A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-09 / 37. szám

ANGYALOK Fagylaltozót kerestem a Vencel teret környező utcákban. Végre ráakadtam egy cukrászdára. Vagy egy tucat tizenéves kislány sorakozott előtte fagyiért, már messziről hallatszott a csivitelésük. Ahogy köze­lebb érek, hallom ám, hogy magyarul beszélgetnek.- Hová valók vagytok, lányok? — szólítottam meg az egyik kis szöszkét, magam is beállva a sorba. — Kirándulók vagytok Magyarországról? Talán éppen Pestről?- Dehogy jöttünk mi Pestről! - kacagtak a lá­nyok. - Csallóköziek vagyunk, a dunaszerdahelyi magyar gimnázium diákjai, és tudja, július 2-től 28-ig az Orion csokoládégyárban dolgozunk.- Ki a vezetőtök? — érdeklődtem annyira meg­örülve, mintha- legalább már két adag fagylalt csú­szott volna le a torkomon. Hiszen a szerdahelyi tanárok jó ismerőseim, nemeggyel baráti viszonyban vagyok.- Dr. Trgó Imre a vezető tanárunk, nemsokára idejön értünk - mondták a lányok. Nemsokára meg is jelent. S persze, jó ismerősöm, mondhatni, bará­tom. Bár nem ezért jöttem Prágába, másnap aztán el­kísértem őt meg a diákcsoportot az Orion csoko­ládégyárba. nak, vegye fel ezt a köpenyt, s menjünk a csar­nokba. Annyit mindenesetre könnyű volt első látásra is megállapítani, hogy az Orion csokoládégyárban egyetlen leánynak vagy fiúnak sem kell beleszakad­nia a munkába. Igaz, futószalagnál dolgoztak, ki a bonbon-, ki a cukorka, a kakaó- vagy a csoko­ládégyártásban, de mindenütt kényelmes mozdula­tokkal. És persze közben el lehet beszélgetni, de még dalolni is. A vállalat vezetősége egyébként, ahogy mondani szokás, két legyet ütött egy csapásra: a lányok közül néhányat ugyanis az üzemi konyhára osztott be, ahol az ebédet főzték a főszakács irányításával, megadva az ételek „hazai" ízét. A konyhaszemélyzet pedig szintén elmehetett szabadságra . . .- Az Orion egyébként nemcsak legnagyobb cu­korka és csokoládégyára Csehszlovákiának — mesél­te üzemnézés közben Papaček igazgatóhelyettes, de egyike a legrégebbieknek s a legjobban felszerel­teknek is. 1881-ben alapította egy Maršner nevű török mézkészítő, s a későbbi tulajdonosok az aprócska műhelyt később az első világháború kez­detéig már komoly csokoládégyárrá fejlesztették. Mi az államosítás után vettük kézbe a gyárat s azóta az a törekvésünk, hogy a legmodernebb gépsorok­kal Végezhessük a termelést. A szomszédos épület­ben például már olyan automata gépsorok működ­nek, hogy egyetlen műszak alatt 12 tonna tábla­­csokoládét, a Bon Pari nevű cukorkakülönlegesség­ből pedig ugyancsak egyetlen műszakban tíz tonnát tudnak gyártani. Egyébként, hogy még csak egyet­len adatot említsek, 20 000 tonna kakaót, cukorkát, bonbont, karácsonyi csokoládéfüggeléket és tábla­csokoládét termelünk évente. • • • Prága Modrany nevű kerületében van az Orion csokoládégyár. Josef Papaček igazgatóhelyettes megkülönböztetett kedvességgel fogad. Persze, első­sorban nem az én személyemnek szól ez a figyel­messég, hanem amint hangsúlyozza, a brigád tagjait illeti a megbecsülés.- Nagyszerű gyerekek ezek - dicséri a mintegy 60 főnyi fiú- és leánycsoportot. - Lelkesen, szak­szerűen és mindig jókedvűen végzik a dolgukat. Tavaly is itt voltak, nálunk dolgoztak a zsilinai gim­nazistáikkal, és a! szerdahelyi egészségügyi szak­­középiskola diákjaival együtt s az idén is jól helyet­tesítik a gyár szabadságolt munkásait.- Lényegében csak a művezetők meg a techniku­sok vannak jelen, a gyár dolgozói júliusban a sza­badságukat töltik, ezért nagyon jól jön a diákok segítsége, nélkülük leállna a munka. Az Orion a legnagyobb cukorka- és' csokoládégyára az ország­nak, s mert ilyenkor már a szaloncukrot és a csoko­ládéfüggelékeket gyártják karácsonyra, egy napra sem szüneteltethetjük a termelést. Ezért jelent ne­künk az aranynál is többet a júliusban nálunk dol­gozó mintegy 200 diák.- És nekik is megéri?- Azt hiszem, igen - mondja mosolyogva Josef Papaček. - Megfizetjük az útiköltségüket, teljes ellátást kapnak, elvisszük őket kirándulni, s ezen kívül 1000 koronát is megkereshetnek a négy hét alatt. S hát persze annyi édességet ehetnek, ameny­­nyit akarnak... De ha látni akarja, hogy dolgoz­- Mi az oka annak, hogy - a tapasztalatok sze­rint — szaloncukorból és függelékből a karácsonyi idényben mégsincs elegendő a boltokban?- Mi képesek lennénk további tíz százalékkal nö­velni évi termelésünket. Nem ezen múlik a dolog. A kereskedelem hibája, ha hézagok mutatkoznak az ellátásban: nem rendel annyit, amennyi kellene, Pedig hát olyan jó neve van az Orion márkájú készítményeknek, hogy például a Szovjetunió és Magyarország is jócskán importál belőlük.- Amint látom, „angyali" kezek is besegítenek abba, hogy zavartalan legyen az idén karácsonykor gyermekeink öröme. Vajon igazán angyalok a duna­szerdahelyi diáklányok a gyár szempontjából?- Egész nyugodtan írhatja ezt róluk, az én ne­vemben is - rázta meg a kezemet melegen az igazgatóhelyettes. - Mert a dunaszerdahelyi lányok nemcsak kedvesek, vidámak, de a kétkezi munkában is kitűnően megállják a helyüket. Igazi angyalok . . . NEUMANN JANOS Kontár Gyula felvételei 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom