A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
nádas volt s ezt irtották ki, amit pulco és a főváros, illetve más fennmaradt indián történelmi do- nagyvárosok között, kumentumok is igazolnak. Ideális fürdőzési, napozási lehe-A spanyolok 1521-ben érték el tőségeket nyújt a fövenyes tenger-Acapulconál a Csendes-óceán part- part az öbölben, ahol igen enyhe ját. 1532-ig nincs hír róla, hogy te- a hullámverés, nem úgy, mint a lepülés lett volna itt. Diego Hurta- nyílt partvidéken. Nem ismeretes, do de Mendoza 1532. június 30-án hogy az öbölben valaha is megtáindult el innen két karavellával a madták volna cápák a fürdőzőket. déli tengerpart felkutatására, s et- Különleges atrakciónak számít La tői a naptól számítják a kikötővá- Quebrada a város északi részén, ros keletkezését. 1550-től már van- La Quebreda — spanyolult árkot, nak feljegyzések arra nézve, hogy szakadékot jelent - keskeny, fjorda város kezdett benépesedni. Aca- Szerű természetes öböl volt. Mai pulco 1581-ben monopóliumot ka- alakját részben mesterséges bepott a spanyolok Fülöp-szigetekkel avatkozással kapta, amiről persze folytatott kereskedelmének lebo- a turisták zöme nem tud. Acapulcot nyolitására. Spanyol hajók első iz- hegyek, vulkanikus eredetű bazaltben 1565-ben szállítottak árukat tömbök veszik körül, mintegy kat- Manilából Acapulcoba, s ezeket az- lanban fekszik, ami akadályozza a tán hat nap alatt ökörvontatta két- természetes légáramlást, azonkívül kerekű kordákon, carrerákon vitték a nap|<özben felforrósodott sziklatovább szárazföldi úton a Mexikói- tömbök kisugározzák a hőséget, öbölben lévő Veracruz kikötőjébe. igy jtt mindig forró a levegő. Va- Tengeri úton jutott el tehát Aca- lamikor a múlt század végén át pulcoba a Kelet számos keresett akarták vágni a sziklafalat, hogy árucikke: kínai porcelán, selyem és elősegítsék a levegő szabad áramegzotikus fűszerek: A csendes- lását a tenger és a szárazföld köóceáni flotilla érkezését olykor 8000 zött Több ezer köbméter bazaltot fővárosi kereskedő is várta. robbantottak ki és hordtak el, de II. Fülöp 1598-ban Acapulcot vá- az elképzelést a mai napig sem sirosi rangra emelte. A San Diego került megvalósítani. A magas és erőd a 18. században épült a vá- meredek tengerparti sziklák között ros közelében; ma múzeum. 1751 sok-sok mély repedés, szakadék és 1821 között az acapulcoi kikötő van; ezeket a tengerjárás, a hulforgalma állítólag évi 3—5 millió lámverés pusztító ereje tovább véspesót, vagyis összesen mintegy 380 te, mélyítette, a szárazföldbe hoszmillió pesót tett ki. Hogy valami el- Szan benyúló keskeny fjordokat, képzelésünk legyen a peso akkori sziklaclagutakat hozva létre, értékéről, meg kell említeni, hogy Az E) Mirador étterem és hatalselyemvasarlas céljából ebben az mas parkolóhelye alatti sziklafalon időszakban mintegy 4-5 ezer ton- e|száradt virágokkal teleaggadott na ezüstöt vittek ki Acapulcobol Ki- SZentkép függ. Szemben egymás fön°kQ- lőtt több kilátó terasz, ahol bizo-Acapulco csak 1873-ban kapta nyos megadott órákban nem minmai nevét. Jelentősebb, nagyobb dennapi attrakciót látni gyülekezvaros, mint Guerrero államnak a nek a turisták. A szemben levő kiparttol távolabb fekvő fővárosa, látó terasz fölötti kis sziklakiszö- Chilpancingo. Acapulco világhírű gellésről, mintegy 50 méter magastengeri fürdő, felveszi a versenyt a ságból helybeli indiánok, „clava- Rivierával, Tahitival, a Bahamákkal, distók" ugrálnak a szédületes mély- Floridával vagy a Hawaii-szigetek- ségbe. A clavadisto élete attól kel. Több mint száz előkelő hotelja függ, hogy helyesen választja-e van, khmaberendezésse!, édesvíz- meg az ugrás pillanatát, amikora zel toltott sajat fürdőmedencékkel, keskeny fjordba behatol az árhulfövenyes tengeri stranddal. Számos lám, amely némileg növeli a háetterem, éjjeli mulató, nappali bár, romméteres víz mélységét. Ehhez játékkaszinó, luxusüzlet, sportcikke- nem elég a bátorság, sokéves szorket, ajándék- és emléktárgyakat galmas gyakorlás, tréning is kell árusító kisebb-nagyobb bolt van a hozzá. A „toronyugró" számára városban. nincs hely a nekifutáshoz, azonki-A valamivel északabbra fekvő vül innen nem látja, mikor érkezik Mazatlannal együtt Acapulco a ten a hullám, ösztönösen kell megérezgeri sporthorgászat központja. Az nie a megfelelő pillanatot. A szikutóbbi időben igen sok szálloda és lahasadék olyan szűk, hogy a túlluxuskivitelű „halászkunyhó", bún- ságosan nagy vagy a túlságosan kigaló épült az öbölben. A legtöbb esi lendület is azt okozhatja, hogy turista amerikai, akik számára Aca- odacscpódik a sziklához. Csak lepulco Kubát pótolja. Mexikónak nézni is hátborzongató ebből a masok millió dollárt jövedelmez évente gasságból, nem még arra gondolaz egyre növekvő idegenforgalom, ni, hogy az ember maga próbálmivel borsosak a hotelárak, és kozzék meg egy ilyen ugrással. Ezek a jachtok bérleti díja sem csekély. a merész fickók újjaban égő fák- A város — mondhatni — két lyával ugrálnak le a mélybe, hogy szintre oszlik. A tengerpartot a fé- érdekesebbé tegyék a mutetványt, nyűző hotelok, villák és bungalók amiért nagyobb díjat szednek be foglalják el, ahol a nemzetközi tár- — előre. Amint azt a helybeli idesaság, gazdag külföldiek élik gond- genvezetök mesélik, a toronyugrók tálán életüket, míg a felsőbb szín- nem sokáig űzik ezt a „mesterséten, az „emeleten“, a hegyoldalba get". Vannak köztük, akik áldozatul tapasztott kunyhókban lakik a esnek merészségüknek vagy egész „bennszülött" mexikóiak zöme. életükre nyomorékok lesznek. Bár A személyforgalmat a 15 kilo- nem vezetnek erről pontos statisztiméterre fekvő Nahuclaöbölben kát, tény, hogy éppen elég áldozaépült nemzetközi légikikötő és sok- lot követel ez a látványosság, amisok klímaberendezéssel ellátott tá- re a nyomor készteti ezeket a bávolsági autóbusz bonyolítja le Aca- tor embereket. Ci KÉZ KEZET MOS? (Folytatás lapunk múlt heti számából.) Gabriel Podhomyt, a trnävai Teslaszaküzlet egykori vezetőjét — részben a vádlott saját „leleményessége", másrészt az üzletben felületesen végrehajtott leltárellenőrzések kijátszása révén —, a szocialista társadalmi tulajdon kárára 28 alkalommal elkövetett okirathamisítás, csalás és sikkasztás bűnében találta vétkesnek a bíróság. Ki tudja, tailán ügyvédjének tanácsára, talán saját lelkiismereiének hangjára Podhorny nem is tagadta a különböző manipulációkat. A tárgyaláson, az utolsó szó jogán azonban bizonyos fokú szánalmat, együttérzést igyekezett kelteni a büntető tanácsban. Kijelentette: tulajdonképpen a szerencsétlen körülmények összjátékának áldozata lett, hiszen az elsikkasztott, közel 300 ezer koronás summából csak mintegy ötvenezer koronányi egyéni haszna volt; az összeg többi részét az általa ismeretlen okokból keletkezett leltárhiány és a könyvviteli mulasztások pótlására fordította. Kifogásnak nem rossz érv, csupán elfogadhatatlan. így értékelte ezt a Bratislava! Kerületi Bíróság illetékes tanácsa is. Gabriel Podhornyt kilenc esztendei szigorított börtönbüntetésre, az, okozott anyagi kár megtérítésére ítélte és további négy esztendőre eltiltotta mindennemű anyagi felelőséggel járó beosztás gyakorlásától. Jogilag az ügy ezzel lezárult. Egy megjegyzés ellenben miég mindenképpen tollvégre kívánkozik: vajon milyen következtetéseket és gyakorlati intézkedéseket foganatosítottak a trnavai, Jilemnioky utcai Tesla-üzletben végrehajtott felületes leltárellenőrzésekért felelős revíziós szervek, hogy felelősségteljesebbé tegyék a saját munkájukat; hogy megelőzzék a hasonló, különösen nagy kárt okozó bűntettek előfordulását? Annál is inkább aktuális kérdés ez, mert a szlovákiai bíróságoknak — sajnos — évente közel négyezer esetben kell a szocialista társadalmi tulajdont károsító bűnügyeket tárgyalniuk. íme, egy további példa! A pribeniki (perbenyiki) Braun Márta a Csehszlovák Államvasutak Cierná nad Tisou-i (ágcsernői) átrakodó állomásának alkalmazottja, pontos beosztását tekintve anyagellátója volt. Közvetlen munkakörébe így főképpen a gyakori üzletjárás és az állandó bevásárlás tartozott, ami kísértésbe ejtette... Elhatározta, hogy az állomás szükségleteit fedező különböző árufélék beszerzése mellett, egyben a saját igényeit, egyéni vágyait is kielégíti. Aligha kell külön hangsúlyoznunk, hogy ez utóbbit „természetesen” államköltségen. „Zseniális" ötletének lényege: ismerős üzletvezetőket, bolti elárusítókat is beavatva terveibe a hivatalos pénztárbizonylatokra a vasútállomás szükségleteivel megegyező áruk megnevezését Íratta; a valóságban azonban olyan árut vett, amire személyes igényt tartott. Egyszer, kétszer... nagyon sokszor... A sorozatos manipulációk napfényre kerülését azzal sikerült elodáznia, hogy a raktárba vagy a könyvelőségre rendszeresen leadta a pénztárbizonylatokat, a rajtuk szereplő árut pedig a fogyóeszközöket jelölő listára vezette. Agyafúrt megoldás, ennyi kétségtelen. És amint ez a nyomozást lezáró „számvetésből” kiderült: egyben jöve. delmező is. Hadd soroljam csak érintőlegesen: Braun Márta a Kosice-Délvárosi PRIOR bevásárlóközpont volt vezetőhelyettesének segítségével néhány fillér híján 28 ezer koronával károsította meg az államot; hasonló módon „bevásárolt” — 5575 korona értékben — a michal’anyi papírkereskedésben; további három bűntárssal együtt pedig 46 261 korona értékben vétettek a társadalmi tulajdon ellen. Az utóbbi összegből Braun Márta egyéni haszna meghaladta a harmiincháromezer koronát. Ebben a szükségleti cikkek valóban gazdag skálája szerepelt: magnetofon, tévékészülék, zeneszekrény, kerékpár, permetező készülék, tranzisztoros rádiók és még hoszszan folytathatnák a többi „jutányos” szerzemény sorát. . . Mivel a fővádlott mellett az ügynek több mellékszereplője is volt, csak hoszszadaimas bírósági tárgyalássorozat, végül pedig az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának döntése zárta le az esetet. Különösen az első fokú tárgyalás bizonyult fárasztónak, ahová tanúkként a vádlottak közvetlen munkatársait, a kereskedelmi és vállalati revizorokat, valamint a fenti árucikkeket jutányosán megvásárló személyeket is beidézték. Fejkendős asszonyokat, csizmás, bekecses férfiakat. Félénk tisztelettel léptek a tárgyalóterembe, mint a legtöbb ember, akinek élete során még nem akadt dolga a törvénnyel. Vidékies tájszólással beszéltek s többnyire olyan halkan, hogy már a második sorban alig lehetett érteni... Egy asszony értetlenül hallgatja a bíró kérdéseit: már honnan tudta volna, hogy lopott áruért ad pénzt; az ellenőr tagadókig csóválja a fejét, neki bizony eszébe sem jutott, hogy az átvételi elismervények vagy pénztárbizonylatok különböző példányai más-más árufélék értékét takarják, így annak sem látta különösebb okát, hogy utánanézzen a fogyóeszközök ugrásszerű növekedése igazi okának. Pedig a könyvviteli kérdésekben jártas bírósági szakértő véleménye szerint, elegendő lett volna kissé alaposabban átlapozni a raktárkészlet nyilvántartási kártyáit, tüzetesebben összevetni a fővádlott által elkönyvelt vagy leadott nyugtákat, számlákat és átvételi elismervényeiket a valósággal... Tekintettel a fővádlott eddigi büntetlen előéletére, a bíróság Braun Márta esétében a szocialista társadalmi tulajdon megkárosítására vonatkozó paragrafusban megszabott büntetési tarifa alsó határát alkalmazta és nyolc évi szabadságvesztésre ítélte őt. A közvagyon huzamos ideig történő megkárosítására és az eset társadalmi veszélyességére figyelmeztetve, az államügyész azonban fellebbezést nyújtott be. Ezért az SZSZK Legfelsőbb Bírósága újratárgyalta az ügyet. Jogerős ítéletével hatálytalanította s egyúttal megszigorította az első fokú döntést és Braun Mártát tíz esztendei, erősen szigorított börtönbüntetéssel sújtotta. A tanulság mindebből? Hogy a törvénysértések túlnyomó többségére fény derül. És hogy a rendszeres, precíz ellenőrzésnek pótolhatatlan szerepe van a „leleményes ügyeskedések” meggátolásában. Mert a felületesség, a vak bizalom és a nemtörődömség — bűnre csábít. Mint a két fenti eset is bizonyítja. BORSAI M. PÉTER 17
