A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-08-26 / 35. szám

iíMS; Anyagszükséglet: 12 darab 150 cm hosszú zöld pamutfonál, 2 darab kulcs­karika, 2 darab gyöngy. Munkamenet: Egy szál fonalat hu­rokkal a karikára erősítünk és a hu­roktól kétfelé betekerjük vele a karika felét. Az alsó, üres felére 5 darab fo­nalat hurkolunk. Ugyanezt a műveletet elvégezzük a másik karikával is. Kö­zel egymáshoz, valami stabil alátétre erősítjük mind a kettőt és a követ­kezőképpen dolgozunk tovább. A középső 2—2 szálból egy lapos­csomót kötünk. A rajzról olvassuk le a munka további folytatását, illetve a csomók számát. Figyelem! A széleken két alkalommal 2 szálat szaporítunk. A szálszaporítás módját rajzunkon kö­zöljük. A laposcsomókat ripszcsomó sor kö­veti. Az 1. és a 24. szálat használjuk passzív (sorvezető) szálnak. A szélek­től a közepe felé haladva dolgozunk. A második sor ripszcsomót kissé távo­labb csomózzuk az előzőtől — ez a bé­ka tátott szája. A középső 12 szálból 5 sor laposcsomót kötünk. A fenn­maradó, jobb- és baloldali 4—4 szálból készítjük a béka lábát, laposcsomók­kal, szorosan egymás alatt. Ezt 7 sor ripszcsomó követi (a törzs felmaradt szálait is ripszcsomó kötésre használ­juk), majd mindegyik passzív szál vé­gén egyszerű csomót vetünk. Végül a szemkarika alsó szélére 1 szál fonalat kötünk, erre gyöngyöt — szemet — fűzünk, a fonalat a felső részhez erősítjük. Elkészítjük a másik szemet és a 2 fonalat összekötjük. A békát egy botra erősítjük, felfüg­gesztjük. Dr. CERNÍK EDITH A felvételt Dr. Karel Cerník készítette Fonálszaporítás A EGYSZERŰ CSOMÓ □ BEKEZDÉS O RIPSZCSOMÓ Karrierjét - egyelőre — évek helyett inkább hónapokban mérik, de azt vi­szont annál nagyobb figyelemmel. Ta­valy még csak hatvanadik volt a cseh­szlovákiai táncdalénekesnők rangsorá­ban; az idén már a tizedik lett a ha­gyományos Aranycsalogány-versenyben I Olyan hatalmas ugrás ez, amire K. Gott vagy H. Vondráčková feltűnése óta ná­lunk nem volt példa . . . Tizennyolc hónap alatt hat kislemeze jelent meg és a lodenicei hanglemez­­gyárban már készül Jana Kratochvílová első nagylemeze is. Néhány hete írta róla a hazai könnyűzenei szaklapok egyike: „Kratochvílová olyan kiváló te­hetség, akire nem lehet nem oda­figyelni! Fontos, hogy a zeneszerzőktől és szövegíróktól egyéniségének meg­felelő dalokat kapjon, mert előadás­módjának egyik legnagyobb erénye, hogy nem próbálja utánozni a nagyo­kat, hanem nagyszerű hangjának tuda­tában elsősorban önmagát adja a szín­padon.“ Jana tudatában van ugyan tehetsé­gének, de nem él vissza vele. Rengete­get tanul és dolgozik. Másfél év alatt megtanult szteppelni, dzsesszbalett­­tanfolyamra járt; szerepelt a Laterna magica programjában és Josef Läufer műsorában, az utóbbi hónapokban pe­dig már saját együttesének kíséretében járja az országot. És júniusban az első komoly fesztiválszereplés tűzkeresztsé­gén is túlesett: a Bratislavai Líra nem­zeti dalversenyében simán, jelentős pontkülönbséggel jutott a döntőbe. Kezdetnek mindez több mint ígére­tes. . . (M-) Fotó: J. Bartoš Hozzávalók: 40 dkg rostélyos, 50 dkg sertéstarja, 4 dkg torma, Vfe del sör, 1 del tejföl, 1 dkg kapor, 1 tojás, só, törött bors, 1 kávéskanálnyi pirospapri­ka, két fej hagyma, csipetnyi majo­ránna. A rostélyost kisebb szeletekre vág­juk, a sertéstarját kicsontozzuk, szintén szeletekre vágjuk, és besózzuk, borsoz­­zuk. A maradék húst finomra daráljuk, sóval, törött borssal, sörrel, reszelt tor­mával ízesítjük, összekeverjük és meg­kenjük vele egyik oldalon a hússzele­teket, majd egy-egy marhahúst a sertéshússal úgy ragasztunk össze, hogy közé karikákra vágott hagyma kerül. Lisztben megforgatjuk, forró zsírban mindkét oldalon megpirítjuk, tepsire rakjuk, a zsírral meglocsoljuk, kevés vízzel öntözgetve puhára sütjük. Köz­ben a tojást a tejföllel, kaporral össze­keverjük és a húsra öntjük. Párolt rizs­­zsel, burgonyával, burgonyapürével és salátával tálaljuk. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom