A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-05 / 32. szám
Dokumentumfilm készül Rudyard Kipling Nobel-dijas íróról, aki sok művének színhelyéül Indiát választotta. A film bemutatja azokat a tájakat, amelyeket Kipling bejárt, többek között Burma Indiával határos részét, ahol a nők jókora szivarokat szívnak. Szombathely legszebb és legmodernebb részének, a Derkovits-lakótelepnek házaiból - különleges ellenpontként - egy szép, rendezett falukép tárul elénk. Az 1973 óta látogatható múzeumfalu területén a Vas megye tájegységeinek falvaibái megmentett népi műemlékek állnak a magyaron kívül a nemzetiségi építészet sajátosságait is szemléltetve. Ha a sokat csivitelő papagájokat a túl sokat csevegő idős hölgyekkel hasonlítjuk össze, akkor ez a „divatkép" helyénvaló. A papagáj kalapdivatban is hasonlítson emberi „társaihoz". No, persze, ez a Lóri nem sokáig tűrte fején a fölösleges terhet, s lerázta, mihelyt a kép elkészült. A vízisí és görkorcsolya kombinációjából keletkezett kerekes deszkalapnak világszerte egyre több hive van, főleg a fiatalok között. Párizsban, az Eiffeltorony közelében nemzetközi versenyt tartottak, amelyen nyaktörő mutatványokkal szórakoztatták a nézőket. # Ron Greenwood szövetségi kapitányt külföldi újságírók faggatták, miért nem került be az angol válogatott a világbajnokság tizenhatos döntőjébe. „Nézzék, kérem - volt a válasz -, a futballal mi úgy vagyunk, hogy feltalálni még tudtuk, de játszani már nem." # Tizenháromezer könyvet lopott az elmúlt tíz év alatt Hovel angol városka kölcsönkönyvtárából egy házaspár. A legutóbbi öt kötet kicsempészésekor fülelték le őket. # Dr. Carl Anderson, a kaliforniai egyetem professzora szerint a férfiak 26 éves korukban a legalkotóképesebbek. 26 éves korában alkotta meg Einstein a relativitás elméletét, 26 éves volt Nagy Sándor, amikor elkezdte hadjáratát,. Lincoln, amikor politikus lett, Shakespeare, amikor megírta első nagy művét és Leonardo da Vinci is 26 éves korában lett az ecset elismert mestere. Hazánk orvosai egyre nagyobb figyelmet szentelnek a hidroterapeutikus (vízgyógyászati) kezelésnek: már 57 ilyen intézet működik, amelyekben évente 360 ezer beteget kezelnek. Legismertebb a már 150 éve fennálló gyógyintézet Mir városkában. A pisai ferde torony, amely évente 1,2 miliméterrel „hajolt" tovább tengelyétől, 1976 óta „beszüntette" veszélyes mozgását - jelentette ki Giuseppe Tonioli professzor, a pisai tornyot gondozó szerv elnöke. EGY GAVALLÉR MONOLÓGJA Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Nevem Borravaló. Idegen társadalmi elem, úgy is mondhatnám osztályidegen vagyok, a múlt csökevénye, de még mindig friss, tele energiával, életerővel. Huszonévesnek érzem magam, pedig koromat tekintve vénebb vagyok Matuzsálemnél. Ne forduljanak el kérem! Ha valakiről nem akarnak tudomást venni, attól még létezik. Én nem szeretek kiabálni, jobb önöknek is, nekem is ha csendben idefigyelnek. Elmondhatom, nem vagyok magányos. Jó barátaim, sőt rokonaim a Protekció, Korrupció és a Karrier. Nevükből ítélve más tájak szülöttei, de egy nyelvet beszélünk és jól megértjük egymást. Együtt vészeltük át a nagy társadalmi átalakulást. Ma békés, jószándékú polgárok vagyunk. Vénülő vidám cimborák. Isteni máriás csatákat vívunk, de csak szűk körben. Nem szeretjük a kibiceket. Az egész kompániából én vagyok a legtekintélyesebb. A modorom finom, mondhatnám úri. Ezer arcot tudok ölteni, de nem pojácáskodom. Néha hamisan játszom ugyan, de ezt nem veszi észre senki. A természet törvényei rám is vonatkoznak; jellegem anyagi és örök mozgást végzek. Jellemem alkalmazkodó. Előfordul, hogy szerény vagyok. Ilyenkor úgy raknak össze porcikánként, de idővel megdagadok mint a kovász. Nem valami élvezetes játék. Benzines, olajos, maszatos vagy éppen illatos kezekben forgok. Köpenyek, nadrágok zsebében kuporgok. Csupa unalom. Vagyok gyűrött papiros is. Ez már érdekesebb. A múltkor muris eset történt velem. Ide-oda hányódtam három hasonszőrű alak között. Majdnem elröhögtem magam, mikor az egyik pali húszas formájában, intimen a másik zsebébe csúsztatott, az egy harmadikéba, míg végül visszakerültem az elsőhöz. Miért csinálták ezt a ceremóniát, a fene tudja. Közben olyan jelentőségteljesen pislogtak egymásra, mint az összeesküvők. Elmaradtak az udvarias tessékek, meg a köszönömök. Ilyen szerepekben kissé nyegle vagyok. Néha elgondolkodom. Milyen furcsa, mikor apró fémdarabkák formáját öltöm fel, akkor bátran ejtenek marokba, vagy zsebbe. Hangosan csilingelhetek és nagyon hálásak értem. Ki is mondják: „Köszönöm uram! Máskor is legyen szerencsénk!” Nem tudom miért többes számban, mikor egy zsebben kötök ki. Ja, én szamár! Szolidáris a kollégáival. Nemes dolog. Ahogy nő az értékem, úgy válók egyre csendesebbé. Vannak kellemes ünnepnapjaim is. Ilyenkor borítékba tesznek szépen kisimítva. Ha lopva kipislogok, sok fehérköpenyt látok magam körül, de gyorsan vissza is húzódom, nem szeretem a fertőtlenítő-szagot. Nagyon intelligensen kell viselkednem. Egy rezdüléssel sem szabad elárulnom érzelmeimet. Utamat kérő, megértő és együttérző tekintetek és szavak kisérik. Én szóba sem kerülök, de mégis valami furcsa melegség járja át szívemet. Milyen jók is tudnak lenni egymáshoz az emberek! Viharos időket is megérek néha. Szinte drámai légkörben keringek. Ilyenkor értékem felszökken, mint az influenzás láz. Mozgatóim mintha félrebeszélnének. Kiforgatják tisztességes nevemet is, azt mondják rám, Csúszópénz. Nem átallják rámfogni azt sem, hogy közérdeket szolgálok. Szédülök, fájdalmak gyötörnek, ordítani szeretnék, de befogják a számat. Ronda helyzet. Nem vagyok tisztában saját értékemmel. Azt sem tudom honnan származom. Előretolnak mint az aknakeresőt. Ügy tesznek mintha senkinek sem keltenék, közben megkövetelnek és aránytalanul nagy ellenszolgáltatást várnak értem. El vagyok keseredve, mert egyre többször kerülök ilyen őrült állapotba. Félek, nagyon félek. Lehet, hogy ez az átkozott kór okozza majd a vesztem? CSICSAY ALAJOS KÜLÖNÖS KIS TÖRTÉNET az. ami tollat adott a kezembe. Kedves ismerősömnél jártam látogatóban, mikor az éppen nagymamájánál vendégeskedő kis unoka bejött a szobába, ahol beszélgettünk. Tettvett csendben, de egy idő után megúnta hogy számára csupa érdektelen dologról esik szó, s szerette volna, ha vele is foglalkozunk. — Nem szeretnétek hallani, hogy mit tanultunk az oviban? — kérdezte reménykedve. Persze hogy akartuk. Vártuk a produkciót, a kedves kis közjátékot, ami majd feloldja komoly kérdések megtárgyalásától amúgy is nyomott hangulatunkat. Andrea nem kérette magát, cérnahangocskáján elkezdte: Gólya, gólya, gilice miért véres a lábad .. . A, a régi, régi gyermekdal! A generációkról generációkra szálló versike. Jó érzés fogott el, hogy egy mai kis óvodás ajkáról ismét ezt hallom felcsendülni. Aztán egyszerre azt hittem, nem hallok jól, egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek, mert Andrea így folytatta: török gyerek megvágta, szlovák gyerek gyógyítja ... A nagymama is felkapta a fejét, s önkéntelenül kijavította: — Magyar gyerek gyógyítja. Andrea határozottan megrázta buksiját. — Nem. Szlovák gyerek gyógyítja. — Kicsikém, tévedsz, én is ismerem ezt a mondókát, próbálkozott a nagymama, de Andrea biztos volt a dolgában. Ök ezt az óvodában így tanulták, akkor ez így van! A csallóközcsütörtöki magyar nyelvű óvodában tanulták így. S akárhogy is töröm a fejem, nem értem. Nincs olyan fölöttes hatóság, aki ilyen szövegváltoztatást kívánna. Sem megrovás az eredeti szövegért, sem dicséret a megváltozottért nem járhat. De hát akkor mi értelme van a variációnak? Talán azt gondolta az óvónéni, hogy amint némely nótában ki-ki a tetszése szerint cserélgeti a szőke kislányt a barna kislánnyal, az ebben a gyermekmondókában is megengedhető? Talán nem gondolt rá, hogy az ilyen versikék, mondókák kultúránk apró, de becses gyöngyszemei, amelyekre vigyáznunk kell, hiszen egy egész történelmi korszak ragyog fel fényükben. Nem volt jó, nem volt okos ötlet a változtatás. Bízom benne, hogy azóta az apróságok már az eredeti szöveggel mondják a versikét. ORDÓDY KATALIN 9
