A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
Fúrik Csaba Csontos Gábor, Kisgéres „nagy zenésze" és festő je, a szövetkezet elnöke Nagy Menyhért „CSAPATMUNKA" rális csoportnak, amire egyáltalán szükségük lehet: még a vegyeskórus ruháit is a szövetkezet vette. Megvarratásukra aztán a helyi nemzeti bizottság vállalkozott, amely — úgy látszik — szintén ki akarta venni részét a „csapatmunkából” : már csak azért is, mert a kórusnak Dócs László, a hnb elnöke is tagja. A megértés, a gondoskodás, no meg az eredményes felkészülés eredményének — s egyúttal jutalmának — tarthatjuk, hogy Tőketerebesen, „Az élet szépsége” című versenyen — amelyen szlovák éneklőcsoportokkal együtt vettek részt — éppen a kisgéresi kórus nyerte el az első díjat: igaz, egy szlovák kórussal osztozott rajta, de az első díj megosztva is első díj marad; azt hiszem, ezt senki sem vitatja. — A színjátszócsoportunk csak most kezd „éledezni” — mondja Furik Csabáné. — Annak idején, a hatvanas években, amikor a férjemmel összekerültünk, mi is játszottunk színdarabot, de aztán valahogy alábbhagyott a kisgéresi amatőr színjátszók vállalkozó kedve. Az idén újra „megtört a jég” : a szereplők öt hét alatt tanulták be a Jegygyűrű a mellényzsebben című darabot; most Lövi esek Bélától szeretném megszerezni a Bolond órát... Tudja, nálunk csak a vígjáték kell, mert a közönség a komoly darabokon is csak nevet: az igazság az, hogy az emberek ki akarnak kapcsolódni. Persze, idővel bizonyára komolyabb darabokkal is megpróbálkozhatunk majd, de ehhez előbb közönséget kell szerveznünk és nevelnünk, ennek pedig az a legjobb módja, ha maguk a géresiek játszanak. Ilyenkor népesebb a közönség, mert ha más nem is, a szereplők rokonai, ismerősei biztosan eljönnek. Hogy mennyi rokona, jó ismerőse, barátja van egy-egy kisgéresi lakosnak, azt főleg a lakodalmakon lehet észrevenni. Ha két kisgéresi „összekerül”, háromszáz-négyszáz ember biztosan van a lakodalmukon ... S ha már a lakodalmakat is megemlítettük, az érdekesség kedvéért azt is elmondhatjuk, hogy — más vidékek szokásától eltérően — Kisgéresen nem vőfélyek vagy más „közbenjárók” hívják össze a násznépet, hanem maga az ifjú pár, a vőlegény meg a menyasszony. De ne térjünk el a tárgytól, kérdezzük meg kertelés nélkül: hogyan sikerült több mint száz százalékkal emelni a kisgéresi CSEMADOK- tagok létszámát? A kérdésre Furik Csaba válaszol: — Elmondtuk néhány embernek a terveinket, hogy mit akarunk, mit csinálunk és mit szándékozunk csinálni, s megkérdeztük tőlük: ti nem akartok-e velünk tartani, velünk dolgozni. A megkérdezett aztán elment mondjuk a sógorához, a sógor a szomszédhoz, s kiderült, hogy nagyon sokan be akarnak lépni a szervezetbe, nem is volt annyi jelentkezőlap: a CSEMADOK járási bizottságától kellett kérnünk újabb nyomtatványokat. Hogy kik jelentkeztek a szervezetbe? Főleg fiatal házaspárok — harmincöt éven aluliak —, úgyhogy elmondhatjuk: szépen megfiatalodott a CSEMADOK. Valószínűleg a tagság „utánpótlásával” sem lesz probléma, hiszen Kisgéresen már egy gyermekekből álló citerazenekar is működik: ez a „gyermekzenekar” Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom), a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalverseny járási döntőjén is részt vett — az idén ugyan még versenyen kívül, de ha minden jól megy, jövőre mór a tizenhat éven aluliak kategóriájában versenyezhet, mert — eddigi tudomásunk szerint — lesz ilyen kategória. A legaktívabb CSEMADOK-tagok közül okvetlenül meg kell említenünk Nagy Menyhértet, aki a kisgéresi közvélemény szerint „nagy zenész” és „gyönyörű festményei vannak”, s a közelmúltban Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec) volt egy kiállítása. Nemcsak a kisgéresi kulturális csoportokkal, hanem már a Bodrogközi Táncegyüttessel is fellépett, • s furulyaművészetével általában mindig „kivívja” a közönség elismerését. A CSEMADOK kisgéresi helyi szervezete eredményei között megemlíthetjük még, hogy az idén hat előfizetőt szereztek a Hétnek (reméljük, a jövőben még többen érdeklődnek majd lapunk iránt), hogy a fiatalokkal való együttműködés eredményességének ékes bizonyítéka a CSEMADOK helyi szervezetének moderntánc-csoportja, hogy a CSEMADOK a legtöbb tagot számláló tömegszervezetként vesz részt a társadalmi munkákban ... A kisgéresi CSEMADOK-tagság legközelebbi terveiről annyit mondott el Furik Csabáné, hogy szeretnének megalakítani egy felnőttekből álló citerazenekart, és egy idősebb emberekből összetevődő színjátszó csoportot. A szándék megvalósítása valószínűleg nem ütközik majd komolyabb akadályokba, hiszen Kisgéres lakossága az utóbbi időben nagyon is érdeklődik a kulturális tevékenység iránt. Ottjártunkkor éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójára készülődtek. Műsorukat bizonyára sikerrel adják (vagy már adták) elő, hiszen a lelkesedéssel végzett „csapatmunkának”, a jó „összjátéknak” nemcsak a sportban, hanem a kulturális munkában is megvan az eredménye, s ez az eredmény legtöbbször valóban figyelemre méltó. VARGA ERZSÉBET Foto: a szerző (2), archív (4) és Vasily Ambrus (1) Szép szerények... Felsőszeli (Horné Saliby) nagyközség. Fejlődése az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején kezdődött. Kultúrházat mindjárt az elsők között építettek. Szépet, nagyot. Mostanra mégis kinőtték. No nem a befogadó képessége bizonyul kicsinek, hanem a termek száma. Két nagyterem kellene. Akkor az egyikben nyugodtan lehetne lakodalmat ülni, a másikban a kultúrának áldozni. Mert így gyakori összeütközések, viták forrósa lett. Aki hamarabb bejelenti az igényét, az kapja meg. S Felsőszeliben nemcsak a szervezetek, hanem a lakosság is tervszerűen gondolkodik, cselekszik. így történhetett meg, hogy már júniusban minden októberi szombat lakodalomra volt foglalt. Hogy ez miért baj? Azért, mert a CSEMADOK helyi szervezete már szeptemberben kénytelen megtartani a szüreti ünnepséget. Azt a szüreti ünnepséget, amely a helyi szervezet leglátványosabb, legtöbb embert érintő, legkiemelkedőbb megmozdulása. Egy régi hagyományt újítottak fel - közmegelégedésre. Ennek szervezéséhez segítő kezet nyújt a helyi termelőszövetkezet. Szőlőt, lovast és hintát ingyen ad. Különben majdnem teljesen magára hagyotton működik a CSEMADOK felsőszeli helyi szervezete. Pedig hadd tegyem hozzá mindjárt, a legeredményesebben működő, a legtöbbet felmutató tömegszervezet. Munkájukat kedvezően értékelte Pavol Považay, a helyi pártszervezet elnöke és Pónya Arpád, a helyi nemzeti bizottság titkára. Az utóbbitól tudtam meg, milyen nagyarányú építkezés folyik a faluban. Alig győzte felsorolni, mi minden épült fel, készült el az utóbbi 2—3 választási időszakban. A beruházások jelentős részét „Z"-akcióban hozzák létre. Ahhoz pedig szükség van a lakosság és a társadalmi szervezetek tagjainak kétkezi munkájára. A CSEMADOK helyi szervezetének tagsága a februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy 525 órai szorgalmas munkával járul hozzá az épülő tornaterem mielőbbi befejezéséhez. Ha minden ilyen jól megy továbbra is, több hónappal előbbre hozhatják az átadás időpontját. Az utóbbi években ugyancsak felgyorsult a fejlődés üteme Felsőszeliben. Szeptemberben teljesül a szülők régi vágya - az iskolás gyermekek ebédet kapnak és napközi otthonban vigyáznak rájuk. Növelték az óvodai férőhelyek számát, zöldségboltot nyitottak - hogy csak a pillanatnyi újdonságokról beszéljek. Az év második felében megkezdik a bevásárló központ építését. Hogy miért e nagy sietség? Mert az elkövetkező években egészségügyi központot, szolgáltató házat kell építeniük. A falut szépíti már a Sport utca csupa emeletes lakóháza is. Jól működik a polgári ügyeket intéző testület. Ebben pedig nagy szerep jut a helyi pedagógusoknak. A fényképezéstől kezdve az emlékkönyv írásáig mindent ők végeznek. Részben ugyanezeket a pedagógusokat illeti az elismerés a CSEMADOK-ban végzett jó munkáért is. A legtöbb helyen a szervezeti élet nyáron szünetel. Ilyenkor mindenki inkább a szabadba vágyik. Okos dolog alkalmazkodni az ember eme természetes igényéhez és ehhez igazodva irányítani a szervezet tevékenységét. Pontosan így történik Felsőszeliben. Éppen ottjártamkor készült megvitatni a vezetőség, hogyan, miként rendezzenek sportvetélkedőt, bált. Több fiatal tagja van a szervezetnek és nagyon aktívak. Az ő ötletük volt ez is. Éppen úgy, mint télen az esztrádműsor. Látogatásom egész ideje alatt úgy éreztem, hogy a szervezet vezetői elégedetlenek a munkájukkal. Pedig van mit felmutatniuk. író-olvasó találkozók, nagy sikerű Ady-est, kézimunka-kiállítás. Ez utóbbival kapcsolatban kifogásolható, hogy a férfiakat kihagyták a számításból. Pedig több faragó ember is él a faluban. Jó volna, ha ők is bemutathatnák alkotásaikat. Mindamellett, hogy a pedagógusok így is nagy szerepet vállalnak a CSEMADOK és a falu kulturális életében, a valamikor híres vegyeskórus szakmai vezető nélkül maradt. Pedig énekelni tudó és szerető emberek még vannak. Egy-kettőre összeállna újból az énekkar, ha valaki kézbe venné az irányítását. Hiszen éppen az éneklés az, amely vonzza az idősebbeket is. A fiatalokra sincs panasz Felsőszeliben. Különösen azóta fejlődik eredményesen a tánccsoport, amióta Gálik István a vezetője. Bár az idén országos rendezvényre nem jutottak el, a rendszeres munka előbbutóbb meghozza gyümölcsét. S ha kézbe veszik a prózához, szépprózához vonzódó fiatalok szakmai irányítását, úgy vélem, hogy a vezetőség alig győzi majd előjegyeztetni kultúrhóz-igénylését. Ha továbbra is ilyen szorgalmasak lesznek, legközelebb még a mostaninál is gazdagabb tevékenységről adhatok számot. FISTER MAGDA 7
