A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-23 / 39. szám

Tizenkét hosszabb-rövidebb elbeszélést tar­talmaz az Európa Könyvkiadó gondozá­sában idén megjelent Platonov-kötet. Sok ol­vasó bizonyára velem együtt hiánynak érzi majd, hogy a tíz fordító egyike sem írt utószót a válogatáshoz, amely Platonov alkotó munkás­ságát elemezné, a szovjet irodalomban elfog­lalt helyét kijelölné. A válogatásból azonban nem nehéz megállapítani, hogy az 1926—1947 között írott — a füljegyzet szerint ma már klasszikusnak mondható — elbeszélések olyan alkotó tollából fakadtak, akinek művészete alig marad el Solohov vagy Pausztovszkij művésze­te mögött. Platonov realista és lírai hangú elbeszélő; tanítómestereitől az külömbözteti meg, . hogy hajlik a groteszk felé, a cselekményt oly­kor-olykor túlbonyolítja, felnagyítja, az ab­szurdhoz közelíti. Mint a szovjet széppróza nagyjai, ő is értője az emberi léleknek, az em­beri kapcsolatok rajzában nála is felsejlik a háttér, az egyén életét meghatározó társadal­mi erő. Dzsan című elbeszélését már évekkel ezelőtt olvastam a Nagyvilágban, és ma ismét meg­rendített a döbbenetes történet, amely a tör­hetetlen, heroikus emberi küzdelemről szól Csagatájév, az írás főhőse mondhatatlan ve­szedelmek között próbálja teljesíteni a pártái­tól rábízott feladatot: a Szári — Karnis, Uszty — Űrt és Amu Darja sivatagos körzetében nyo­morúságosán tengődő nomádokat megsegíteni abban, hogy valahol távolabb, termékeny föl­t> ' AZ ÉLET FÉNYE dön emberhez méltó életet biztosítsanak ma­guknak. Küldetése csak annyiban jár sikerrel, hogy az éhhalálra ítélt nomádokat felrázza le­targiájukból, s az ő érdeme, hogy elindulnak a termékeny nyugat felé, ahol megvethetik lá­bukat. Platonov nem a sikeres életek elbeszélője, hanem az útkeresőké, akik a legnehezebb élet­­körülmények között is a humánum parancsá­nak tesznek eleget. Komor hangja azzal ma­gyarázható, hogy a szovjet élet nehéz és vál­ságos-évei, tragikus tapasztalatok érlelték em­berré és indították el írói pályáján. Mégis: vál­ságok, nyomor, ezernyi gond ellenére sem vált pesszimistává, amit rövid, alig nyolcoldalas novellája, A homoki tanítónő meggyőzően ta­núsít. A fiús alkatú, erős izmú húszéves Mari­ja Nyikoforovna eszményi megtestesítője a helytállásnak. Ez a kisterjedelmű novella felér egy regénnyel, teljességet ad azzal, hogy érez­teti, hogyan lehet élő földdé változtatni a si­vatagot. Marija honfoglaló, ahogy Az élet fé­nyének tizenkilenc esztendős óvónője, Nágya Ivanuskinája is az új élet megteremtőjének példás alakja. A Gyönyörű és eszeveszett világ Malcev ne­vű mozdonyvezetője megvakul és a másodperc töredékén múlik, hogy az általa vezetett gyors­vonat bele nem rohan a nyílt pályán veszteg­lő teherkocsi-szerelvény tolatómozdonyába. Malcevet letartóztatják, büntetőtárgyaláson fe­lelősségre vonják, de a Tesla-féle készülékkel kísérleteket végző segédjének vallomása alap­ján felmentik. A mozdonyvezetéstől eltiltják, ám egyszer — tanítványa jóvoltából — kezét a sebességváltó fogantyúján tarthatja és újra teljes embernek érezheti magát, akit — ahogy tanítványa mondja — óvni kell a mi gyönyörű és eszeveszett világunk váratlan, ellenséges csapásaitól. Ha — mint fentebb jeleztem — olykor-oly­kor a groteszkbe vagy az abszurdba vált át Platonov írása, ez nem kisebbíti varázsát, nem fojtja el emberies hangját. Fontos mindenkor és minden esetben, hogy az ember ne ala­­csonyodjék le, ne törjék össze a váratlan csa­pások, hanem találja meg mindig önmagát, őrizze meg emberségét. EGRI VIKTOR CSÄKY KÁROLY versei: VIHAR (Sarok egy Csantváry-kép alá) Hát megálltak a felhők Hortobágy fölött. Sárga ostorok csattannak az égből, szemünket veri cseppjeivel a tenger. Kutyáink körülugatják a tájat, összebújt csordák néznek a semmibe; aztán ránktekintenek, s mi tesszük, amit a puszta tehet: viharverten védekezünk vihar ellen. JELENÉS Hatalmas tél lesz, hóviharos. Bundáink ha hótól nehezülnek, roppant terhük alól melegedni hová megyünk? Mindnyájan megbénulunk majd, mielőtt felelhetnénk kérdésünkre. De egyszer elmúlik a tél is. Leolvadnak a ránkfagyott könnyek, hogy fekete cseppként tisztuljunk a tavaszi áradásban. LÁTÁS ÉS LÁTOMÁS este van s mi összerezzenünk a fölénk nőtt füvek árnyékában köztünk csak a csönd szorong Filep István rajza jaj nincs már ki zörgessen harangszó után és nincs ki kutyákat kössön fekete karóhoz vándor tekints ki most magadból nézd ez itt a törvény-idő s az győz ki mögéje lát 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom