A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-26 / 35. szám
A NEVÉT ség volt. Technikai szempontból a Szaljut—6 természetesen ugyanazokon az űrhajóépítési elveken alapul, mint az előző űrállomások, de mind mennyiségi, mind minőségi szempontból magasabb színvonalon. Mennyiségi különbség, hogy két összekapcsoló csomópontja van, ám ez mór megváltoztatja a minőséget. Egy ilyen állomásnak nagyobb az életképessége, és több a lehetősége. Például látogató expedíciókat tud fogadni, s szállító űrhajók is felkereshetik abban az időszakban, amikor emberek tartózkodnak rajta. Az irányítás modernebb rendszere pedig biztonságosabbá teszi az ember életét.- A világűrben melyik feladat volt a legnehezebb az On számára?- A legfelelősségteljesebb a közeledés volt, majd a két űrobjektum összekapcsolóra. A repülés dinamikus szakaszában még a legapróbb hiba is előre nem látható következményeket vonhat maga után. Nagy koncentrációval kellett tehát megoldani bonyolult összetételű feladatokat, olyan körülmények közt, amikor az ember alkalmazkodik a súlytalanság állapotához, tehát amikor viszonylag kedvezőtlenek a körülményei.- Milyen új feladatokra készül?- Jelenleg igyekszem eleget tenni a különböző meghívásoknak. Dolgozók, diákok, katonák várják személyes beszámolómat. Szeretnék továbbra is részt venni az Interkozmosz-programban, s ha a jövőben lehetőségem lesz, szeretnék még egyszer a világűrbe repülni. Ezért meg kell őriznem a kondíciómat, s a tudományos munkaképzettség színvonalát is tartanom kell. Vár a repülés is. Nem szeretném elfelejteni, amit pilótaként megtanultam ... Az űrkutatást szeretném szolgálni. Ha minden, amit tervezek, nem is valósul meg, mert nem csak tőlem függ, akkor azzal, hogy néhány fontos tudományos problémát megoldok.- Mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik űrhajósok szeretnének lenni?- Ha valakinek ifjúsága romantikus éveiben ehhez van hajlama, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy álma valóra váljon. Tanuljon jól, igyekezzék minél több olyan ismeretet szerezni, amely valamilyen módon kapcsolatban áll az űrkutatással. De ez még nem minden! Az emberek szigorú kiválasztás után repülnek. Szakmailag felkészültnek és fizikailag edzettnek kell lenniük. Az a fiatal, aki ma azt gondolja, hogy elegendő pilótának lennie ahhoz, hogy űrhajós lehessen, téved. Természetesen, ebből a szakmából folyamatosan válogatnak űrhajósokat, de véleményem szerint a skála később szélesedni fog. Szükség lesz mérnökökre, orvosokra, és más olyan szakmák képviselőire is, mely szakmák valamiképpen érintik a kozmikus tér tanulmányozását. Ezért ne csüggedjen el az, akinek nem sikerül bejutnia abba a csoportba, amely most készül fel. Később is lesz mindig esély. Egyébként — fejezi be elgondolkodva Vladimír Remek — személyes tapasztalatom alapján mondhatom: az a legfontosabb, hogy az ember soha ne veszítse el a reményt. A szerénységet nem említette. Csodálatos, hogy valaki, akinek a mellén ott díszeleg a Lenin Rend, a Szovjetunió Hőse, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse kitüntetés - hogy csak a legfontosabbakat említsem — s aki számos város díszpolgára, ünnepelt személyiség, ilyen póztalan legyen. Egy magyar író mondása jut eszembe: „van mire szerénynek lennie" — azaz, olyan tettet hajtott végre, amely minden szónál ékesebben szól. És Vladimír Remek ezen ritka emberek közé tartozik. TÓFALVI ÉVA A TÖRTÉNELEM FELJEGYZI PRÁGAI BESZÉLGETÉS VLADIMÍR REMEKKEL Vladimír Remekkel kezdődött meg annak a programnak a megvalósítása, amelynek keretében a Szovjetunió lehetővé teszi, hogy a szocialista tábor országai részt vegyenek a kozmikus térség kutatásában. Az ő márciusi repülése óta már a lengyel Miroslaw Hermaszewski is visszatért a világűrből. Az elsőség azonban Vladimír Remeké. A fiatal űrhajóst nem tette elbizakodottá a világhír. Természetes egyszerűséggel, kedvesen beszél. Komolyan, elgondolkozva válaszol kérdéseimre, s közben, ha elmosolyodik, annyira fiatalnak látszik, hogy ha nem tudnám, hogy harmincéves, főiskolásnak nézném.- Amikor létrejött az Interkozmosz, ön talán épp az érettségire készült. Gondolt-e már akkor arra, hogy milyen lehetőségeket nyújt ez a program, s arra, hogy milyen jó is lenne elsőként repülni? Hogyan alakult pályafutása a kitüntető kiválasztásig?- Gagarin űrrepülése idején tizenhárom éves voltam - feleli —, s nem én voltam az egyetlen fiú, akinek felvillanyozta a fantáziáját ez az esemény. Már akkor űrhajós szerettem volna lenni, az elsőség azonban meg sem fordult a fejemben . . . Amikor középiskolába jártam, kizárólag pilóták és a katonaság kötelékébe tartozó emberek lehettek űrhajósok. Úgy gondoltam, hogy én is ezt az utat választom: érettségi után felvételemet kértem a katonaiskolába, ahol az 1965/66-os tanévben megkezdtem tanulmányaimat. Ám még ekkor sem voltak határozott elképzeléseim arról, hogyan jutok fel a világűrbe. A fiatalos romantika erős volt bennem, ám nem tudtam, hogy konkrétan mit várnak el tőlem. Még az Interkozmosz létrejötte után sem gondoltam, hogy valóban elérem célom, mert nem hallottam arról, hogy más szocialista országokból is fogadnak embereket ebben a programban. Végül eljött az 1976-os év, gmikor elvégeztem a katonai akadémiát a Szovjetunióban, s ekkor már egyáltalán nem reméltem, hogy vágyam teljesülni fog. Amikor megkezdődött a válogatás, először nem is hittem, hogy ez valóság. De aztán kaptam az alkalmon és jelentkeztem. Kértem, hogy minden szempontból vizsgáljanak meg, alkalmas vagyok-e? És az eredmény kedvező volt hazám és a magam számára is.- Kérem, mesélje el egy munkanapját abból az időből, amikor felkészült az űrutazásra.- Tipikus munkahetekről tudok beszélni, nem tipikus napokról. A hetek tartalma mindig attól függött, melyik szakaszában volt éppen a felkészülés. Először elméletet tanultunk: előadásokon és gyakorlatokon vettünk részt, akárcsak a főiskolán. De voltak egyéb elfoglaltságaink is: speciális testedző gyakorlatok, amelyek hozzászoktattak bennünket a kozmikus körülményekhez. Ez a munka a felkészülésnek addig a fázisáig tartott, amely közvetlenül megelőzi az űrutazást. Ekkor munkacsoportban kezdtünk dolgozni. Erősítettük fizikai készenlétünket, és gyakoroltuk azokat a kísérleteket, amelyeket majd a kozmoszban kellett elvégeznünk. 1977 második felében minden nap reggel 7-kor vagy fél 8-kor keltem, aszerint, hogy mennyire voltam fáradt. Tornásztam, megreggeliztem, és kilenc órakor elkezdődött a munka. Bajkonurba való elutazásunk előtt Gubarjev elvtárssal este 10—11-ig, sőt éjfélig dolgoztunk. Természetesen, a szombatot és a vasárnapot is beleértve.- A Szojuz-28-nak Ön volt a kísérletező pilótája. Mit jelent ez a gyakorlatban: mi volt a különbség Alekszej Gubarjev és az Ön feladatköre között? — Lényegében azt mondhatjuk, hogy a Szojuz-típusú űrhajókat az egész személyzet vezeti. A repülés egyes szakaszaiban, például a start alatti és utáni tevékenységben, a manőverezésben és az ellenőrzésben mindketten részt vettünk. A kísérletező fedélzeti mérnök elnevezésben munkánk új minősége tükröződik. A mi feladatunk nem az volt, hogy technikai szempontból áttanulmányozzuk az űrhajó valamennyi paraméterét, és úgy ismerjük őket, mint az űrhajó építői, vagy Makarov, aki részt vett az építésben, vagy például Grecsko. Természetesen, az űrhajó vezetését tekintve nekünk is ugyanolyan felkészültnek kellett lennünk, mint minden eddigi munkacsoportnak. A kísérleti feladatokat nem részletezem, ezekről elég sokat lehetett már olvasni. Azt szeretném inkább hangsúlyozni, hogy szovjet-csehszlovák kísérleteket végeztünk, mégpedig közösen, s ez mutatja, hogy mindketten kísérletező űrhajósok voltunk. így fogják nevezni az Interkozmosz későbbi pilótáit is.- A szakértők úgy jellemezték az önök közös munkáját a Szaljut—6 fedélzetén, hogy azzal új szakasz kezdődött a kozmikus térség megismerése szempontjából. Mit kell értenünk ezalatt?- A legszembetűnőbb különbség az előzőekhez képest a nemzetközi legény4
