A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
A SZORITOBAN — Telt ház lesz az új sportcsarnokban? - kérdeztem egy kis aggodalommal. — Talán még kicsi is lesz - mondták nem minden büszkeség nélkül, magabiztosan a Spartak Komárno ökölvívó szakosztályának a vezetői. Valóban kicsinek bizonyult az új sportcsarnok, zsúfolásig megtelt a háromnapos ökölvívó tornára, hiszen ilyen még nem volt Komáromban - országos bajnokság! — Szeretnénk, ha ránk bíznák az országos bajnokság megrendezését - mondta vagy másfél esztendővel ezelőtt Jády Károly, a komáromi ökölvívók edzője. - Addig felépítjük az új sportcsarnokot. A sportcsarnok elkészült és hát ki is szerepelt volna más az avatáson, mint a legeredményesebb komáromi sportolók, az ökölvívók is. ötödször verekedte be magát a döntőbe, az előzőkön ezüstérmes lett. A „hagyományhoz" híven az idén is az ezüstöt szerezte meg.- Már az is siker, hogy az egyes súlycsoportok legjobb nyolc ökölvívója között tíz versenyzőnk bejutott a döntőbe. - Mondja Tadanai András, a Spartak ökölvívószakosztályának titkára. Jády Karcsi köré felsorakoztak az öklözök: Szeder Karcsi, Matkovics Béla, Kliha Laci, Kovács Tibi és Sanyi, Botyanszki Andris, Ryšavý, Őri Pali, Hajdok Pista és még néhány tehetséges fiatal, az a gárda, amely mindenképpen megérdemli a dicséretet. Jády Károlyt nem kell külön bemutatnunk olvasóinknak, róla már írtunk korábban. A sportcsarnokra már valóban nagy szükség volt Komáromban. De hát várni kellett rá egy ideig. Mint ahogy az A Spartak Komárno öklöző gárdája, elöl fehér ingben Jády Károly- Nagyobb és lelkesebb szurkológárdánk van, mint a labdarúgóknak - dicsekedtek mór évekkel ezelőtt a keményöklű komáromi legények. Az országos bajnokság egy-egy versenynapján másfélezer ember töltötte meg a sportcsarnokot. Miért jár az ökölvívók viadalaira? - kérdeztem az egyik szurkolót. Csodálkozva nézett rám.- Hogy miért? Hát ide hallgasson! Ezek a fiúk teljes erőbedobással küzdenek, egy-egy találkozón beleadnak apait-anyait, tanulhatnának tőlük a többi sportágak versenyzői. Mondom neki: Az ökölvívásban nem lehet lazsálni, mert az ellenfél nem pihen, behúz egy olyan igazit.- Az igaz. Kemény gyerekeknek való a bunyó. A mieink ilyenek. Egyszerű, igénytelen srácok, megérdemlik, hogy szurkoljunk nekik. Kivált az ilyen viadalon, országos bajnokságon, ahol egy-egy súlycsoportban az ország legjobb nyolc bokszolója vesz részt. Közöttük tíz komáromi. A Társadalmi Ház előtt a bajnoki küzdelmek megkezdése előtt lencsevégre kaptam Jády Károly fiait. Fegyelmezetten jöttek, szerényen, nem „nagy mellénnyel”. De azért jogos bizakodással.- Reméljük, hogy a hazai szorítóban valami érem nekünk is leesik - mondta a bajnoki mezőny legidősebb ökölvívója, a 34 esztendős Kovács Tibi. ökölvívóknak is várniuk kellett, hogy megfelelő edzőteremhez jussanak. Addig is Horváth József, a magyar gimnázium igazgatója fogadta be őket. Felvillanyozta a fiúkat, hogy végre ők is igazi „fedelet“ kaptak, s a legújabb eredmények: két arany, egy ezüst, három bronz az országos bajnokságon! Lehetett volna egy harmadik arany, szurkoltunk is eleget Kovács Tibinek, dehát 34 év az súlyos hátrány a szorítóban. A harmadik menetben elfogyott a szusz. Szinte égzengésnek is beillett a hangorkán Botyanszki Andris mérkőzésén a dubnicai jantula ellen. Fergeteges csatát vívott a két ellenfél, nem kímélték egymást.- Andris bele! - zúgott a nézőtér és Andris ment előre rendületlenül. Jobb horgai felőrölték Jantula lendületét. A harmadik menet után Botyanszki jobbját emelte fel a szorítóbíró: Győztes pontozással Botyanszki! Ez már a hazaiak második aranya volt, az előző súlycsoportban Matkovics Béla remek harcban győzte le az Olomouci Konečnýt. Ez volt az országos bajnokság legnagyobb meglepetése! Bronzérmesek: Tóth, Ryšavý, Polák. Ezek voltak a hazai sikerek. De szólnunk kell a galántai gárdáról is: Tessényi és Sztojka aranyérmet, Gyerák és Matta ezüstöt, Rusznyák és Kreszács pedig bronzot vitt haza. Űk is jócskán kivették részüket az éremszüretből.- os -Sportmúzeum Prágában Az Üjezd utcában, nem messze a petfíni parktól és a kilátótoronytól, egy hangulatos, régi épületben található a Cseh Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó Testnevelési és Sportmúzeum. A bőséges kiállítási anyagot felvonultató termekben végigkísérhetjük a cseh sport történetét a reneszántól napjainkig. Petrus Codicillus „Ordo studorum" című munkájában már az 1500-as évek végén hangsúlyozta az egészséges testmozgás, a testedzés fontosságát. Az igazi fellendülés azonban a 19. században kezdődött. Svéd és német mintára az 1830-as években tornatermeket létesítettek Prágában. Az egyik tárlóban ott látható például a híres, Apollo testedző terem fényképe. A fejlődés 1862-ben létrehozta a Sokolt. Az egyesület, a világ más testedző mozgalmaival ellentétben kiemelkedő helyet foglalt el a nemzeti újjászületés programjában. Miroslav Tyrš, a Sokol szellemi atyja elképzeléseihez az egész cseh népet meg akarta nyerni. S hogy ez sikerült is, azt fényesen bizonyította az egyesület megalakulásának 20. évfordulóján rendezett est az Új Cseh Színházban, amikor J. J. Kollár Zsiska halála című darabjának szereplői közül a legtöbb a Sokol tagja volt. Karolina Svétlá és Sofie Podlipská írónők kezdeményezésére asszonyok és lányok számára testedző tanfolyamok Indultak, s a Sokol tagjai rendszeresítették az országos spartakiádokat. A múzeumban megismerkedhetünk egyebek között Miroslav Tyrš és Jindfich Fügner munkásságával s a Sokol teljes történetével. A munkás testedző mozgalom hagyományait külön vitrinekben kísérhetjük figyelemmel. 1874-ben a szabók alapítottak elsőként egyesületet, s ebből jött létre 1897-ben a Munkás Testedző Egyesület, amelynek alapító levele is ott függ a múzeum falán. Külön anyag foglalkozik a Munkás Testedző Egyesületek Szövetségének történetével. A szövetség 1926-ban a kommunnista párt vezetésével és kezdeményezésére jött létre. A történelmi áttekintést a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség 1957-ben történt megalakításával kapcsolatos dokumentumok zárják. Teremről teremre haladva megismerkedhetünk az egyes sportágak történetével. Nem hiányoznak az olimpiai győzelmekről számot adó vitrinek sem. Láthatjuk a legelső cseh olimpiai bajnok, Bedŕich Supčík arcképet s az 1923-as párizsi olimpián nyert aranyérmét. Gustáv Frištenský, a legendás hírű birkózó képe előtt sokáig állnak a látogatók. De másfajta hősiességet is dokumentál a múzeum sportolókét, sportbarátokét, akik nemcsak a sport küzdőterén, hanem a fasizmus elleni harcban is helytálltak. Hazájuk szabadságáért 1939 és 1945 között több ezren áldozták életüket. Szívszorító látvány Evžen Rošický kommunista sportújságíró anyjához intézett búcsúsorainak kópiája. „Anyám, elmentem a Gestapo két emberével, Csókol Evžen.“ Ennyi a levél. S a látogató, amikor már az utolsó terem felé tart, még egyre maga előtt látja a pór egyszerű szót, amelyek mögött nemcsak ennek az egy embernek a tragédiája húzódik meg . .. A kiállítás sportújságok, folyóiratok, könyvek bemutatójával ér véget. Amikor elhagyja az ember a múzeum épületét, a kert hatalmas fái alatt padokon pihenhet. Az épületet könnyű felismerni, Miroslav Tyrš szobra áll előtte. TÓFALVI ÉVA 22
