A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
TUDOMÁNYIRODAI SEGÉDESZKÖZÖK VILÁGTALANOKNAK Gerald Schönfelder, a világtalanok használatára szerkesztett készülékeket árusító drezdai (NDK) vállalat igazgatója maga is csökkent látású. Most éppen vakírású (Braille) írógépen ír és rendszeresen használja az előtérben levő gyorsírógépet is, amelynek fogadóorsója önműködő. A Német Demokratikus Köztársaság munkaképes korú világtalanjainak 67 százaléka dolgozik. Több oktatóközpont foglalkozik a vakok és csökkent látásúak díjtalan betanításával. SZOVJET LÉGIBUSZ Az Aeroflot új utasszállító repülőgépe egyetlen repülőúton 350 utast visz magával, háromszor többet, mint az IL 18-as, vagy a TU 104-es. A be- és kiszálláshoz nincs szükség a hagyományos gördülő lépcsőre, az ajtókra belülről rászerelt lépcsők leengedésével az utasok néhány perc alatt elhagyhatják a gépet. A ki- és berakodást jelentősen meggyorsítja, hogy mindenki maga helyezheti el a poggyászát a rakodótérben a saját ülésszámával megegyező polcon. Az óriás gépmadár repülési magassága 9-10 ezer méter, leszállás nélkül 4-5 ezer kilométert tesz meg óránkénti 900-950 kilométer sebességgel. Tökéletesített navigációs berendezésével ítéletidőben is zavarmentesen közlekedik. Van-e kapcsolat a földpálya alakja és a jégkorszakok között? A kutatók immár több mint egy évszázada keresik a választ arra a kérdésre, hogy mi okozta a Föld történetében többször is előforduló hirtelen éghajlati változásokat. Legújabban J. D. Hays, J. Imbrie és N. J. Shackleton ismertették elképzelésüket, amely szerint a földi klimatikus változásokat kizárólag a földpálya időbeli változásaival lehet megmagyarázni. Véleményük megalkotása során a Föld mozgásában szereplő három hosszú periódusú komponenst vettek figyelembe, a 26 000 esztendő periodusú precessziót, a Föld forgástengelyének a pályasíkkal bezárt szögében mutatkozó ingadozást — 42 000 éves ciklusidővel — és végül a mintegy 100 000 esztendő periódusú, a földpálya excentrumosságával összefüggő tagot. Kimutatták, hogy a három komponens eredője ismét úgy hat, hogy a bolygó északi félgömbjén újabb eljegesedést fog eredményezni. Ez az újabb jégkorszak azonban legkorábban csak 7000 esztendő elteltével jelentkezik majd. Elméletük alátámasztására kísérleteket is végeztek, amelyek során részletesen megvizsgáltak két, az Indiaióceán nem háborgatott részének üledékes rétegeiből származó kőzetmintát. Azért választottak a déli féltekéről, mert így annak elemzése révén egyszerre kaphattak információt nemcsak az északi féltekét borító jégtakaró mennyiségéről, de a déli félgömb átlaghőmérsékletéről is. A kőzetek lelőhelyén korábban végzett kutatások során már bebizonyosodott, hogy itt elegendően gyors volt az üledékrétegek lerakódása ahhoz, hogy a tanulmányozni kívánt — viszonylag nagy frekvenciájú — változásokról is értékes információkat lehessen kiolvasni. Tekintve, hogy a lelőhelyen tektonikus változások régóta nem következtek be, az utóbbi 450 000 év során lerakodott rétegek könnyűszerrel azonosíthatók, s szinte mint egy könyv lapjairól, leolvashatók róla a régmúlt korok időjárásának jellemzői. A laboratóriumi mérések során két tényezőre összpontosították figyelmüket. A tengervíz hőmérsékletének változására, amelyre a meleget jobban kedvelő plancton radiolaria előfordulásának gyakorisága alapján következtethetnek, ill. a vizsgált időszakokban a sarki hósapkákban fogva tartott tengervíz mennyiségére. Ez utóbbira az üledékrétegekben található 18-as tömegszámú oxigén-izotóp relatív gyakorisága alapján lehet becsléseket tenni. A tudósok által végzett mérések mindenben alátámasztották az elméletük alapján levont következtetéseket. „KAKUKK" a halak között Egy dél-afrikai zoológus megfigyelte, hogy a Nyasza-tóban (Malawi Köztársaság) a tarkasügérekhez tartozó némely halfaj veszély esetén saját ivadékaival együtt egy másik fajnak az utódait is óvja. E halfajok nőstényei petézés után az ikrákat a szájukba veszik, s azok mindaddig ott maradnak, amíg csak ki nem kelnek. Ezután a nőstény egy alkalmas helyen lerakja és ott őrzi a kikelt ivadékokat. Ha veszély fenyeget, gyorsan összeszedi az apró halakat, s mindaddig a szájában tartja őket, amíg el nem múlik a veszély. A kutató megfigyelte, hogy három ilyen halfajnak a nőstényei a saját ivadékaikon kívül egy másik fajnak az ivadékaira is vigyáztak: veszélyben a „neveltjeiket“ is fölvették a szájukba. A három különböző fajhoz tartozó „nevelőszülők“ mind egyetlen fajnak, a Haplochromis chrysomotus nevű tarkasügérnek a „kakukktojásait“ gondozták. E hal a Nyasza-tóban nagyon elszaporodott, s állati planktonnal táplálkozik. Különös, hogy — e tarkasügérfajjal ellentétben — a „nevelőszülők“ ragadozó halak, s egyébként talán még maga a Haplochromis chrysomotus is megszokott zsákmányukhoz tartozik. Hogy e „kakukkhal“ miként csempészi utódait a nevelőszülők ivadékai közé, az még tisztázatlan. Viszonylag könnyebben érthető, hogy a „nevelt gyermekek“ az idegen anya figyelmeztető jelzéseire reagálnak, s készek a szájába úszni: a különféle fajú fiatal tarkasügérek nem nagyon tesznek különbséget szüleik és rokonaik között. A nevelőszülők szempontjából ennek a védelemnek abban mutatkozhat meg az élettani jelentősége, hogy a gyors cselekvésre kényszerítő vészhelyzetben a saját utódaikat is veszélyeztetnék, ha a köztük úszó kis „idegenekre“ támadnának. MENÜ 2000-BEN Marcelin Berthelot, a kiváló francia szerveskémikus 1894-ben kijelentette: „2000-ben már nem lesz mezőgazdaság, és paraszt sem, mert a kémia fölöslegessé veszi a mezőgazdaságot. Mindenki magával hord majd egy zacskó tablettát, amely elegendő fehérjével, zsiradékkal és szénhidráttal látja el szervezetét.“ 2000-ig nincs is hátra olyan sok idő. Vajon beválik-e Berthelot jóslata? Ma már mindenki tudja, hogy tablettákkal táplálkozni képtelenség. Ennyire nem fog átalakulni az emberi természet sem negyedszázad, sem egy évszázad alatt. Fogaink vannak, hogy megrágjuk az ennivalót. Gyomrunk és emésztőrendszerünk van, hogy feldolgozzuk. Képtelen gondolat, hogy mindezek a szervek elsorvadhatnak és eltűnhetnek. Másrészt egyszerű számítással is kiderül, hogy még egy tucat tablettával sem lakunk jól. Napi élelemfejadagunk 1,5—2,5 kilogramm. Ha ebből kihagyunk mindent, ami nem létszükséglet, és csak a legfontosabb fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat és. ásványi sókat számoljuk, tisztán és száraz állapotban, az naponta mintegy 400 grammot tesz ki. Ez a legjobb esetben is 800, lenyelhető méretű tabletta. Kicsit unalmas volna naponta 800 tablettát megenni. A múlt század közepén még úgy vélték, hogy az élelem egyszerűen üzemanyag, és fő tulajdonsága a kalóriaérték. Később tisztázták a fehérjék, a zsírok is a szénhidrátok szerepét, majd a vitaminok, végül az ásványi sók fontosságát. Évről évre nő a nélkülözhetetlennek tartott tápanyagok száma. Jelenleg 60 körül jár. Csak a változatos táplálkozás biztosíthatja, hogy mindezt valóban elfogyasszuk. Az élelmiszerek vegyi dúsítása viszont helyes módszer. A liszthez például szintetikus vitaminokat adnak. Egyes élelmiszereket aminosavakkal, ásványi sókkal, nyomelemekkel dúsítanak. Megszületett az a gondolat, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás szabályozója legyen a kenyér. 2000-ig nagyon is megvalósítható, hogy a kenyér tartalmazza a különben hiányzó, biológiailag fontos anyagokat. • Tablettákról tehát szó sincs! Igaz, a fehérjeellátás egyszerűbbnek látszik : mikrobiológiai szintézissel ugyanis fehérjét nyerhetünk a kőolaj és a földgáz szénhidrogénjeiből. Ha a világon kitermelt kőolaj 2—3 százalékából fehérjét gyártanának, 2 milliárd embert lehetne élelmezni. Miért nem fogyasztunk tehát kőolajból készült fehérjét? Azért, mert még mindig sok a kétely vele kapcsolatban. Először is el kell távolítani belőle az ember számára fölösleges nukleinsavakat. Ez nem nehéz. Jóval bonyolultabb a rákkeltő hatású benzpirén ügye. Noha ebből igen kevés van a mesterséges fehérjében (még tízszer nagyobb adag sem számít veszélyesnek), az orvosok nem ajánlják az ilyen fehérje fogyasztását. Némelyik szakember azonban átesik a ló másik oldalára, és azt követeli, hogy a vegyészek egyáltalán ne pancsoljanak bele a természetes élelmiszerekbe. Azt hirdeti, hogy vissza kell térnünk őseink természetes táplálkozásához, csupa természetes étel fogyasztásához. Szépen hangzik, de őseink egyáltalán nem voltak hosszú életűek. Az átlagéletkor messze elmaradt a mai mögött. Van azonban némi igazságuk az úgynevezett „makrobiotika“ híveinek, akik azt javasolják, hogy fogyasszuk a gabonát, a zöldségféléket és más terményeket ipari és konyhai feldolgozás nélkül. Itt van például a nullás liszt. A feldolgozás során a búzaszemekben levő vitaminok és ásványi sók 75 százaléka elvész, ezért a kész liszthez szintetikus vitaminokat kell hozzáadni. Kétségtelen, hogy a technológia ebben az esetben nem tökéletes. De azért túlzás volna mindenfajta feldolgozásról lemondani. Számos konzerv és mélyhűtött étel nagyobb vitamintartalmú, mint a télire nyersen eltett zöldségek és gyümölcsök. Leghelyesebb az arany középút. Egyfelől igyekezzünk megőrizni az élelmiszerek természetes tápértékét, másfelől — józan és biztonságos határok között — vegyi eljárásokat is alkalmazhatunk. Ez sokkal hasznosabb, mint egyik végletből a másikba esni. 18
