A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-02 / 36. szám

Fúrik Csaba Csontos Gábor, Kisgéres „nagy zenésze" és festő je, a szövetkezet elnöke Nagy Menyhért „CSAPATMUNKA" rális csoportnak, amire egyáltalán szükségük lehet: még a vegyeskórus ruháit is a szövetkezet vette. Megvarratásukra aztán a helyi nemzeti bizottság vállalkozott, amely — úgy látszik — szintén ki akarta venni részét a „csapatmunká­ból” : már csak azért is, mert a kórusnak Dócs László, a hnb elnöke is tagja. A megértés, a gondoskodás, no meg az eredményes felké­szülés eredményének — s egyúttal jutalmának — tarthatjuk, hogy Tőketerebesen, „Az élet szép­sége” című versenyen — amelyen szlovák ének­lőcsoportokkal együtt vettek részt — éppen a kisgéresi kórus nyerte el az első díjat: igaz, egy szlovák kórussal osztozott rajta, de az első díj megosztva is első díj marad; azt hiszem, ezt senki sem vitatja. — A színjátszócsoportunk csak most kezd „éledezni” — mondja Furik Csabáné. — Annak idején, a hatvanas években, amikor a férjemmel összekerültünk, mi is játszottunk színdarabot, de aztán valahogy alábbhagyott a kisgéresi ama­tőr színjátszók vállalkozó kedve. Az idén újra „megtört a jég” : a szereplők öt hét alatt tanul­ták be a Jegygyűrű a mellényzsebben című darabot; most Lövi esek Bélától szeretném meg­szerezni a Bolond órát... Tudja, nálunk csak a vígjáték kell, mert a közönség a komoly dara­bokon is csak nevet: az igazság az, hogy az emberek ki akarnak kapcsolódni. Persze, idővel bizonyára komolyabb darabokkal is megpróbál­kozhatunk majd, de ehhez előbb közönséget kell szerveznünk és nevelnünk, ennek pedig az a leg­jobb módja, ha maguk a géresiek játszanak. Ilyenkor népesebb a közönség, mert ha más nem is, a szereplők rokonai, ismerősei biztosan el­jönnek. Hogy mennyi rokona, jó ismerőse, ba­rátja van egy-egy kisgéresi lakosnak, azt főleg a lakodalmakon lehet észrevenni. Ha két kis­géresi „összekerül”, háromszáz-négyszáz ember biztosan van a lakodalmukon ... S ha már a lakodalmakat is megemlítettük, az érdekesség kedvéért azt is elmondhatjuk, hogy — más vidékek szokásától eltérően — Kis­­géresen nem vőfélyek vagy más „közbenjárók” hívják össze a násznépet, hanem maga az ifjú pár, a vőlegény meg a menyasszony. De ne térjünk el a tárgytól, kérdezzük meg kertelés nélkül: hogyan sikerült több mint száz százalékkal emelni a kisgéresi CSEMADOK- tagok létszámát? A kérdésre Furik Csaba válaszol: — Elmondtuk néhány embernek a terveinket, hogy mit akarunk, mit csinálunk és mit szán­dékozunk csinálni, s megkérdeztük tőlük: ti nem akartok-e velünk tartani, velünk dolgozni. A megkérdezett aztán elment mondjuk a sógo­rához, a sógor a szomszédhoz, s kiderült, hogy nagyon sokan be akarnak lépni a szervezetbe, nem is volt annyi jelentkezőlap: a CSEMADOK járási bizottságától kellett kérnünk újabb nyom­tatványokat. Hogy kik jelentkeztek a szerve­zetbe? Főleg fiatal házaspárok — harmincöt éven aluliak —, úgyhogy elmondhatjuk: szépen megfiatalodott a CSEMADOK. Valószínűleg a tagság „utánpótlásával” sem lesz probléma, hiszen Kisgéresen már egy gyermekekből álló citerazenekar is működik: ez a „gyermekzenekar” Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom), a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalverseny járási döntőjén is részt vett — az idén ugyan még versenyen kívül, de ha minden jól megy, jövőre mór a tizenhat éven aluliak kategóriájában versenyezhet, mert — eddigi tudomásunk szerint — lesz ilyen kategória. A legaktívabb CSEMADOK-tagok közül okvet­lenül meg kell említenünk Nagy Menyhértet, aki a kisgéresi közvélemény szerint „nagy zenész” és „gyönyörű festményei vannak”, s a közel­múltban Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) volt egy kiállítása. Nemcsak a kisgéresi kulturá­lis csoportokkal, hanem már a Bodrogközi Tánc­­együttessel is fellépett, • s furulyaművészetével általában mindig „kivívja” a közönség elisme­rését. A CSEMADOK kisgéresi helyi szervezete ered­ményei között megemlíthetjük még, hogy az idén hat előfizetőt szereztek a Hétnek (reméljük, a jövőben még többen érdeklődnek majd lapunk iránt), hogy a fiatalokkal való együttműködés eredményességének ékes bizonyítéka a CSEMA­DOK helyi szervezetének moderntánc-csoportja, hogy a CSEMADOK a legtöbb tagot számláló tömegszervezetként vesz részt a társadalmi mun­kákban ... A kisgéresi CSEMADOK-tagság legközelebbi terveiről annyit mondott el Furik Csabáné, hogy szeretnének megalakítani egy felnőttekből álló citerazenekart, és egy idősebb emberekből össze­tevődő színjátszó csoportot. A szándék megvaló­sítása valószínűleg nem ütközik majd komolyabb akadályokba, hiszen Kisgéres lakossága az utób­bi időben nagyon is érdeklődik a kulturális tevékenység iránt. Ottjártunkkor éppen a Szlo­vák Nemzeti Felkelés évfordulójára készülődtek. Műsorukat bizonyára sikerrel adják (vagy már adták) elő, hiszen a lelkesedéssel végzett „csapat­munkának”, a jó „összjátéknak” nemcsak a sportban, hanem a kulturális munkában is meg­van az eredménye, s ez az eredmény legtöbbször valóban figyelemre méltó. VARGA ERZSÉBET Foto: a szerző (2), archív (4) és Vasily Ambrus (1) Szép szerények... Felsőszeli (Horné Saliby) nagyközség. Fejlődése az öt­venes évek végén, a hatvanas évek elején kezdődött. Kultúrházat mindjárt az elsők között építettek. Szépet, nagyot. Mostanra mégis kinőtték. No nem a befogadó képessége bizonyul kicsinek, hanem a termek száma. Két nagyterem kellene. Akkor az egyikben nyugodtan lehetne lakodalmat ülni, a másikban a kultúrának áldozni. Mert így gyakori összeütközések, viták forrósa lett. Aki hamarabb bejelenti az igényét, az kapja meg. S Felsőszeliben nemcsak a szervezetek, hanem a lakos­ság is tervszerűen gondolkodik, cselekszik. így történ­hetett meg, hogy már júniusban minden októberi szom­bat lakodalomra volt foglalt. Hogy ez miért baj? Azért, mert a CSEMADOK helyi szervezete már szeptember­ben kénytelen megtartani a szüreti ünnepséget. Azt a szüreti ünnepséget, amely a helyi szervezet leg­látványosabb, legtöbb embert érintő, legkiemelkedőbb megmozdulása. Egy régi hagyományt újítottak fel - közmegelégedésre. Ennek szervezéséhez segítő kezet nyújt a helyi termelőszövetkezet. Szőlőt, lovast és hintát ingyen ad. Különben majdnem teljesen magára hagyot­ton működik a CSEMADOK felsőszeli helyi szervezete. Pedig hadd tegyem hozzá mindjárt, a legeredménye­sebben működő, a legtöbbet felmutató tömegszervezet. Munkájukat kedvezően értékelte Pavol Považay, a helyi pártszervezet elnöke és Pónya Arpád, a helyi nemzeti bizottság titkára. Az utóbbitól tudtam meg, milyen nagyarányú építkezés folyik a faluban. Alig győzte fel­sorolni, mi minden épült fel, készült el az utóbbi 2—3 választási időszakban. A beruházások jelentős részét „Z"-akcióban hozzák létre. Ahhoz pedig szükség van a lakosság és a társa­dalmi szervezetek tagjainak kétkezi munkájára. A CSE­MADOK helyi szervezetének tagsága a februári győze­lem 30. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy 525 órai szorgalmas munkával járul hozzá az épülő torna­terem mielőbbi befejezéséhez. Ha minden ilyen jól megy továbbra is, több hónappal előbbre hozhatják az átadás időpontját. Az utóbbi években ugyancsak felgyorsult a fejlődés üteme Felsőszeliben. Szeptemberben teljesül a szülők régi vágya - az iskolás gyermekek ebédet kapnak és napközi otthonban vigyáznak rájuk. Növelték az óvodai férőhelyek számát, zöldségboltot nyitottak - hogy csak a pillanatnyi újdonságokról beszéljek. Az év második felében megkezdik a bevásárló központ építését. Hogy miért e nagy sietség? Mert az elkövetkező években egészségügyi központot, szolgáltató házat kell építe­niük. A falut szépíti már a Sport utca csupa emeletes lakóháza is. Jól működik a polgári ügyeket intéző testület. Ebben pedig nagy szerep jut a helyi pedagógusoknak. A fény­képezéstől kezdve az emlékkönyv írásáig mindent ők végeznek. Részben ugyanezeket a pedagógusokat illeti az elismerés a CSEMADOK-ban végzett jó munkáért is. A legtöbb helyen a szervezeti élet nyáron szünetel. Ilyenkor mindenki inkább a szabadba vágyik. Okos dolog alkalmazkodni az ember eme természetes igé­nyéhez és ehhez igazodva irányítani a szervezet tevé­kenységét. Pontosan így történik Felsőszeliben. Éppen ottjártamkor készült megvitatni a vezetőség, hogyan, miként rendezzenek sportvetélkedőt, bált. Több fiatal tagja van a szervezetnek és nagyon aktívak. Az ő ötle­tük volt ez is. Éppen úgy, mint télen az esztrádműsor. Látogatásom egész ideje alatt úgy éreztem, hogy a szervezet vezetői elégedetlenek a munkájukkal. Pedig van mit felmutatniuk. író-olvasó találkozók, nagy sikerű Ady-est, kézimunka-kiállítás. Ez utóbbival kapcsolatban kifogásolható, hogy a férfiakat kihagyták a számításból. Pedig több faragó ember is él a faluban. Jó volna, ha ők is bemutathatnák alkotásaikat. Mindamellett, hogy a pedagógusok így is nagy sze­repet vállalnak a CSEMADOK és a falu kulturális életé­ben, a valamikor híres vegyeskórus szakmai vezető nélkül maradt. Pedig énekelni tudó és szerető emberek még vannak. Egy-kettőre összeállna újból az énekkar, ha valaki kézbe venné az irányítását. Hiszen éppen az éneklés az, amely vonzza az idősebbeket is. A fiatalokra sincs panasz Felsőszeliben. Különösen azóta fejlődik eredményesen a tánccsoport, amióta Gálik István a vezetője. Bár az idén országos rendez­vényre nem jutottak el, a rendszeres munka előbb­­utóbb meghozza gyümölcsét. S ha kézbe veszik a pró­zához, szépprózához vonzódó fiatalok szakmai irányítá­sát, úgy vélem, hogy a vezetőség alig győzi majd elő­jegyeztetni kultúrhóz-igénylését. Ha továbbra is ilyen szorgalmasak lesznek, legközelebb még a mostaninál is gazdagabb tevékenységről adhatok számot. FISTER MAGDA 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom