A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
. // A Sarló kongresszusáról kiadott könyv címlapja augusztusában faluépítészeti tanulmányutat valósított meg Nyugat- Szlovákia déli részén. A tanítók Magvető szemináriuma rendszeres összejöveteleken vitatta meg a pedagógusok előtt álló időszerű feladatokat. A közgazdászok a szocialista közgazdászok munkacsoportjában szervezkedtek a szociográfiai és szociológiai munka irányítására és ellenőrzésére, a közgazdasági sajtószolgálatra. A Sarló Rosie Ney szociofotó kiállítása után Vörös Nyíl névvel forradalmi művészgárdát szervezett. A Vörös Nyíl 1931 decemberében a pozsonyi lakásviszonyokról rendezett szociofotókiállítást, 1932 tavaszán pedig vendégül látta Budapestről a Munka-csoport fényképész-gárdájának dokumentumfotó- és -montázs-kiállítását. A művészgárda munkájaként jöttek létre Prohászka István Az Üt plakátja, Reichental Ferenc táblái a pozsonyi május 1-i munkásfelvonuláson, Bokros Birman Dezső Proletárököl kompozíciója a nemeskosúti emlékmű számára. (Elhelyezését az emlékművön azonban a hatóságok nem engedélyezték.) A kongresszust követően a Sarló egyik központi feladatának tekintette művelődési és testedző tömegmozgalom létrehozását, szoros együttműködésben a kommunista munkásifjakkal E célból életre hívta a Vörös Barátság proletár kulturális és sportegyesületet. Az egyesület művelődési szakosztálya társadalom- és természettudományi előadásokat, sportszakosztálya pedig sportfoglalkozásokat szervezett. A Sarló nagy figyelmet szentelt a Vörös Barátságnak, mert ez a szervezete élő kapcsolatot jelentett az értelmiségi fiataloknak a munkásokkal, és mert a Sarló vezetői úgy érezték, hogy szocializmusuk „elvontsága itt szűnt meg.”1 2 3 4 5 6 Munkájukat szavalókórus megteremtésével kezdték, amelynek Balázs András lett a vezetője, majd létrehozták népdalkórusukat, füttykórusukat és zümmögőkórusukat. A Sarló vezetői a baloldali eszmék terjesztését a sajtó felhasználásával rendkívül fontos feladatuknak tekintették. Ez megnyilvánult abban is, hogy az 1931-ben indult Az Út szerkesztésébe maga Balogh Edgár is bekapcsolódott, és mint külső munkatársak sűrűn szerepeltek írásaikkal, grafikáikkal a folyóiratban a Sarló írói, szociológusai és művészei. Ugyanezt lehet elmondani a kolozsvári Korunkkal vagy a Barta Lajos szerkesztette Új Szóval kapcsolatban is. A sarlósoknak Az Út munkájában való részvételére vonatkozóan Balogh Edgár hangsúlyozza: „Kétfelé is megnőtt ennek a publicisztikának a hatékonysága. A munkásolvasók falunvároson bepillantottak azokba a politikai kérdésekbe, melyeket a Sarló a polgári világtól való leválása és a munkásosztályhoz való fokozatos átállása során megismert, s így könnyebben terjeszthették ki az osztályharcot konkrét helyi problémákra, különleges nemzeti sajátosságokra is. Viszont: a Sarló harca most már nem egy kis értelmiségi csoport, hanem a proletariátus vezette néptömegek súlyával jelentkezhetett. A Sarló bekapcsolódása a munkás-közéletbe erősítette a forradalmi mozgalmat, s a párttal való kapcsolatában új, nagyobb szerephez jutott a Sarló."7 Az a nagy lendület, amely a Sarló munkáját szinte alapításától kezdve jellemezte, tehát 1932-ben sem lanyhult. A munka lendülete azonban 1933 tavaszától kezdve fokozatosan vesztett erősségéből. Közben bomlás indult meg a sarlósok soraiban: egyesek jobbra, mások balra hajoltak el. De nem ez volt az oka a hanyatlásnak, amely végül is a mozgalom megszűntéhez vezetett. A mozgalom hanyatlásának, illetve megszűntének más okai voltak. Balogh Edgár visszaemlékezéseiben így ír erről: „... utolsó munkaszakaszában a Sarló ellentmondásba került önmagával, amikor... „munkaprocesszus” körét szűkén vonta meg, s beléfeledkezve a „harcos proletárkultúra” kísérletezéseiben, szem elől vesztette a diákság és értelmiség marxi-lenini felkészülésének konkrét céljait. Ennek volt a következménye, hogy a nacionalista veszélynek kitett magyar értelmiség szélesebb tömegei helyett megelégedtünk a már „baloldali” elemek összevonásával."8 E gondolatmenetet folytatva még mindehhez hozzáfűzi: ...... míg minden energiánk Az Útra ment, közben hadállásokat adtunk át a reakciónak, ahová Az út már nem érhetett el: a magyar polgári pártok s az egyház szférájában.”9 De más is kiderült a Sarlónak a párttal való szimbiózisából: „...a Sarló mint olyan vált szükségtelenné — állapítja meg Balogh Edgár 1933. augusztus 27-én Terebessy Jánosnak írt levelében -, amit a marxista végkonzekvenciáig eljutottunk, mert munkásmozgalmat nem lehet a Sarlóból csinálni, pártot nem lehet a Sarlóból javítani, még elméleti munkát sem lehet a Sarlóból csinálni." És levonva a végső következtetéseket, ezt írja még Terebessy Jánoshoz intézett levelében: „Belépek tehát a pártba, és erre kérlek fel benneteket is."10 11 Balogh Edgár elhatározásával többen egyetértettek. Néhányon már korábban a párt tagjai lettek, többen ezt követően léptek a pártba. Ez természetes folyamat volt, betetőzése mindannak, ami 1928-ban elkezdődött és ami az 1931. évi kongresszustól 1933 nyaráig tartott. Való igaz, amit ezzel kapcsolatban Balogh Edgár, a mozgalom mérlegét készítve, megállapított: „1931 őszétől 1933 nyaráig - több mint másfél éven át - a Sarló a párt oldalán mutatta fel legszebb mozgalmi teljesítményét. Ez a csaknem két esztendő volt a sarlósok legtermékenyebb időszaka, még ha soraik meg is fogyatkoztak. Bekapcsolódásunk a pártéletbe, a proletárfront nemzeti forradalmi kiszélesítése, s mindaz a próba, amelyen edződtek, végső és helyes hozzájárulás volt a történelmi fővonal kialakulásához, s következményeiben még ma is termőképes hagyomány.”'1 1 Zárszó. A sarló jegyében, Pozsony, 1932, 189. I. - Balogh Edgár: Hét próba, Budapest, 1965, 290-1. I. 2 Dobossy László: Arckép-vázlat a költőről. Előszó. Győry Dezső: Az élő válaszol c. kötetéhez, Budapest, 1964, 8. I. 3 A sarló jegyében, Pozsony, 1932, 139. I. 4 I. m,, 131. I. 5 A programtervezetet a következők írták alá: Balogh Edgár, Berecz Kálmán, Dobossy László, Peéry Rezső, Terebessy János és Wein Gyula. 6 Balogh Edgár: Hét próba, 235. I. 7 I. m„ 294-5. I. 8 I. m„ 360-1. I. 9 I. m., 361. 1. 10 I. m„ 352-3. I. 11 I. m„ 290-1. I. 1. Mark Twain, kiváló haladó szellemű amerikai író, humorista, publicista. Elbeszéléseiben, ifjúsági regényeiben és humoreszkjeiben egyre keserűbbé váló szatírával harcolt az amerikai kizsákmányoló társadalmi rendszer ellen, az egyház politikai befolyása, a pénz utáni hajsza, a polgári erkölcs hanyatlása ellen. Nevezzen meg művei közül legalább kettőt. A 3. számú verseny nyertese: Pázmány György, Rimavská Sobota. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. •a & • njn kis képes jrersenye KICSODA? ifin s£J\WMWľtLé 2. Szocialista szövetségi köztársaság fővárosa. A XV —XIV. században Nándorfehérvár néven ismeri a magyar történelem. Itt verte meg Hunyadi János a török szultán seregét. A mai városkép rendkívül változatos, modern épületek és régi korokat idéző utcák egységes ötvözete. Mi az ország és a főváros neve? 8 Kicsoda? Micsoda? VERSENYSZELVÉNY 15
