A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-01 / 27. szám
feleségével és kislányával. Igazi halászszá a brigádvezetője, Alekszej Tyitov nevelte, akinek családjában nemzedékről nemzedékre öröklődik ez a mesterség. ö már kölyökkora óta kijárt apjával a tengerre. Három fia és egy lánya van. A legidősebb fiú, akinek szintén Alekszej a neve, a Szovjet Tudományos Akadémia Távol-keleti Tudományos Központja oceanográfiai intézetének munkatársa, Iván Vlagyivosztokban tanul, a halgazdasági főiskolán. Valerij pedig lturupon, a haltenyésztő üzemben dolgozik - vagyis ő éppen azoknak a kurdiaknak a sorába tartozik, akik nem fogják, hanem tenyésztik a halat. A Kurili-szigetek halászai a tengernek nemcsak munkásai, de „szántóvetői" is, így nevezhetnénk a haltenyésztő telepek munkatársait, az ichtiológusokat. Iturup-szigeten van a lazacfélék legnagyobb tenyésztőtelepe, amely évente több mint 70 millió halivadékot bocsát ki. A szahalini terület üzemeiben 1976-ban több mint 800 millió életképes lazacivadékot neveltek. Lenyűgöző számadatok ezek: az ember egyre magabiztosabban segít a természetnek az állatvilág megújhodásában. Földtani vizsgálat a Mengyelejev vulkán tetején A Japán-tenger egyik öblében van a Vityaz tengeri tudományos-kutató állomás. A Szovjetunió számos más intézetének munkatársai tevékenykednek az itteni laboratóriumokban, hogy komplex megoldást találjanak az óceán állatvilágával összefüggő problémákra. Nem véletlenül választották éppen a Japántengert: ennek mélyebb rétegeihez a víz alatti világ csaknem valamennyi lakója megtalálható. Andrej Kapica, a Szovjet Tudományos Akadémia Távol-keleti Tudományos Központjának vezetője így vélekedik:- Helyes felhasználás esetén sok természeti erőforrás igen sokáig szolgálhatja az embert. De ezt a helyes felhasználást megfelelő előrelátással, előrejelzéssel tervezni kell. Intézetünk egyik legfontosabb feladataként gazdasági prognózisokat készítünk a Távol-Kelet számára, ahol a már működő nagy termelő komplexumokhoz új üzemek társulnak az ember által eddig érintetlen vidékeken. Az egyik Sikotan-szigeti fok és világítótorony neve „Világ vége". Itt van a szovjet Távol-Kelet egyik legnagyobb halfeldolgozó központja. A vonulás idején a kétezer állandó dolgozón kívül körülbelül még négyezer idénymunkás is dolgozik itt — zömmel a távol-keleti tanintézetek hallgatói. A vonulás idején ritkán előforduló pihenőnapokon, amikor a viharos idő miatt a hajók nem futhatnak ki a tengerre, a diákok csoportosan kirándulni mennek: a Rák-öbölbe, a Vigasz-öbölbe, a Világvége-fokra. Én is velük tartok, s eközben kiegészítem noteszomban a kúrili helyek hosszú listáját: Púposlazac-öböl, Forró Homok (itt melegvizű gyógyforrások vannak — jövőbeli fürdőhelyek bázisa), Kurilorosszija lakótelep . . . Igen, a Kurili-szigetek - sok, ezer szovjet ember otthona, ahol élnek és dolgoznak, halásznak és tűzhányókat tanulmányoznak, üzemeket és üdülőhelyeket létesítenek. A. GRASCSENKOV (APN) NÉGYSZEMKÖZT Életemben először láttam őt # részegen. Laci szinte egyik napról a másikra teljesen megváltozott. Durva és kíméletlen lett, részegen gyakran kezet emelt rám. „Gyereket akarok! Érted?! Gyereket!! Miféle asszony vagy te?... Mi van a hasadban?!...“ — kiabálta ilyenkor réveteg tekintettel. Megtudtam, hogy egyre gyakrabban jár más nők után. Néha napokig sem jött haza... Két évig éltünk még így, aztán véglegesen elidegenedtünk egymástól. — Elváltak? — kérdezte az orvosnő. — Igen... És én ismét teljesen magamra maradtam__ Az orvosnő egy pillantra Zita szemébe nézett. — Nem akar pihenni? — kérdezte. — Ha fáradtnak érzi magát, holnap is folytathatjuk a beszélgetést... A lány reakciója váratlan volt: tagadólag ingatta a fejét és a szemében csillanó könny azt jelezte, hogy most beszélnie kell. — A válóper után hosszú hónapokig bántott az egyedüllét. A munkámban próbáltam vigaszt keresni. Sokat dolgoztam, zokszó nélkül vállaltam túlórákat is. Talán ezért lettem az üzem mindenki által megmosolygott „buzgócskája“. A lányok csúfoltak így. Amikor elfáradtam, rászoktam a kávézásra, később az idegcsillapítókra is. A kávé és a gyógyszer csak ideig-óráig hatott; néhány hónap elteltével egyre gyakrabban táncoltak karikák a szemem előtt és remegni kezdett a kezem ... Egy bizalmas pillanatban, nem is tudom miért, elpanaszoltam az életemet az egyik kolléganőmnek. Fölényesen elmosolyodott és azonnal receptet is ajánlott: megnyugtatásképpen töltsék néhány napot egy férfivel. Nem fogadtam meg tanácsát. Még túl élénken élt bennem Laci emléke. Sőt, ha egy-egy férfi közeledni próbáit, visszautasítottam. Közben egyre romlott az egészségem. Sokszor erős remegés fogott el, kezdődtek a görcsszerű fejfájások. Ideges, lobbanékony voltam. Az üzemi orvos azt tanácsolta, hogy mezőgazdasági szakvégzettségemmel élve változtassak munkahelyet és menjek falura — Leköltöztem hát vidékre, ahol eleinte javult is az állapotom. Sőt, újra nekifogtam a tanulásnak. Nappal dolgoztam, estéimet a főiskolai tananyag kötötte le. — Üj ismeretséget nem talált? — Már másfél éve éltem N.-ben, amikor a helyi tanító közeledett felém. Jólesett a társasága, fokozatosan megszerettem ... Akkor legalábbis úgy éreztem, Egy évvel később azonban nagyon becsapottnak éreztem magam, ö más faluba került és onnan már csak levelet sem írt... Üjra nyomasztóan hatott rám az egyedüllét. Egyre gyakrabban foglalkoztatott az a gondolat, hogy teljesen egyedül állok az emberek sokaságában. Egyedül, támasz és barát nélkül. Minden erőmet megfeszítve tanultam. Előfordult, hogy csak három-négy órát aludtam, de sikerült kitüntetéssel lediplomáznom — és agronómus lettem a szövetkezetben! Az új munkakör csak részben hozott megnyugvást. Bármennyire is szerettem volna, nem sikerült visszaszereznem egykori kiegyensúlyozottságomat. Sírógörcsök kínoztak, álmatlan éjszakáim voltak, képtelen voltam uralkodni az idegeimen... Apró kicsiségek is annyira fölizgattak, hogy néha azon kaptam magam: érdemtelenül kiabálok az emberekkel. Rettenetesen egyedül voltam. Nem volt senki, akivel elbeszélgethettem volna, akivel eltölthettem volna a vasárnapokat vagy a hoszszú téli estéket. Minél többet voltam egyedül, annál többet tépelődtem a múltamon, kínzott a tudat, hogy nem lehet gyerekem ... Odakint még csak koradélután volt, de mintha gyors léptekkel közeledett volna az este. A nap felhők mögé bújt, a levegő hirtelen szürke lett és áttetsző. A rendelőben a homálynak ez a fátyla ereszkedett a doktornő és Zita közé is, akiből megállás nélkül folyt a szó. — Tavaly, a huszonhetedik születésnapom különösen rossz idegállapotban ért ... Abban a reményben, hogy valakinek talán eszébe jutok és felköszönt, vettem egy üveg bort. De elmúlt az este és én hiába vártam, hogy valaki becsöngessen. Egész este azon rágódtam. hogy huszonhét esztendő röpült el diumokat végeznie. Mindez húsz színház romjai" és a „Baalbek“ esztendőt vesz igénybe. Amikor című monumentális festményeit, kimüncheni, karlsruhei és párizsi ta- állítása volt Budapesten és kora nulmányai után első olajképét kulturális fővárosában, Párizsban megfesti, már negyvenegy éves. (1907). Nem lehet véletlen, hogy Utrakel. Bejárja Nyugat- és Dél- épp a párizsi tárlat után Libanon-Európát s a Közel-Keletet. A ba utazva érte a felismerés: sorsa „napút", azaz a plein-air festészet közös a pusztaságban egyedül álló általa megálmodott témáját keresi, ősi fával. akárcsak hazája tájain. Első remek- Még három alkotó év adatott műve, „A viharos Hortobágy" az meg neki. Ezalatt született a „Mária 1903- as dátumot viseli. Két év alatt, kútja Názáretben" és a „Tenger-1904— 1905-ben készül el „A Tar- parti sétalovaglás". Nagy tervek patak a Tátrában" című hatalmas foglalkoztatták: legfontosabb közüalkotása. Mindkettőből kitűnik, lük a „Magyarok bejövetele", amely hogy Csontváry nem egyszerűen a azonban torzó maradt. Betegsége természetet festi. Nála a naturának egyre súlyosbodott, s élete utolsó szimbolikus értelme van: a harmó- évtizedében már nem tudott dolniát kereső, nyugtalan emberi lélek gozni. viaskodását is tükrözi. Hazájában nem talált elismerés-Lázas tempóban dolgozik, és jár- re — művészete jóval megelőzte ja a világot. 1904-es athéni útja új korát. De emberi tartására mi sem élménykörrel gazdagítja művésze- jellemzőbb, hogy amikor az Egyetét. A „Kocsizás újholdnál Athén- sült Államok egymillió dollárt ígért ban" azt sugallja, hogy a festő képeiért, nem engedte azokat kimegtalálta a vágyott harmóniát. vinni az országból. Tudta, hogy idő-Ám a jeruzsálemi képek és a ké- vei nemzeti kincsként becsülik majd sőbbi cédrusfestmények drámaisá- őket, s hozzátette: „Még mindig ga épp az ellenkezőjéről tanúsko- többet ér a tudat a jenki milliójádik. Á zseni magánya tragikus. nál — hogy pénzzel sem megfeste-Mondhat-e, mondhatott-e erről töb- ni, de még csak megvenni sem bet valaha is ember, mint Csont- lehet ezt a dolgot", váry a „Magányos cédrus“-sal! Ma Magyarországon két helyen S ő ezt életének abban a periódu- tekinthetők meg Csontváry művei: sóban tette, amikor tisztában volt a Magyar Nemzeti Galériában, vele, hogy teljesiti — sőt nagyrészt valamint Pécsett, ahol a város önteljesítette is — küldetését. Meg- álló múzeumot szentelt a mesteralkotta már a „Taorminai görög nek. TÓFALVI ÉVA a fejem fölött s három boldognak mondható éven kívül, csak csupa balsiker volt az életem. Elkeseredésemben kibontottam az üveget s megittam a bort. Berúgtam. Életemben először. Rákaptam az italra, egyre többször, egyre többet ittam. Józanul fojtogatott, gyötört a magány, fájt az egyedüllét. De ha ittam, akkor legalább elfelejtettem mindent! Borgőzös jelenbe fulladtak a bántó magány emlékei, a férfiak „vénlányoknak“ járó megjegyzései, az asszonyok gúnyosnak tűnő pillantásai és Laci föl-fölelevenedő emléke ... Éreztem, hogy rossz úton járok, de nem volt erőm megváltozni... Szerettem volna, ha valaki mellém áll, ha újra tartozhattam volna valakihez ... És ekkor jött Zoli! Az utolsó remény ... — Zoli azokban a napokban szerelt le és ő lett a főállattenyésztő. Komoly, megfontolt férfit, kiegyensúlyozott embert ismertem meg benne. Két-háromszor találkoztunk... és szerelmes lettem. Életemben harmadszor szerettem meg valakit. Jólesett, hogy ő is viszonozza érzelmeimet. Naponta együtt voltunk. Sohasem mondott egy-egy türelmetlen vagy rosszalló megjegyzést, mégis féltem, hogy idegbajom és megmegújuló rohamaim elriasztják tőlem. Bántott, hogy néha kiállhatatlanul ideges vagyok. Előfordult, hogy órákig nem beszéltem vele, ha öt-tíz percet késett. Rátámadtam: ha nem tud pontos lenni, inkább ne is jöjjön ... Gyakran rákiáltottam, aztán sírva kértem bocsánatot. Ha nézeteltérésünk kerekedett, általában tőlem eredtek az első kemény szavak. — Tegnapelőtt is történt valami kettőjük között? — kérdezte az orvosnő tárgyilagosan. Zitát újra elöntötte az izgalom. — Hatra ígérte, hogy eljön, de kilenc óra is elmúlt már, amikor becsöngetett. Kezében virágcsokorral mentegetődzött: a hnb elnöke hívta valami sürgős megbeszélni való ügyében... Még mielőtt befejezte volna amit mondani akart, kíméletlenül rátámadtam, aztán a kályhába hajítottam a friss rózsacsokrot. Elém lépett, kezébe fogta az arcomat és csak ennyit mondott: „Miért tetted ezt?!“ Aztán csöndesen megfordult és szótlanul elment. Az ágyra vetettem magam és úgy sírtam. Pillanatok alatt lepergett előttem az életem ... Most Zolival szemben is végzetes hibát követtem el, pedig szerettem őt! Szerettem szelíd tekintetét, közvetlen, egyszerű modorát, végtelen türelmét... Hosszú idő után újra az italhoz nyúltam ... és ... és többre nem emlékszem... Csak itt eszméltem föl a kórházban... Egy fiatal nővér hajolt fölém ... — Húsz erős altatót vett be — mondta halkan, enyhe feddéssel hangjában a doktornő és letette a ceruzát. Szúrósan Zita szemébe nézett. — Zoli ment vissza magához... Szerencséje volt, mert gyorsan beszállította hozzánk! Zita tekintetében tűz csillant. — Zoli! Mégis Zoli!... Tenyerével erősen az asztalka lapjára markolt. — Doktornő, ugye meggyógyulok?! Az orvosnő most mintha kerülte volna Zita szemét. — Súlyos idegbaja van... de ha erős akarata lesz ... — Ugye, nem tart majd soká! — szaladt ki Zita száján és ő kereste pillantásával az orvosnő tekintetét. — Ugye, nem?!... Ugye, egészséges leszek! A doktornő bólintott. Nem tudott nemet mondani. (Vége.) 17
