A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-16 / 38. szám
Vladimír Remek, csehszlovák űrhajós VIT küldötteink körében is ott álltam fényképezőgéplemmel hogy megörökítsem ezt vagy azt c feledhetetlen pillanatot, i Lehet hogy e sorozatban leírt gondolái már nem lesz hír, de mindern esetre személyes élmény. Lehet, hogj az olvasó többet- látott a (Világifjúsági Találkozó eseménysorozatából, mint jómagam. Havanmábar naponta kétszáz olyan rendezvén) volt a VIT ideje alatt, amelyen ai ember szívesen részt vett volna Naponta találkoztam a csehszlovák és a magyar tévé stábjaimat tagjaival, akik arra panaszkodtak hogy szinte lehetetlen átfogni» c napi eseményeket. Az ember égj ugyanazon időben csak egy helyér lehet jelen, örülök annak, hogy Ke a VIT minden rendezvényén nem tudtam részt venni, de láttam az az országot, amely nyolc napon á' otthont adott a világ ifjúsága kép\ viselőinek. talok a nyugati félteke első szocialista országában. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy héttel a VIT megkezdése előtt érkeztem Kubába. így alkalmam nyílott arra, hogy megismerkedjem a tőlünk 10 000 kilométerre levő szigetország lakóinak életével, munkájával, a kubai nép viharos történelmével. Meg aztán a mesés havannai éjszakákkal, az ifjúsági szövetség munkájával, az ország gazdasági bázisát nyújtó cukornád termelésével, a krokodilfarmokkal; járhattam Hemingway halászai között, találkozhattam Csehszlovákiában tanult kubaiakkal és ott lehettem a XI. VIT színpompás megnyitóján, küldöttségünk számos találkozóján, s Remekkel, az első csehszlovák űrhajóssal Kubában csinálhattam interjút. Sorolhatnám még tovább az élményeket, tudom, hogy olvasóim sokat láttak az elmúlt hetekben Kubáról. Lehet hogy ismerős ké° pekre bukkannak riportjaimban. Lehet, éppen abban a pillanatban, amikor jelen volt a tévé-kamera, én Hazaérkezésem óta számtalan kérdést tettek fel ismerőseim a hőmérséklettel kapcsolatban. Meleg van! Ez az egy biztos. Havanna kémények nélküli város. Itt nem kell fűteni, annál inkább hűteni. A melegvizet a háztetőn elhelyezett hatalmas tartályok biztosítják. A víz napközben úgy átforrósodik, hogy éjszaka nyugodtan lehet vele zuhanyozni. A nyári átlaghőmérséklet 27, a téli „csupán" 23 C fok. Azt hiszem, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy Kubában a bunda, a felöltő, a meleg alsónemű ismeretlen. Annál inkább ismertek a trópusi viharok, hurrikánok. A kubaiakat nem zavarja sem a vihar, sem az eső. A VIT megnyitásakor trópusi zápor zúdult a Latin-Amerikai Stadionban összesereglett fiatalokra. Az európaiak esőkabátok, esernyők után kapkodtak, és többen szinte fejvesztve menekültek fedett helyre, a kubaiak ajkán pedig felerősödött az ének, mit sem törődve azzal, hogy pillanatokon belül bőrig áztak. Sok időt töltöttem már különböző stadionokban, de azt a hangorkánt, azt a tapsot, amelyet a Latin-Amerikai Stadionban hallottam, véleményem szerint semmi sem múlhatja felül. Száznegyvenöt ország képviselőit ilyen lelkesedéssel csak a kubaiak tudták fogadni. A szerző felvételei CSIKMAK IMRE ÍGÉREM, SOHA TÖBBÉ... A fiatal törzsőrmester feláll az íróasztal mellől, hogy beszólítsa a soronkövetkező vétkest. Egy zömök fiatalember lép a helyiségbe. Az „asztalfőn“ ülő rendőr százados elkéri a személyazonossági igazolványát, hogy ellenőrizhesse az illető személyi adatait. Született?... Ezerkilencszázötvenháromban. Lakcíme? .. . Munkahelye? ... Havi keresete? ... A fiatalember nyugodtan, készséggel válaszol a kérdésekre. — Büntetve volt már? Egy pillanatra dermedt csönd üli a termet. — Hát . . . egy alkalommal — mondja halkabban, kissé bizonytalanul a hivatásos gépkocsivezető, mintegy tudatosítva kijelentéséinek fontosságát. — Milyen okból? — kérdezi a bizottság elnöke. — Alkohol... Ittam egy sört útközben ... Az illető büntetukártyáján két „fekete“ bejegyzés van. Az egyik gyorshajtás, a másik pedig az imént említett eset azzal a sörrel. És most újra alkohol! — Otthon, reggel nyolc óra körül ittam egy tízes sört. .. Előző este látogatóim voltak, iszogattunk, talán abból is maradt valami a leheletemben. Pedig alaposan bereggeliztem ... — magyarázkodik a ifiatalember. — Látja, nem elég, hogy este ivott; reggel sem állta meg sör nélkül! Talán elfelejtette, hogy délelőtt vezetnie kell? — kérdezi szigorúan a .rendőr százados. A zömök fiatalember kiegyenesedik. — Ígérem, hogy soha többé nem teszek már ilyet! Otthon is; csak zsörtölődés van a dologból, a feleségem is haragszik. így, hajtási jogosítvány nélkül csak kocsikísérő lehetek és kevesebbet keresek. Az este világos, egyértelmű a bizottság számára. Hivatalosan:' kihágás. A büntető bizottság — amelynek tagja a nemzeti bizottság és a Polgári Honvédelmi Szövetség Autóiskolájának képviselője is — gyorsan meghozza döntését. A vétkes s a többi jelenlévő állva hallgatja az „ítéletet“: — ötszáz korona pénzbírsággal sújtjuk. Bízunk adott szavában, hogy szeszes ital fogyasztása után nem ül többé volán mellé. Hajtási jogosítványát nem vonjuk be, bár egyelőre nálunk marad. Egy új KRESZ-vizsgán kell megvédenie. Ha akar, már e héten is mehet vizsgázni. Közlöm, hogy tizenöt napon belül fellebbezhet a: döntés ellen. A fiatalember figyelmesen hallgatja ,a rendőr századost. Tulajdonképpen már indulhatna is, de egy pillanatra még ott marad, aztán mintegy önnönmagát feddve mondja: — Hiába ... hibát csináltam ! Máskor majd jobban vigyázok! § § § ... Harminckét éves műszerész. Az esti órákban ittasan, bizonytalanul vezette gépkocsiját, ez tűnt föl egy arra haladó rendőrjárőrnek. Kertelés nélkül, nyíltan ecseteli a történteket. — Szabadnapom volt azna.p, a bátyám építkezik, neki segítettiem. Estefelé, hat óra körül hagytuk abba a munkát. Napközben talán négy-öt sört és négy féldecit ittam meg, vacsora után pedig két deci bor következett. Mavr otthon voltam, amikor nyolckor értem jöttek a munkahelyemről, hogy valaki megbetegedett, vállalnom kellene az éjszakai műszakot. — És maga elvállalta . .. — Elvállaltam ... Most má:r tudom, hogy nem lett volna szabad, főképpen azt nem, hogy autón induljak az üzembe. Neun ez az első kihágása az illetőnek. Régebben — figyelmetlenségből — egy közúti baleset okozója volt, három éve pedig ugyancsak ittas vc.zetés közben érte őt tetten a rendőrség. A bizottság szigorú, határozottan bünteti a testi épséget és a szocialista társadalmi tulajdont veszélyeztető könnyelműséget. Ezért ez a döntés is egyértelmű: négyszáz korona pénzbírság és a hajtási jogosítvány megvonása egy esztendőre. § § § Különböző korú és foglalkozású személyek lépnek a közúti forgalmi kihágásokat tárgyaló bizottság elé. Sajnos, a leggyakoribb vád az alkohol! Egyetemista fiatalember, de már gépkocsija van. Kirándulni volt a barátaival és mintegy száz kilométernyire a fővárostól megszomjaztak. Dehát egy egyetemista, akinek saját autója van, márcsak nem „vetemedik“ málnaszörpre, limonádéra vagy egyéb üdítő italra — főképpen a haverjai jelenlétében?!... Pezsgőre szottyant kedvük! Összedobtak hát egy „kis“ italra: két üveg pezsgőt és há om liter bort ittak meg. Fiatalemberünk ebből két pohár pezsgőt, két deci bort és két üveg sört ivott meg, aztán „indulj“-t vezényelt a vidám társaságnak ... Egy üzemmérnök lép a bizottság elé. Eddig négy kisebb kihágás van a rovásán: két ízben „elnézte“ a forgalmi táblákat, egyszer-egyszer gyorshajtásért és a jelzőlámpa figyelmen kívül hagyásáért büntették. Ezúttal 0,82 százalék volt vérének alkoholszintje ... Huszonöt éves buszsofőr, egy sört ivott meg az utolsó forduló előtt. Nyilvánvalóan nem a sörtől, hanem figyelmetlenségből a kocsiút bal oldalára hajtott, ahol összeütközött egy szabályosan közlekedő tehergépkocsival. Egy utas könnyebben megsérült, tíz napi táppénzállományra szorult. Az anyagi kár közel ötezer korona. A bizottság, természetesen, a buszsofőrrel szemben is szigorú. § § § Egy negyvenöt éves autódaru-kezelő lép utolsóként a büntetőbizottság elé. Két tizenkettes barnasör megivását ismeri Ibe. — Tudja mi áll a „százas“ negyedik paragrafusában? A gépkocsivezető alapvető kötelessége, hogy szeszes ital fogyasztása után ne szálljon gépjárműre. A darukezelő bólint. — Egy tavalyelőtt történt gyorshajtáson kívül ez az első kihágása. És remélem, hogy az utolsó is — mondja a bizottság elnöke. — ígérem, hogy az utolsó. A kenyeremet veszteném el hajtási jogosítvány nélkül. Az ítélet: ötszáz korona pénzbírság. Kissé drága sörözés! A darukezelő is így érezheti ezt, mert azonnal, a helyszínen kifizeti az összeget, mondván, mielőbb túl akar lenni az egészen. A törzsőrmester először elismervényt ad a pénzről, aztán bejegyzi a szabálysértést a hajtási igazolvány betétlapjába. — Az ügyet lezártuk, mehet — mondja a rendőr százados. — Akkor a viszont... — köszönne a férfi indulás közben, de aztán a nyelvébe harap. Megáll, visszafordul és a bizottság elnökére pillant: — Azaz ... inkább kerüljük a viszontlátást! A sok komoly párbeszéd után, végre, egy kis derű árad szét a teremben. / 17
