A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-09 / 37. szám
HALLOTTUK LVASTIJK ÄTTIJK kiállítás Az én Szepességem Talán egyetlen festőkortósunknak sem sikerült művészetével olyan hitelesen és meggyőzően kifejeznie szülőföldje iránti szeretetét, szülőföldjéhez való ragaszkodását, a szülőföldhöz-tartozást, mint éppen Jozef Fabini érdemes művésznek. Szülőföldje, a Szepesség ihlette azokat a képeket is, amelyeket szeptember végéig tekinthetünk meg Levočában (Lőcsén), a Szepességi Múzeum — vagyis a régi városháza — első emeletén. Aki ismeri a Szepességet, hazánknak ezt a csodálatos — kissé régies hangulatú - tájegységét, minden bizonnyal örömét leli Az én Szepességem című kiállításban: Jozef Fabininek valóban sikerült visszaadnia a Szepesség színeit, hangulatát, s minden egyes alkotása arról tanúskodik, hogy bensőséges kapcsolatban van szülőföldjével, ismeri annak minden zegzugát: művei sajátos, egyéni stílusú, mindenki számára érthető - de ugyanakkor magas művészi színvonalú - alkotások. Ha rajtam múlna, legszívesebben mind a harminckét kiállított képét közölném lapunkban, hely szűkében azonban meg kell elégednem annyival, hogy megemlítem itt a Régi udvar (Lőcse), a Késmárki motívum, a Hódolat Lőcsei Pál mesternek, a Régi dallam, az Ősz a lőcsei hegyekben és a Bizalmasan ismert utcácska (Lőcse) című képeket, s vigasztalom magomat azzal, hogy szeptember végéig talán olvasóink közül is sokan ellátogatnak Lőcsére, s alkalmuk lesz megismerkedni Jozef Fabini Szepesség-ihlette csodálatos képeivel. (Képünkön: Késmárki motívum) Varga Erzsébet KÖNYV A holnap autója Hiába szavazta meg - még 1865-ben, tehát az autógyártás hős- és őskorában - az angol parlament az ún. vörös zászlós törvényt, mely szerint minden egyes mozgó gépjármű előtt egy zászlócskát lobogtató embernek kell haladnia, a már akkor is veszélyeztetett gyalogosokat figyelmeztetendő; hiába hangzott el azóta is számtalan panasz a városi közlekedés egyre nagyobb gondokat okozó zsúfoltságára, a rengés-, a zaj- és szennyezésártalmakra, az egyre fokozódó balesetveszélyre, amely néhol - pl. a napi tizenöt és fél ezer(!) karambolt megérő lapánban - elképesztő arányokat öltött; hiába mélyült válsággá évtizedünkben az energiagond - a gépkocsik száma világviszonylatban rohamosan emelkedik; háromszorta gyorsabban nő, mint glóbuszunk népessége. Az autó társunk lett, jellegzetesen XX. századi jelenséggé vált, s akár bosszankodunk miatta, akár élvezzük az előnyeit, akár tetszik, akár nem: jelen van, számolni kell vele mindannyiunknak, gyermekeknek és felnőtteknek, gyalogosoknak és nem gyalogosoknak. S mivel a gépkocsik száma egyre inkább növekszik, várható, hogy a jövőben az autókérdés a társadalomnak szinte az egészét átfogó problémaként nyilvánul majd meg. Ezt sejteti Farkas Tamás A holnap autója című könyve, melyből megtudhatjuk, hogy az autóügy rendszerelméleti megalapozottságú kutatások tárgyává nőtte ki magát; hogy az ember-gépjármű-forgalmi rendszer viszonyt a műszaki tudományokon kívül a biológia, a pszichológia, a szociológia stb. is vizsgálja, arra keresvén választ, hogy miképpen hat a környezet a járműre, a jármű a környezetre, s a kettő együtt a mások és a saját életéért, biztonságáért felelős járművezetőre. Megtudhatjuk, hogy milyen „kényelemtechnikai" vizsgálatok folynak a világ hires gépjárműgyáraiban; hogy miképpen állítható az elektronika, az autóba beépített számitógép, képernyő, veszélyjelzö radarrendszer és automatikus járműirányitó rendszer a biztonságosabb vezetés szolgálatába; választ kapunk arra a - ma még sokat vitatott - kérdésre is, hogy a benzinkorszak után mi hajthatja majd a holnap járműveit (földgáz, elektromos energia, hidrogén stb.). A tudományosműszaki fejlődés vívmányai - véli a szerző - a tiz-tizenöt év múlva gyártandó gépkocsikat radikálisan korszerűsíteni lógják. (Gondolat Zsebkönyvek, Madách 1977) Zalabai Zsigmond A szikföld sóhaja (Csák Gyula szociográfiai müvéről) Az utóbbi időben egyre több olyan mű jelenik meg Magyarországon, amely egy-egy vidék természeti-földrajzi szépségeit, kultúrtörténeti értékeit, az ott élő emberek múltját és jelenét mutatja be. Sőt egyes városokról, községekről vagy akár kisebb településekről is olvashatunk már történelmi, szociográfiai és néprajzi jellegű könyvet. Püspökladányról, a tiszántúli nagyközségről, az Alföld tizenhatezer lakosú településéről viszont mindeddig keveset hallottunk. Am a község múltjáról az ott élő emberek sem tudtak sokat, s a már-már városi rangra emelkedő Püspökladány jelenére az ország közvéleménye is alig figyelt fel. Ladány a történelem folyamán mindig hátrányosabb helyzetben volt mint Magyarország számos települése. Ennek okait keresi-kutatja új könyvében, A szikiöld sóhajában Csák Gyula, az ottani születésű író. Izgalmas szociográfiai művéből soksok kérdésre feleletet kapunk. Az író eddig csaknem ismeretlen, de hiteles dokumentumokra támaszkodva térképezi fel szülőföldjének történelmét, a környező lanyavilág múltját, népének keserves életét. Történelmi-gazdasági elemzéseit és következtetéseit mindig ügyesen összeveti az ország gazdasági helyzetével, a társadalmi eseményekkel, s az általános emberi problémákkal. ítéletei így megalapozottak, nagy körültekintésről tanúskodnak. Csák Gyula könyvéből a lírai indulatot meg a jó értelemben vett lokálpatriotizmust egyaránt kiérezzük. Az író igyekszik mindent a valóságnak megfelelően feltárni és értékelni. A felületességet és az elfogultságot is így küszöbölheti ki. A múltat elemezve következetesen jut el a máig, miközben okul és okít. Leleplezi a fogyatékosságokat, feltárja a hibákat úgy, hogy az mindenki számára hasznos legyen. Bátran rámutat a fejlődést gátló külső és belső tényezőkre; olykor aggodalmasan ír egyes jelenségekről, s joggal félti szülőfaluja jelenét és jövőjét. „Az a feladat vár tehát Ladányra, hogy a hajánál fogva emelje fel önmagát, hogy elsősorban a ladányiak tegyenek meg mindent, amit tehetnek, Ladány fejlődéséért. Ezt azonban a jelenleginél jobban kell tudni és akarni Ladányban. Mert ha okkal és joggal hibáztathatjuk a ladányi mentalitás egynémely negatív tünetét, elsősorban a konzervativizmusra való hajlandóságát, meg a belőle következő gondolkodásbeli és cselekvésbeli nehézkességet" - olvashatjuk könyvében a fenti sorokat. S a gondolat megszívlelése sok esetben bizony nekünk sem lenne kárunkra! (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977) Csáky Károly HANGLEMEZ Cigányprímás — Cigányszerelem A klasszikus magyar operettmuzsika máig is koronázatlan királyai: Kálmán Imre és Lehár Ferenc. Legismertebb operettjeik ma is a világ valamennyi számottevő zenés színházának repertoárjában megtalálhatók, s e kedves, immár „örökzölddé" vált melódiák nap mint nap felcsendülnek a világ számos rádió- és tévéállomásának műsorában is. A klasszikus magyar operett két kimagasló képviselője most egy közös Qualiton nagylemezen kapott helyet. A lemez egyik oldala részleteket tartalmaz Kálmán Imre viszonylag kevésbé ismert operettjeinek egyikéből, a Cigányprímásból. A válogatásban szerepel többek közt a Gingalló, a Hacacáré, a Dal a Stradiváriról és a Lárilári. A felvételen Rácz Pali szerepében Randai Györgyöt hallhatjuk, a többi közreműködők pedig: Petress Zsuzsa (Juliska), Zentay Anna (Sári), Kishegyi Árpád (Laci) és Kelen Tibor (Gaston). A Magyar Állami Operaház zenekarát és a Fővárosi Operettszinház zenekarát Breitner Tamás vezényli. A nagylemez másik oldala Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjéből tartalmaz részleteket, többek közt Zórika és Józsi kettősét az I. telvonásból, a Csárdást, Zórika és Dragotin kettősét (Egy dal kisér) és Zórika és Ionéi kettősét. Ilona és Zórika szerepét Házy Erzsébet, Jonel és Józsi szerepét llostalvy Róbert, Dragotin szerepét pedig Radnai György énekli. A Magyar Állami Operaház zenekarát ezúttal is Breitner Tamás vezényli. Székely András zenei rendező, Lukács János hangmérnök színvonalas munkája, a Magyar Állami Operaház zenekarának és a lentebb ismertetett művészeknek színvonalas produkciója is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar operettmuzsika kedvelői most egy újabb értékes hanglemezzel gyarapíthatják lemezgyűjteményüket. Sági Tóth Tibor M. Lister angol színésznő szenvedélyes ellensége a dohányzásnak. Azt a csábító ajánlatot is elutasította, 10 000 font tiszteletdijért reklámozza a cigarettákat! Sőt, nyilvánosan kettétörte a felkínált cigarettát I Míg a 20. század elején 40 000 tigris élt Indiában, ma már csak 25 000. A tigris védett állat, de bizonyos esetekben lehet rá vadászni. A közelmúltban például Delhi közelében vadászott egy emberevö tigris; ez bizony nem sokáig maradt „védett". Ha egy szép fotomodellnek Margaux Hemingway a neve, nem kell sokáig várnia a filmszerepekre. A hires iró unokájának első szerepe nem állt messze a szakmájától: manökent alakított a Lipstick cimü filmben. A Photoplay-ben megjelent hir szerint Margaux Hemingway ismét forgat: a The Naked Sun cimü filmben Lee Majors és Karen Black partnernöje. £ Egy párizsi iskola tanítója állandóan azt szorgalmazta, hogy tanítványai minden nap hajtsanak végre valamilyen jótettet. A közlekedési rendőrség követelésére azonban meg kellett magyaráznia a „jótett" fogalmát. A diáklányok ugyanis leállitgatták az autósorokat, és figyelmeztették őket, hol vannak elhelyezve a rendőrség radarjai. e
