A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-12 / 33. szám
EGYÜTTMŰKÖDÉS - MŰVÉSZETI VONALON Június 10-én nyílt meg Salgótarjánban a közép-szlovákiai és északmagyarországi képzőművészek közös rajzkiállításának hatodik bemutatója. A kiállítást a Nagy Október 60. évfordulójának tiszteletére állították össze, első megnyitója 1977. november 4-én volt Žilinában (Zsolnán). Az évforduló elmúlt - de a kiállítás tovább vándorolt Komáromba, Banská Bystricába (Besztercebányára), Miskolcra, Egerbe - hiszen célja a Nagy Október eszmei hagyatékának továbbfejlesztése az internacionalista kultúra területén. Salgótarjánon és Besztercebányán kívül kevesen ismerik e két testvérváros kölcsönös kapcsolatait - közülük a legtartósabb és legrendszeresebb a két szomszédos képzőművészeti szervezeté. 1965-ben kezdődött az együttműködés a két szervezet csoportos cserekiállításával. A szlovákiai művészek kiállításának megnyitásán ott voltak Salgótarjánban Martin Benka, Ludo Fulla, Fraňo Stefunko nemzeti művészek, meglátogatták id. Szabó István szobrászművész műtermét Benczurfalván, Budapesten a Szépművészeti Múzeumot, Martin Benka névnapját Egerben ünnepelték meg. 1971-ben a Salgótarjánban élő Czinke Ferenc grafikus és Lóránt János festőművész kiállításán Besztercebányán találkoztak a képzőművészek és közönségük - Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész mély tartalmú megnyitó beszédét a mai napig sem felejtették el a jelenvoltak. Az elmúlt 13 év alatt 17 cserekiállítást látott a közép-szlovákiai és ésZakmagyarországi közönség. A két szomszédos terület képzőművészeti kultúrája azonban nemcsak a cserekiállítósokon keresztül közeledett egymáshoz. Besztercebánya évek óta a szlovákiai grafikai szimpóziumok színhelye. Czinke Ferenc itt alkotta meg Bartók Béla: Szlovák táncok által inspirált grafikai sorozatát. Az itteni galéria tulajdonát képezik a szimpózium másik két északmagyarországi alkotójának, Lenkey Zoltánnak és Barczy Pálnak művei. ViszonBacsaki Béla: Hegesztő (II.) Stefunkóné Szabó Erzsébet: Közönséges nap (II.) zásul a salgótarjáni nyári művésztelepen Jozef Fedorát, Ľudovít Lukáčot, Bácskái Bélát és Stefunkóné Szabó Erzsébetet látták vendégül. Nehéz lenne felsorolni az együttműködés összes formáit és eredményeit. Az elmúlt évek alatt egyre megalapozottabbá vált egymás munkájának kölcsönös megbecsülése, megismerése - Salgótarján nagyszerű építészeti és kulturális fejlődése mindig új meglepetésekkel szolgál a szlovákiai képzőművészek számára, az észak-magyarországi képzőművészek viszont megszerették az Alacsony-Tótra természeti szépségeit, Besztercebánya óvárosát, az árvái mesterséges tavat, ismerik a közép-szlovákiai képzőművészek és művészeti intézmények munkásságát. A közös rajzkiállítós gondolata tehát nem volt újszerű, a tervszerű, évek óta tartó együttműködésből eredt. Alapvető, internacionalizmust hirdető célján kívül egyéb fontos kulturális feladatot is betöltött - míg Magyarországon az egyedirajzot, mint képzőművészeti műfajt, rendszeresen bemutatják a kiállító intézmények, Szlovákiában hosszú évek óta nem valósult meg önálló egyedirajz-kiállítás. A kiállítás egyik célja volt felhívni a művészek és a közönség érdeklődését az egyedirajz iránt. A ma született rajz adja a legtöbb lehetőséget a betekintésre kortárs művészeink világába - a rajz vall emberi és művészi világuk mélységéről, érdeklődési körükről, közös kapcsolataikról, és bemutatja azokat a felfedező képességeiket, amelyek új élményeket képesek nyújtani a társadalom többi tagjának. A művészi érettség időszakában a rajz az alkotói ötletek első kifejezése, valamint állandó kristályosodásának folyamata. A rajz nem olyan tartós, könnyen pusztul. Az elmúlt századok folyamán ezt érték a legnagyobb veszteségek; a régi rajzokat a galériák nagy gonddal, sok-sok restaurálási problémával küzdve tartják életben. A papírok megsárgulnak, a szén, ceruza nyoma elhalványul, kevésbé értékes olajfestmények és szobrok is - tartósabb anyaguk révén - fennmaradtak, míg a rajzok ezrei pusztulnak. „A rajz önmagában megismételhetetlen, az indulás kezdete. A nagyobb nemes anyagba készülő mű csecsemőkora, de önmagában óriási is lehet! Itt indul a boldogság és a dráma. Itt dől el a nagy és örökletes művek sorsa, mondhatnám - a rajz kovásza a kenyérnek. Ezért örömteljes és társadalmi hasznosságában fel nem mérhető jelentősége van a rajznak, mely a legősibb, legnemesebb kifejezésmódja az embernek, a művészet alfája és ómegája" — írja Lóránt János, a magyarországi rész rendezője, a katalógusban. A vándorkiállításon 19 magyarországi és 30 szlovákiai képzőművész alkotásai szerepeltek. Mondanivalójuk tartalma tanúsítja a két szomszéd szocialista ország művészeinek hasonló élményvilágát, érdeklődését. Inkább formailag különbözik a két anyag, és ez érthető is - különböző művészeti iskolák, képzőművészeti hagyományok és művészegyéniségek találkoznak itt. Míg a magyarországi művészek alkotásaira jellemző a tiszta vonalvezetés, több szlovákiai szerző kifejezésmódja a festői megoldások felé hajlik. A magyar rész legismertebb és kiemelkedőbb alkotói Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Czinke Ferenc, Lóránt János. A szlovákiai anyag legidősebb és legnevesebb kiállítóművészei: Mária Medvecká nemzeti művész, aki árvái motívumokat vet papírra, míg Jozef Kollár nemzeti művész Selmecbányát és környékét örökíti meg alkotásaiban. A közép-szlovákiai fiatalabb generáció legjobbjai közül Stefunkóné Szabó Erzsébet, Marcel Dúbravec, Jozef Kudlička, Bácskái Béla munkáit kell megemlítenünk. A kiállításhoz példás kétnyelvű katalógust adtak ki. Ezt Kerekes László tervezte, kliséit és szövegtükrét a Pravda bratislavai nyomdája készítette el, s végül a kiadványt a Zala megyei Nyomda vállalat nyomta. Az együttműködés ebben is megnyilvánult. Az alkotóművészek munkásságához sok ember szervező munkája járult, míg létrejött ez a közös bemutatkozás. KUBICSKA KLARA 1. Július Fučík, cseh újságíró, publicista, a cseh nemzeti ellenállás harcosa. 1921-től a CSKP tagja, 1925-től a Rudé právo szerkesztője. A második világháború elején az illegális kommunista párt egyik vezetője volt. A Gestapo börtönébe került és kivégezték. A börtönben írt híressé vált naplójában emléket állított harcostársainak és leleplező képet rajzolt az árulókról. Mi a címe a börtön-naplónak? Az 5. számú képes verseny nyertese: Miskó Jánosné, Dubník 436 Ebben a hónapban aktatáskát nyertek: László Vilmos (Bíňa 516) és Bajtai György (Gbelce 14) Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. A Mongol Népköztársaság fővárosa. A népi forradalom előestéjén csupán néhány tízezer lakosa volt és nagy részük jurtákban vályog- és faházikókban lakott. Ma a húsz kilométer hosszú Béke-sugórút kétoldalán többemeletes lakóházak, minisztériumok épületei és a város legnagyobb üzletei sorakoznak. Mi a főváros neve? 10 Kicsoda ? VERSENYMicsoda? SZELVÉNY 15
