A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
nyezetvédelmi teendőket. Központi párt- és állami szerveink is állandóan napirenden tartják a környezetvédelem aktuális problémáit. A CSKP XIV. kongresszusán ezzel kapcsolatban L. Štrougal elvtárs többek között leszögezte, hogy az ipartelepítés és a beruházási építkezések más formáinál feltétlenül ügyelni kell arra is, nehogy egy-egy új létesítménnyel több kárt okozzunk társadalmunknak, mint hasznot. Ez a kijelentés a mezőgazdaságban, az iparban, az energiagazdálkodásban vagy akár az építőiparban dolgozó szakemberek számára egyaránt megszívlelendő. Pártunk legutóbbi, XV. kongresszusán pedig Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára és köztársaságunk elnöke arra mutatott ró, hogy a mi nemzedékünk kötelessége békés, nyugodt, egészséges életet és környezetet biztosítani a jövő generációk számára is. Világszerte érvényes, a szocialista társadalomban pedig kétszeresen fontos feladat ez! A bratislavai Környezetvédelmi Kutatóintézet dolgozói örömmel újságolták, hegy hazánkban az utóbbi esztendőkben sikerüli elérni talán a legfontosabb lépést: megfelelő intézkedésekkel és beruházásokkal megfékeződött a környezeti ártclmak további terjedése, gyors növekedése. Természetesen, ez sem könnyű, sem olcsó feladat. Ellenkezőleg, derekas munka a javából. Sőt, nem is lehet csupán egyetlen ország célja, elhatározása. A „mindennapi levegő" biztosításához nemzetközi összefogásra van szükség! örvendetes, hogy ezen a téren is érvényesül a szocialista országok széleskörű integrációja. Hadd említsek csak egyetlen példát. Az iparilag fejlett országokban az utóbbi időben előtérbe került a hulladék-újrahasznosítás, azaz az ipari, a mezőgazdasági melléktermékek s egyéb hulladékok egy más termék nyersanyagként való felhasználása. Nos, a KGST-országok éppen a közelmúltban tartottak erről egy szemináriumot, ahol a szakemberek — egyebek között — rámutattak, hogy a hagyományos ipar a természettől kapott anyagokkal többnyire amolyan „rablógazdálkodást" folytat: bizonyos részét egy bizonyos termék előállításához felhasználja, a többit elfüstöli, kiönti, a szemétre dobja. Ha viszont általános érvényűvé válik a hulladék-újrahasznosítás elve, akkor az anyagot teljes egészében felhasználhatjuk és megóvhatjuk magunkat a természet bosszújától, hiszen végeredményben annak harmóniáját állítanánk vissza. Mindez persze, ha reális közelségben is, de jelenleg még a jövő „zenéje". Egyelőre védeni és bizonyos körzetekben pedig már-már menteni kell közvetlen környezetünket — vagyis az embert. De a környezeti ártalmakat okozó tettes is minden esetben az ember. . . Ezért fontosak a por, a zaj, füst elleni hatékony védelemre kiadott milliárdok; ezért fontos, hogy mit — hogyan csinál az ember, hogyan érzi meg az élet harmóniáját?! A környezetvédelem, a légtisztítók, szennyvíztisztító berendezések, füstszűrők, zajtompítók alkalmazása és a hulladékok újrahasznosítása KORPARANCS. Nehogy egyszer — mindennapi levegőnk érdekében — arra kelljen vetemednünk, amire őseink legmerészebb álmukban sem gondoltak: nehogy újra kelljen „gyártani" a látszólag minden mennyiségben rendelkezésre álló vizet vagy olykor még a levegőt is. Egyszóval és magyarán: a természetet. MIKLÓSI PÉTER Jan Sámel (1) és Kontár Gyula felvételei 13
