A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-07-29 / 31. szám
Marcos, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke és kísérete az ország területéhez tartozó 7100 szigetből álló „birodalmában1' tett szemléje során egy primitiv körülmények között élő, barlanglakó törzse talált. A Taotbao törzs tagjai (képünk) - mindössze harminc család - az egyik kihunyt vulkán kráterében, őserdőktől körülvett világban élnek. Számos nézet létezik azzal kapcsolatban, miként kell kinéznie a jövő robot-Az európai discozene új sztárja, Claudja Barry jamaicai származású. Clj, sorrendben második nagylemeze az év elején jelent meg, címe: The girl most like (A nagyon kedvelt lány). ZS. NAGY LAJOS CERUZASOROK esek giccse! Nem akarom őt beállítani a kertembe, hiszen holnap már kertem se lesz, csak látni szeretném, megrázni apró gipsz-kezét, megráncigálni hosszú gipsz-szakállát. Mennyit bámultam őt, te nagyég! Orromat majd levágta a drótkerítés, legtöbbször miatta késtem el az iskolából, mert tisztára elfelejtettem, hogy iskolába megyek, hogy még a házi feladatom sincs kész, le kellene valakiéről másolnom, csak bámultam nagy, piros orrát, buggyos nadrágját, s nem akaródzott elhinni, hogy gipszből van, szóltam is hozzá, ha nem jött senki az utcán, és megsértődtem, ha nem válaszolt. Legtöbbször azonban válaszolt. Olyasmit mondott, hogy hagyjam őt békén, mert belémvág egy követ vagy összetöri a palatáblámat, azonkívül fenéken rúg meg a lábamra tapos, mert hogy én szedtem ki a varjútojást, én kötöttem csengőt a macska farkára, amitől az teljesen megbolondult, mármint a macska, nem pedig a farka. Irtó mérgesen kiabált rám, azt ordítozta, hogy kiszaggatja a fülem, mind a kettőt, mert jól tudja, hogy zöldszilvót eszek. Nem ijedtem meg tőle, csak elkéstem az iskolából, Szlávik Margit tanító néni velem vágatott orgonavesszőt, amivel azután alaposan elnáspágolt, de csak a másodikkal, mert az első veszszőt több helyen is gyönyörűen bemetszettem, úgy, hogy ütésnél darabokra tört. A törpe azt is a szememre hányta, hogy gyáva vagyok, mert a másik husángot már nem mertem bevagdalni. Egyáltalán: irtó sokat veszekedtem én azzal a kerti törpével. Egyszer például azt kiabálta utánam, hogy kikaparja a szemem, ha még B. Zsuzsira nézek, röhögve néztem hátra s láttam, amint mérgében földhöz vágta hegyes végű, piros sipkáját. A háború végén eltűnt. Most egyre gyakrabban gondolok rá, szeretnék vele találkozni, szeretném, ha rámordítana, hogy tévedés az egész, álom, sőt, annál is rosszabb: rögeszme, tévhit, tudathasadás. Ezt ordibálná, piros süvegét csapkodva a földhöz, amíg csak el nem hinném neki, hogy igenis, még gyerek vagyok, a többit csak álmodtam. IDŐZAVAR KERESEK EGY KERTI TÖRPÉT Bánom is én, hogy giccs, sőt a gics-Sietnem kell, maradjon időm elbúcsúzni madaraimtól, mert nem sokára lebontják ezt a házat, amelyben több, mint egy évtizede élek, igyekeznem kell, mert akkor már későn lesz, amikor megérkeznek a házbontógépek. Most még annyi itt a madár, mint gyerekkorom hajdani erdejében, ha akarnám megtanulhatnék fütyülni, mint a feketerigó, turbékolni, mint a balkáni gerle, csattogni, mint a csalogány, vagy csicseregni, mint a veréb. A repülést természetesen legszívesen a fecskéktől tanulnám. Ma még akár madártani intézetet is alapíthatnának ebben a házban, a madarak már az egész környékről ide menekültek, a bontás minden oldalon megkezdődött, vannak ám itt cinkék is, meg pirosbögyű harkályok, továbbá olyan madarak, melyeket, mivel nem vagyok ornitológus, nem ismerek. Helyesebben: csak a nevüket nem tudom, egyébként nagyon jó ismerősöm valamennyi, minden hajnalban ők ébresztenek, csúfondáros hangon kiabálnak rám, ha még heverészni merek; ha megjelenek az udvaron, körülvesznek, mintha a „korpát" akarnák lecsipkedni a váltamról, s annyi mindent összefecsegnek, hogy alig győzöm lefordítani magamnak. Búcsúzzunk hát, madaraim, gyorsan s főképp ne véglegesen: tessék elárulni, merre veszitek az irányt, ha kidöntik ezt a nagy diófát, ha széttapossák a burjánzó lugast, ha a gépek széttiporják a nyárfaligetet?! Érik bennem az elhatározás, hogy útónotok megyek, de ehhez legalább hozzávetőlegesen tudnom kell, hol lesztek, „mely sarkában ennek a nagy világnak (?)". Ejnye, no! Gondolhattam volna, hogy ez a villásfarkú kizárólag azért repült be a szobámba, hogy acélos, pici csőrével villámgyorsan az orromba csípjen. Nyilván az iménti magyarnóta-frázis miatt. „Csao!" — kiáltok utána, s letörlöm orrom hegyéről a vércsöppet. jának. Nemegy tudós úgy véli, hogy az emberre kell hasonlítania. A niederfinowi hajóemelőmüvet hét esztendei épitőmunka után 1934. március 21-én avatták fel. Azóta folyami hajókat mozgat, amelyek súlya olykor a 10 000 tonnát is elérheti. Minden harmadik hajó, amely a technikának e remekművét útja során igénybe veszi, lengyel zászló alatt hajózik. A filmszinésznömamák nyomdokaiba rendszerint a leányaik lépnek, Lucia Bosénál fordítva van: fia, Miguel választotta hivatásának a filmezést. Képünkön Lucia Bosé és fia, Miguel Dominguin a párizsi tévé Rendez-vous du dimanche műsorában, amelynek folyamán Lucia Bosé a Violenta cimű új filmjéről beszélt, Miguel pedig dalokat énekelt. 9 Vittorio Gassman, az 56 éves világhírű olasz filmszínész ismét színpadon arat sikert: az Affabulazione cimű Pasolinidrámát játssza Rómában, majd Milánóban. Képünkön feleségével, Diletta d'Andreával. M. FLORES: A SZESZÉLYES FELESÉG Szombat este. A házaspár nemrég fejezte be a vacsorát. Az asszony a vasárnapi tervekről beszél:- Drágám, mit szólnál hozzá, ha átmennénk piknikre El Tigrébe? — De hát ha eső lesz? — Rendben van, talán igazad lehet. Akkor inkább menjünk moziba. — Hát persze, hogy tönkretegyük a szemünket és folyton azt bámuljuk, ahogyan a vásznon a bűnöket magasztalják!- Akkor talán lóversenyre megyünk? Olyan szép látvány . . .- Remek látvány! Azt akarod, hogy az egész fizetésemet és az összes megtakarított pénzünket is elveszítsem? — Ne idegeskedjél annyira, kedvesem, neked árt ez. És mi lenne, ha uszodába mennénk?- Megőrültél?! Októberben? Azt akarod, hogy tüdőgyulladást kapjak? — De hiszen a medencében melegített víz van . . .- Annál rosszabb. Az ember utána kimegy az utcára - és tessék, holtbiztos a tüdőgyulladás! — Ô, megvan! Vendégségbe megyünk a nővéremhez.- De nem értesítettük őket, és bizonyára nem lesznek otthon.- Valaki csak otthon lesz. A nővérem telefonált, hogy megbetegedett a gyerek.- És oda akarsz engem cipelni? Hiszen megfertőzhet bennünket! — Ugyan már, kedvesem! De ha ennyire félsz, akkor inkább menjünk az állatkertbe, már évek óta nem voltunk ott.- És hátha az oroszlán kitör a ketrecéből? — Uramisten! Hát rendben van, akkor otthon maradunk és a televíziót nézzük!- Remek ötlet! Vasárnap az egyetlen nap, amikor elmehetnénk valahová, te pedig erőnek erejével oda akarsz ültetni a televízió elé! — De hát, drágám, én csak . . . — Ez nem jó neked, az nem felel meg, semmi sem alkalmas! . . . Milyen szeszélyes feleségem van! Ford.: Gellért György 9
