A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
agyon; érezve, hogy lesújtanak az öklök, a puskatusok, a korbácsok, a csizmák. Az elképzelhetetlen testi-lelki terrort . . . . . . mindaddig, amíg 1945. január 27-én a Konyev marsall parancsnoksága alatt álló. I. Ukrán Front katonái felszabadították a tábort. De vajon ezzel véget ért az auschwitzi szörnyűségek sorozata? Ha konkrétan a táborra gondolunk, akkor igen. Auschwitzban többé nem dördült el halált hozó lövés, nem füstölögnek a krematóriumok kéményei. De másutt? Mi történt, történik azóta is szerte a világban? Nem pusztítottak gyilkos háborúk Koreában és Indokínában, Algériában és Nigériában, Angolában és „Afrika szarván"? Nem tombolt gyilkos terror Chilében és Rhodésiában? Újfasiszta szervezetek, a hitlerista eszmék továbbéltétől gyűléseznek Nyugat-Németországban, Spanyolországban — a hatóságok engedélyével. Kína elkerülhetetlen háborúval fenyegetőzik s az amerikai imperialisták a neutronbombával, amely „csak” élő szervezeteket pusztít . . . Nem, nem akarom, nem tudom tovább sorolni, pedig még lenne mit. De jó tudni, hogy Auschwitzban sohasem hervadnak el a virágok, mindennap tízezrek visznek a táborba vörös szegfűt, rózsát, mindennap újra nyílnak, újra illatoznak, a rozsdamarta ízögesdrótokon, vasrácsokon, vértől piA „halállal". 20 ezer ember lelte itt halálát. Akasztóla a krematórium bejárata előtt mények. Vérontás, borzalmak Európaszerte. Nincs kímélet senkivel szemben, aki nem „fajtiszta" és nem Hitler-párti. 1940 áprilisában az SS breslaui főparancsnoksága kiadja az utasítást az auschwitz-birkenaui tábor fölállítására. Június 14-én pedig már el is indították a hitleristák az első lengyel transzportot Auschwitzba. A következő év október 7-én megérkezik az első nagyobb szovjet hadifogolyszállítmány, de korábban, szeptember 3-án már megkezdték a szovjet hadifoglyokon a gázzal való gyilkolás tömeges kísérleteit. A Degesch cég gyártotta ciklon B gáz megtette a maga hatását. Hatszáz hadifoglyot ölt meg percek alatt. Ekkor még jegyezték is az elhalálozottak névsorát, a halál beállásának időpontját. A látszat-bizonyíték szempontjából, hogy ezek az emberek természetes halállal haltak meg. Csakhogy a napló még így is árulkodik, mert öt-tíz percenként követte az egyik végóra a másikat. Később már nem győzték az SS- legények az írnoki munkát, hiszen a deportáltak, az ártatlanok tízezrével érkeztek naponta. Mit sem sejtve a táborban történtekről. Az asszonyok kötőtűt, kötnivalót hoztak magukkal, a gyerekek játékmackót. Azt hitték, hogy — ahogy hitegették őket — csak áttelepítésről van szó. De néhány napon belül fel kellett adni illúziójukat; látva, hogy a szobatárs, a barát, a testvér elmarad mellőlük, látva a krematórium komor kéményének füstjét. Hallva a fegyverropogást a „halálfal" környékén, ahol 20 ezer embert lőttek ZOLCZER JÁNOS rosra áztatott földön. A kegyelet, az emlékezés s a mementá virágai: soha többé háborút, soha többé fasizmust! Rudolf Höss elnyerte méltó büntetését. Az ítélet végrehajtása előtt a volt táborparancsnok kijelentette: „A börtön magányában eljutottam ahhoz a keserű felismeréshez, milyen szörnyű bűnöket követtem el. Mint az auschwitzi haláltábor parancsnoka megvalósítottam a Harmadik Birodalom aljas, népgyilkos terveinek egy részét . . . Felelősségemért életemmel fizetek . . . Bárcsak ezeknek az emberiség és emberiesség elleni borzalmaknak a feltárása megakadályozná a jövőben még azoknak a feltételeknek az újjászületését is, amelyek ilyen szörnyű eseményekhez vezettek." A szerző felvételei Nyári idényben, amikor az iskolásgyermekeknek kéthónapos szünidejük van, országszerte sok gyereket lehet látni játszótereken, de olyan helyeken is, mely területek nem szolgálják a játszótér céljait. Ez természetes is, mert a családi üdülés befejeződött, pionirtáborba sem kerül el minden gyerek, nagyszülője sincs mindenkinek, a szülők munkába járnak, Így hát a nagyobb gyerekek számára egésznapos tartózkodásra marad a játszótér, és sokszor csak az utca. Néha-néha, amikor a gyermekek futballmérkőzést vívnak olyan helyeken, ahol közel van az autóforgalom és ki-kigurul a labda az utcára, vagy az úttestre, bizony égnek áll az ember haja szála, amikor egyegy gyerek anélkül, hogy körülnézne, lut a labda után. Ennek sok esetben tragikus következménye lehetne. Persze ilyen tragédiák vannak is. De milyen a gyerek? Tragédia ide, tragédia oda, ő játszani akar! Néha elgondolkodtam azon, hagy ez a helyzet megváltozzon. De nem jöttem rá semmiféle korszakalkotó ötletre. Nemrég azonban a budapesti televízióban volt egy érdekes adás, amely gondolkodásra késztethet mindenkit. A dunaújvárosi gyermekjátszóteret mutatták be. Ez el van látva a legkülönbözőbb, a gyermekek, de talán a leinőttek számára is érdekes sportfelszereléssel, s így a szünidő alatt a gyermekek, de ahogy a riporter mondotta, a felnőttek is megtalálják szórakozásukat. A felügyelettel megbízott felnőttek irányításával ezen a látszótéren a gyermekek egész nap gondtalanul és főleg biztonságosan játszhatnak, és ami a legfontosabb, ezt a létesítményt, a több hektáron elterülő játszóteret a dunaújvárosi lakosok társadalmi munkával építették fel. Valóban szép s egyben követendő példája ez a társadalmi összefogásnpk és a gyermekekről való gondoskodásnak. Mindez megvalósítható nálunk is, hisz eddig is nem kevés létesítmény készült el falvainkban és városainkban tárasadalmi munkával, és dolgozóink évente száz és száz munkaórát dolgoznak a község- és városszépitési akciókban vagy közéleti létesítmények építésénél. Tehát a társadalmi munka egyáltalán nem idegen a mi számunkra. Azonban úgy gondolom, szükséges lenne, hogy a különböző szintű nemzeti bizottságok irányítsák figyelmüket éppen arra a fontos kérdésre, amit a dunaújvárosiak megoldottak. Es igyekezzenek a társadalmi munkának olyan irányt adni, hogy ennek segítségével felépüljenek játszóterek, ahol a gyermekek a szünidőben, a felnőttek felügyelete mellett nyugodtan és biztonságosan szórakozhatnának. Azt hiszem, ez sok gondtól szabadítaná meg a dolgozó szülőket. Társadalmunk eddig is sokat tett a gyermekekért, s a lenti kérdés megoldása, mely össztársadalmi ügy, csak elősegítené e gondoskodást. 3
