fürgébb annál, minthogy kivárná, hogy előrántsam a fegyvert. Minden előadáson édesapám áll a ketrec mellett, hogy szükség esetén a segítségemre legyen.- Véleménye szerint az állat szeresse idomítóját vagy inkább tartson tőle?- Ez tulajdonképpen idomítói módszer kérdése. Megfelelő arányban kell adagolni a szigort, a korlátozást és a jutalmat. Gyakran játszunk, mókázunk együtt, de a komoly munkához az idomító iránti tekintélytiszteletre van szükség. Az állat szeresse az idomárt, de egyben tartania is kell tőle.- Úgy értsem: szeretni és tartani egyszerre?- Igen, ennek eredménye a tekintélytisztelet. Az idomár főképpen hanggal érezteti fölényét és a tigris remekül kiérzi a dicsérő és a korholó hangsúly közti különbséget. A szigorú, nagy hangerőtől pedig egyenesen megtorpan. Minden állat, így a tigris is rákényszeríthető, hogy ne azt tegye amit ő akar, hanem amit az idomító kíván.- A tigris milyen korban legalkalmasabb a rendszeres idomítás kezdetére?- Erről minden idomárnak saját nézete van. Én a viszonylagos szabadságban született, szafari-tigriskölykökkel dolgozom a legszívesebben. Náluk hatnyolc hónapos korban kell elkezdeni a munkát. Ragadozóösztönük megmarad és ravaszabbak is, de jobban idomíthatok a pusztán az állatkerti rácsok rabságát ismerő tigrisszülők ivadékainál.- Talán a tigriseknek is van egyéniségük?- Hogyne volna. King például gondolkodó típus, de nem szereti különösebben tigristársait. Goldi minden csintalanságban benne van, amúgy megbízhatóan, pontosan dolgozik. Princesz fürge és értelmes bengál nőstény, de ha engedném, akár szembe is támadna. Testvére, Fatime ideges típus és még veszélyesebb. Szibi kedves, kezes, ám sunyi. Szonya a legfiatalabb, ennek megfelelően szívesen csibészkedik. Rá különösen ügyelnem kell, mert hebrencskedése komoly bajt okozhatna a porondon. Kölcsönösen tiszteljük egymást. Én az erejüket, ügyességüket becsülöm, ők a tekintélyemet.- Nem fél? Szúrósan a szemembe néz.- Aki ragadozókkal foglalkozik, tudatosítania kell, hogy életveszélyben forog. Nem jó töprengeni ezen, inkább figyelni kell és koncentrálni. A porondon, a ketrecben is állandóan látnom kell őket és a tigriseknek érezniük kell, hogy egyszerűen nincs esélyük kijátszani a tekintélyemet. Minden előadás tulajdonképpen újabb meg újabb próbatétel az idomító számára.- És a magánélete? Zaklatott, nyugtalan pillantást vet a tigrisketrecek felé, aztán nem is bír ülve maradni, hanem engem is odahív az állatokhoz.- Időm javarészét itt töltöm a cirkuszban, szinte állandóan rajtuk van a szemem. Bármi történjék, mindenről tudnom kell, nehogy a porondon kelljen szembenéznem valami váratlan dologgal. Kevéske szabad időmet úgy töltöm, akár a többi ember. Különösen horgászni járok szívesen.- Mi történne, ha szabadon engedné a tigriseit?- Valószínűleg leperegne róluk mindaz, amit megtanultak. Az idomár hatalma is csak a cirkuszban érvényes. A ketrechez lép és kedvesen, játékosan beszól a tigriseknek. Nem tudom, talán King, talán épp Fatime a ketrec rácsához dörzsöli hátát; hagyja, hogy Donnert Károly megsimogassa és válaszképpen elégedetten dorombol . . . öt társa szelíden, ha gyerekekről lenne szó, azt mondanám: irigyen nézi. Gyökeres György felvételei 4
