A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-01 / 27. szám

Az izgalmas produkció, amelyet a hazánkban szereplő budapesti Apollo Cirkusz közönsége elő­adásról előadásra lelkesen megtapsol, körülbelül a következő: Hat fürge tigris beszalad a porondra. Négyen a helyükre mennek, ketten civa­kodva évődnek egymással. Belép a ketrecbe az idomár és rendet teremt a csintalankodók között. Miután ők is a helyükre mentek, sorbamegy a hat állat előtt, mintegy üdvözli valameny­­nyiüket. Ekkor kezdődik a tényleges cirkuszi mutatvány. Az állatok fegyel­mezett sorba rendeződnek, aztán elő­ször négy-, majd kétlábon körbesétál­ják a porondot; vezényszóra lefeksze­nek, majd különböző alakzatokba ren­deződnek. Ezt követően ugrásgyakorla­tok következnek. Előbb „csak" simán, minden különösebb akadály nélkül, majd egy-egy tigris törzse fölött. Ezután újra a helyükre mennek s a hat tigris egyike hátsó lábain állva lépésgyakor­latokat produkál. Ezzel véget ér a mu­tatvány első része. A hat ragadozó egy pillanatra eltűnik a tigrisbejáróban, közben kitárul a ketrecajtó s két telivér paripa szalad be a porondra. Amikor a helyükre érnek, két tigris ismét vissza­jön és kezdődik a produkció világ­szenzációnak számító része: két szelíd háziállat és két, fogait csikorgató raga­dozó közös dresszúrája. A szám kicsú­­csosodása, amikor a két ló hátukon a tigrisekkel akadályokat ugorva körbe­­körbeügeti a manézst. Ez a produkció tetőpontja. A zenekar tust húz és az állatok pihenni mennek . . . A nagy tapsot az idomító, DONNERT Károly köszöni meg. Zömök, rövid hajú, huszárbajszú, szelid tekintető férfi. Har­minchárom éves. Az előadásokon testre szabott, fényesen csillogó öltözéket vi­sel; a porondon kívül az egyszerű far­merruhát kedveli a leginkább. Két előadás szünetében, a lakosztá-, lyául szolgáló gépkocsi-utánfutóban be­szélgetünk.- Hogyan lesz valakiből állatszelí­dítő? — Rendszerint kétféle módon — mond­ja. — Az egyik: egyszerűen beleszeret a cirkuszvilág változatos átmoszférájá­­ba és a benne lappangó idomítói érzék s tehetség megtalálja műfaját. Ez a rit­kább eset. A másik viszont sokkal gya­koribb: cirkuszművészek ivadékaként születik az illető, a porond közelében nevelkedik és szinte a vérében van a színes artistavilág légköre. Ilyen eset­ben már csak az a kérdés, hogy a tarka porondművészet melyik ágazatát választja?.. . Bár ez az elhatározás sem mindig állandó, jómagam is artis­tából és lovaszsonglőrből lettem tigris­­szelid/tő.- Ami viszont azt sejteti, hogy a pó­lyaválasztók második csoportjába tarto­zik . . . Feszes, zárt arcvonásai feloldódnak.- Valóban artista ősök cirkuszban nevelkedő gyerekei közé tartozom. Ne­hezen tudnám számba venni, hogy a Donnert-dinasztia hány tagja szerepelt és szerepel a világ különböző cirkuszai­ban .. . Csupán az Apollo műsorában szerepelünk hárman: édesapám, Don­nert János a lóidomitás nagyon igényes számait mutatja be; unokabátyóm, Donnert László egy humoros taxijele­netben szerepel és az ő száma a csimpánz-revü is, én pedig hat tigris társaságában lépek porondra. — Több előadáson figyeltem a mun­kamódszerét. Botot nem használ és a kezében lévő ostor sem valami erős . . .- A verés jobbára csak félelmet, dühöt vált ki az állatból, erőszakkal nemigen lehet megtanítani valamire. A dicséret, a jutalmazás többet ér. Persze, ha valamelyik szemtelen és utánavág az embernek, azonnal meg­büntetem. Botot csak akkor használok, ha egymás között támad nézeteltérésük MIKLÓSI PÉTER és sürgősen szét kell választani őket, nehogy kárt tegyenek egymásban. — A közhit úgy tartja, hogy az orosz­lán -vagy tigrisszelidítő zsebében egy pisztoly is mindig ott lapul. Derűsen legyint:- Nézze! Nincs is zseb a kosztümö­mön ... A ragadozó, ha támad, sokkal fürgébb annál, minthogy kivárná, hogy előrántsam a fegyvert. Minden előadá­son édesapám áll a ketrec mellett, hogy szükség esetén a segítségemre legyen.- Véleménye szerint az állat szeresse idomítóját vagy inkább tartson tőle?- Ez tulajdonképpen idomítói mód­szer kérdése. Megfelelő arányban kell adagolni a szigort, a korlátozást és a jutalmat. Gyakran játszunk, mókázunk együtt, de a komoly munkához az ido­mító iránti tekintélytiszteletre van szük­ség. Az állat szeresse az idomárt, de egyben tartania is kell tőle.- Úgy értsem: szeretni és tartani egyszerre?- Igen, ennek eredménye a tekintély­tisztelet. Az idomár főképpen hanggal érezteti fölényét és a tigris remekül ki­­érzi a dicsérő és a korholó hangsúly közti különbséget. A szigorú, nagy hangerőtől pedig egyenesen megtor­pan. Minden állat, így a tigris is rá­­kényszeríthető, hogy ne azt tegye amit ő akar, hanem amit az idomító kíván.- A tigris milyen korban legalkalma­sabb a rendszeres idomítás kezdetére?- Erről minden idomárnak saját né­zete van. Én a viszonylagos szabadság­ban született, szafari-tigriskölykökkel dolgozom a legszívesebben. Náluk hat­nyolc hónapos korban kell elkezdeni a munkát. Ragadozóösztönük megmarad és ravaszabbak is, de jobban idomítha­tok a pusztán az állatkerti rácsok rab­ságát ismerő tigrisszülők ivadékainál.- Talán a tigriseknek is van egyéni­ségük?- Hogyne volna. King például gon­dolkodó típus, de nem szereti különö­sebben tigristársait. Goldi minden csintalanságban benne van, amúgy megbízhatóan, pontosan dolgozik. Prin­­cesz fürge és értelmes bengál nőstény, de ha engedném, akár szembe is tá­madna. Testvére, Fatime ideges típus és még veszélyesebb. Szibi kedves, ke­zes, ám sunyi. Szonya a legfiatalabb, ennek megfelelően szívesen csibészke­­dik. Rá különösen ügyelnem kell, mert hebrencskedése komoly bajt okozhatna a porondon. Kölcsönösen tiszteljük egy­mást. Én az erejüket, ügyességüket be­csülöm, ők a tekintélyemet.- Nem fél? Szúrósan a szemembe néz.- Aki ragadozókkal foglalkozik, tuda­tosítania kell, hogy életveszélyben fo­rog. Nem jó töprengeni ezen, inkább figyelni kell és koncentrálni. A poron­don, a ketrecben is állandóan látnom kell őket és a tigriseknek érezniük kell, hogy egyszerűen nincs esélyük kiját­szani a tekintélyemet. Minden előadás tulajdonképpen újabb meg újabb pró­batétel az idomító számára.- És a magánélete? Zaklatott, nyugtalan pillantást vet a tigrisketrecek felé, aztán nem is bír ülve maradni, hanem engem is odahív az állatokhoz.- Időm javarészét itt töltöm a cir­kuszban, szinte állandóan rajtuk van a szemem. Bármi történjék, mindenről tudnom kell, nehogy a porondon kell­jen szembenéznem valami váratlan dologgal. Kevéske szabad időmet úgy töltöm, akár a többi ember. Különösen horgászni járok szívesen.- Mi történne, ha szabadon engedné a tigriseit?- Valószínűleg leperegne róluk mind­az, amit megtanultak. Az idomár ha­talma is csak a cirkuszban érvényes. A ketrechez lép és kedvesen, játéko­san beszól a tigriseknek. Nem tudom, talán King, talán épp Fatime a ketrec rácsához dörzsöli hátát; hagyja, hogy Donnert Károly megsimogassa és vá­laszképpen elégedetten dorombol . . . öt társa szelíden, ha gyerekekről lenne szó, azt mondanám: irigyen nézi. Gyökeres György felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom