A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-25 / 13. szám
Tudom: nem kedveljük túlságoson a közhelyeket. Ha csak egy mód van rá, kikerüljük őket, sőt a legszívesebben a szótárunkból is törölnénk valamennyit. Pedig hát a közhelyeknek is megvan a szerepük: olyan közismert igazságokat fejeznek ki, amelyeket szinte az anyatejjel szívunk magunkba. Ezúttal én is egy közhellyel kezdeném: a sokoldalú ismereteket és biztos tudást nyújtó iskolák nélkül nem képzelhető el semmiféle szellemi és kultúrólis élet; nélkülük nem tudnánk követni a műszaki fejlődés ütemét, és egyre kevésbé értenénk gyorsuló ritmusú korunkat. Magától értetődik tehát, hogy egy-egy iskola problémái nem csupán a tanári karra és a szülői munkaközösségre tartoznak, hanem az egész társadalomra. Nem titkolom: a modern iskolát szeretném olyan alkotó műhelynek látni, amilyennek Németh László álmondta meg az „Óraadók királysága” című írásában. Az ő vásárhelyi „kísérlete" időnap előtt véget ért ugyan, de akade valaki is, aki azt állítaná, hogy a módszerben volt a hiba? Ha rajtam múlna, minden tanítóval és tanárral elolvastatnám Németh László pedagógiai írásait, kivált azokkal, akik úgy érzik elfáradtak vagy képtelenek tovább haladni a pályán. Az imént alkotó műhelyről beszéltem Nincs rá elegendő terem, hogy részletesen kifejtsem mit is értek én e fogalom alatt, szerencsére azonban lehetőség van rá, hogy egy konkrét — igaz távolról sem tökéletes, de azért követésre méltó — példával szolgáljak. A közelmúltban Safárikovóban (Tornaiján) jártam, s az alábbiakban az ottani gimnáziumról lesz szó. ■ Az iskola — Tornaija földrajzi fekvésénél fogva — viszonylag nagy vonzáskörzettel rendelkezik. Ezt azért kell külön is hangsúlyozni, mert a diákok többsége bejáró (vagy ahogy bennünket, naponta ingázó diákokat neveztek az érsekújvári gimnáziumban: „vidéki”). A rimaszombati járás keleti része és a rozsnyói járás nyugati csücske tartozik ebbe a körzetbe. Gyömbér Béla igazgatónak és Szívók András igazgató helyettesnek rög-Gyömbér Béla, a gimnázium igazgatója tön az elején felteszem a legfontosabb kérdéseket: — A diákok hány százaléka jelentkezik főiskolára, egyetemre? Milyen eredménnyel tanulnak ott? A válaszok kételyeket oszlatnak, tévhiteket rombolnak. A gimnázium diákjainak 75 százalé-LACZA TIHAMÉR ka kíván tovább tanulni, s a jelentkezők 85 százaléka (I) be is jut az egyetemre illetve a főiskolára. Ennél is fontosabb azonban, hogy a gimnázium növendékeinek 65 százaléka diplomát szerez, s aki csak egy kissé is járatos az effajta statisztikákban, az tudja, hogy ez az arány nagyon jó. A szlovák nyelv oktatásának hatékonysága jelentős mértékben nőtt a magyar középiskolákon, s ez alól a tornaijai gimnázium sem kivétel. Fontos szerepet játszanak az ún. szakkonverzációs órák; itt sajátítják el a diákok a különböző tudományok alapvető szakkifejezéseit szlovák nyelven, s közben persze bőven nyílik alkalmuk párbeszédre és a tananyag begyakorlására is A jó eredmények egyaránt dicsérik a diákok szorgalmát és a fáradtságot nem ismerő tanárok munkáját. Szivák András ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy egyáltalán nem mellékes, hogyan is történik a pályaválasztás. Valamikor az volt az elsődleges szempont: ki hogyan viszonyul ehhez vogy ahhoz a tantárgyhoz. Az ügyes matematikust csakis valami elvont szakmában tudták elképzelni, a jó nyelvérzékkel megáldott diákot meg filológusként. Nyilvánvaló, hogy a hajlam, valamilyen tantárgy szeretete fontos előfeltétel, de nem az egyetlen; figyelembe kell venni a lehetőségeket és a társadalom szükségleteit is. A biológia ismerete nemcsak az orvosi pályára készülők számára fontos, hanem azok számára is, akik a mezőgazdaságot, az erdészetet választották működési területükül; matematikára mind az atomfizikusnak, mind a kibernetikusnak, mind a villamosmérnöknek, mind pedig a közgazdásznak szüksége van. A diák dolga egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű azért, mert szinte korlátlan azoknak a pályáknak a száma, melyekből válogathat, de nehéz is, mert egyet végülis ki kell választania. Sok múlik ilyenkor a tanár emberismeretén. Több olyan érettségire készülő diákkal is beszéltem, akik azt vallották, hogy tanáraik tanácsai nagy mértékben befolyásolták őket o döntésben. Azt szokták mondani: aki elvégzi a gimnáziumot az sok mindent tud, de szinte semmire sem használható. Ebben tulajdonképpen nincs semmi meglepő, hiszen a gimnáziumoknak eleve az a küldetésük, hogy felkészítsék a diákokat az egyetemi és a főiskolai tanulmányokra. De nem lehet jó az az iskola, amely nem fordít kellő figyelmet arra, hogy a diák minden tekintetben megbízható általános műveltséggel rendelkezzék, és hogy tisztában legyen a legalapvetőbb világnézeti és erkölcsi kérdésekkel. Bódi Bertalannal, a magyar irodalom tanárával az irodalmi kör munkájáról beszélgettünk. Az irodalmi körnek elvileg bárki tagja lehet, a feltétel az irodalom szeretete. Jelentős évfordulók alkalmával a kör tagjai emlékműsort állítanak össze; részt vesznek a különböző irodalmi vetélkedőkön, legutóbb például a Fábry-vetélkedőn szerepeltek jó eredménnyel. A kör tagjai között vannak olyanok is, akik több-kevesebb rendszerességgel írogatnak; alkotásaik nem maradnak rejtve az asztalfiókokban, mivel itt az a szokás, hogy az írásokat felolvassák és megbírálják. A legsikerültebb művek nyomtatásban is megjelennek, a „Forrás” című iskolai lap hasábjain. (S ha már az irodalomról esett szó, meg kell említeni azt is, hogy néhány ismert csehszlovákiai magyar író valamikor a tornaijai gimnázium diákja volt, például Cselényi László, Bárczi István, Kovács Magda.) Népszerűek az író-olvasó találkozók. A közelmúltban — többek között — Egri Viktor, Duba Gyula, Balázs Béla, Batta György, Cselényi László volt az iskola vendége. „Messzi földön" híresek az iskola matematikusai, akik több ízben is sikeresen szerepeltek a matematikai olimpián. A múlt évben megrendezett „Ki tud többet a Szovjetunióról” című járási szintű vetélkedőn a gimnázium csapata a harmadik helyet szerezte meg. Az iskola hírnevét azonban nemcsak a mostani diákok, hanem a hajdani növendékek is öregbítik. Sokan közülük, az egyetem elvégzése után visszatértek a szülőföldjükre. Barassó István Tornaiján orvos; Szabó István agrármérnök Sajógömörön él; Batta Gábor állatorvos szintén hű maradt a szűkebb pátriához. Néhány hajdani diák ma a gimnázium tanára (Simonné Révai Szilvia, Vargáné Deákpál Borbála, Viczén Arpád). De a környékbeli általános iskolák pedagógusainak 90 százaléka is valamikor a tornaijai gimnáziumban érettségizett. (Kissé szomorúan kell megállapítanom, hogy egyetlen olyan negyedikes diákkal sem találkoztam, aki tanári pályára készül.) A pedagógus munkája olyan, akár a kertészé, csak persze sokkal felelősségteljesebb. Neki is a palánták nevelése és a csemeték ápolása a feladata, de hogy milyen lesz a termés arra már egy egész társadalom figyel oda. A tornaijai gimnáziumban az adatok bizonysága szerint jól kertészkednek. Az elvetett magvak kikeltek, sőt nemegy fává terebélyesedett növény azóta már termőre is fordult. (PRANDL SÁNDOR felvételei) 4 INDULÁS ELŐTT
