A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-19 / 34. szám
KRÉTAI BENYOMÁSOK AZ EURÓPAI KULTÚRA BÖLCSŐJÉNÉL Kréta fekvésénél fogva - három világrész összeszögellésén — ősidők óta mindenhonnan vonzott telepeseket és - hódítókat. Őslakói nem voltak görög eredetűek, a kisázsiai népekhez tartoztak. Az i. e. 2. évezredben eredeti, fejlett műveltséget és művészetet teremtettek. Ezt, az ún. minoszi kultúrát i. e. 1400 körül egy, a szárazföldről jövő támadás pusztította el. A görög népvándorlás megindulásával akhájok, majd dórok vették a szigetet birtokuko ba. Sűrűn váltakoztak a hódítók: a görögöket a rómaiak, ezeket az arabok, majd a bizánciak követték. Kréta 1204- ben a keresztesek birtokába került, akiktől a velenceiek vásárolták meg és 400 évig tartották birtokukban. 1645- ben kezdődött a török hódoltság, amely 1897-ig tartott, de a sziget csak 1913-ban került végleg Görögországhoz. A második világháborúban a fasiszta német hadsereg ejtőernyős alakulatai nagy veszteségek után foglalták el. 1944 novemberében szabadult fel. A szigeten kelet—nyugati irányban hegyek vonulnak át, amelyek három, alacsonyabb hegyhátakkal összekötött hegytömeget alkotnak. Az éghajlat kellemes, a kiszélesedő völgyek igen termékenyek. Vad szépségükben pompáznak a hegyek-völgyek. A távolban hósapkás csúcsok, alattunk a szigetnek talán legszebb falva, Kritsza, ahol Jules Dassin francia rendező a Kazantzakis regénye, Az újra keresztre feszített Krisztus alapján híres filmjét, a Görög passiót forgatta. A falu mögötti olajligetben bújik meg a sziget legbájosabb bizánci temploma, a Panija Kera. Még lejjebb a Mirabello-öböl sötétzöld vize. A távolban, ameddig a szem ellát, az Égei-tenger görög szigetei. Tudjuk - az utolsó terepemelkedés mögött meglátjuk majd az afrikai partokat. A panoráma előttünk, egészen a keleti partokig, a minoszi civilizáció letűnt 16
