A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-19 / 34. szám
Forkin László édesanyja katona, ök vitték ki a temetőbe. Ök ásták meg a sírját. A falunktól valamivel feljebb húzódott az országhatár. Mi még a magyarokhoz tartoztunk, de a szomszédos ugyancsak szlovák falu már Szlovákiához. A fiatalok közül sokan nem tartózkodtak itthon. A ''nyilasuralom totális mozgósítása elől átmenekültek Szlovákiába. Azt beszélték akkor nálunk, hogy Forkin László kém volt. Azért kellett meghalnia. A kálnai Augusztin Sándorné csak egy évvel fiatalabb Maria Stanovánál. Negyvenötben huszonhat éves volt. Férjét behívták katonának. Lőszerraktárt őriztettek vele. A férje jó barátja volt Forkin Lászlónak. Együtt gyerekeskedtek. Munkában, mindenben segítették egymást. Kommunisták voltak. Röpiratokat terjesztettek, plakátokat ragasztottak, gyűlésekre jártak Lévára, meg tüntetéseken is részt vettek. Még az első köztársaságban. Augusztin Sándor a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség helyi szervezetének vezetője volt. Börtönben is ült. — Mit tudok Laciról? — kezdi vallomását Augusztin Sándorné a Garam partjához közel, a Szvetlík László házában. — Határvadász volt. Katonaruhában járt. Negyvennégy decemberében a német és a magyar csapatok már csak hátráltak, viszszavonultak. A hídnál laktunk, s ott a visszavonulók megálltak. Fel akarták robbantani a hidat. El kellett hagynunk a • lakásunkat. Két gyermekemmel és a legszükségesebb holmikkal a szüléimhez költöztem. Aznap találkoztam Lacival. Azt mondta, hogy küldjék a férjemnek civilruhát Lévára. Délután visszamentem etetni az udvarunkba. Mert az állatok ottmaradtak. A házunk közelében volt egy üzlet, a Cikta. Mellette állítottak le egy ágyút. A Cikta vezetője annyira megijedt, hogy hangosan nevettem rajta. Laci kiszaladt az udvarból. Azt hitte, valami bajom történt, ö magyarázta meg aztán, hogy az ágyú a viszszavonulást fedezi. Azért állították oda. Közben a katonák mentek, amerre láttak. Felbomlott a rend. Hívtam Lacit haza, de nem jött. Azt mondta, menjek egyedül, és hagyjam nyitva az ajtót. Hogy ha megjönne a férjem Léváról, tudjon civilt ölteni. Az oroszok egészen váratlanul Porond felől bejöttek Kálnára. Átkeltek a Garamon. A német kommandó el volt vágva a világtól. Valaki elvagdosta a telefondrótot. A németek és nyilasok akkor keresték először Lacit. Vízkeresztkor újra bejöttek az oroszok. Valaki újra elvagdosta a telefondrótot. A németek és a nyilasok megint keresték Lacit. Mikor alábbhagyott a harc, a kerteken keresztül mentem a sógornőm lakására, a Hosszú utca végére. Egy magas férfi ment be előttem az udvarba. Ki lehet? Bekukkantottam a színbe. Sebesült orosz katona kapott a fegyveréhez. Megijedtem, elszaladtam, és elmondtam édesapámnak, amit láttam. Egészen váratlanul betoppant Laci is. Nagyon a lelkemre kötötte a hallgatást. Ha eljárna a szám, nagy baj lenne belőle. Aztán ennivalót kért és rongyokat. Ha ing vagy más hiányozna, azt se keressem. Megígérte, hogy a sebesült orosz katona nem fog sokáig a színben maradni. Soha nem tartózkodott egy helyen. A Hosszú utca végén bújkált a legtöbbször. Ahonnan fák, bokrok között lehetett a Garamhoz menni. Egyszer azt mondta, hogy neki a Garam-híd megmentése a dolga. Az aknákat fel is szedte alóla. Az őrt is leterítette. De a németek csak lebombázták a hidat. Mohi (Mochovce) ember is ismerte Forkin Lászlót. Nem is mohi, Sárbogárd járásbeli. Ahogy ő maga tréfásan mondogatja, Fejér megyéből jött „menyecskének“ a faluba. 1944. május 17-én volt az esküvő. A háború vége felé, amikor a katonák már szabadultak egyenruhájuktól. Ide vezető útjának fontosabb állomásai: Pécs, altiszti iskola, majd a lévai laktanya. Léváról helyezték Mohiba, a 9/9-es számú őrsre, mint határvadászt. Két kilométerre volt a magyar-szlovák országhatár. Göbölös Sándort először nem találtuk otthon. Káinán volt az orvosnál. Gyomormérgezést kapott permettől. ötvennyolc éves. Foglalkozása útiőr. — Mi egy huszonnégy kilométeres szakaszt őriztünk tizennégyen. Az öreg papiakban volt a laktanyánk. Az iroda meg a Czudor Lajos házában. Lacival ismerős voltam. Ha-> tárvadász volt ő is. Egyszer azt mondta nekem, hogy egy Niktovic nevű szakaszvezetővel elmegy élelmet felvételezni valahová. Nem jött vissza, mert közben az oroszok bejöttek Lévára. Azonnal megbízhatatlan egység lettünk. Visszavezényeltek bennünket Nemespanra. Két hétig voltunk ott. Aztán átirányítottak Komjátra. Onnan a parancsnok nyílt paranccsal küldött Forkin Laciért. Egyik bajtársammal fegyveresen indultunk Kálnára. Térdig érő hóban. Harminchat kilométeres út. Verebélyen jelentkeznünk kellett a csendőrparancsnokságon. Hollósi alhadnagynak jelentettem, hogy útban vagyunk Forkinért. Megszárítkoztunk az őrsön, és mentünk tovább. Káinán egyenesen Forkinékhoz tartottunk. Az anyja az udvaron volt. „Mamika, itthon van Laci?“ — szóltam be a kapun. „Itthon. Jöjjenek beljebb.“ „Tudod, miről van szó?“ „Tudni fogom, ha megmondod!“ „Nézd, az elfogatási parancs itt van a kezemben. De mi nem fogunk el. Vigyázz nagyon, hogy mások ne fogjanak el.“ Két nap múlva mentünk vissza Komjátra. Azt jelentettem a parancsnokomnak, hogy Forkin Lászlót nem találtuk otthon. Csak az édesanyját és a lányát... Én akkor már tudtam, hogy ellenálló. Mikor náluk jártam, azt mondta, hogy kitol a németekkel. Nem fogják felrobbantani a Garam-hidat. Másnap, harmadnap? Már nem emlékszem. Olvassák Komjáton a napiparancsban, hogy Forkin Lászlót elfogták. Megijedtem. Egy csallóközi társunk rám is ijesztett. Azt mondta: ebből nektek is bajotok lesz! Nem sokkal később egy másik napiparancsból meg már azt tudtam meg, hogy Tajnán kivégezték. (A befejező rész a következő számban) LÁSZLÓ? it járt a gázlón az oro-Göbölös Sándor, aki nem tartóztatta le Forkint. 13