A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 5. szám
JULIUS PODLIPNÝ kiállítása 1977 december nyolcadikén nyitották meg ünnepélyesen Bratislavában Julius Podlipný, Romániában élő, szlovák származású festőművész — teljes életművét felölelő — kiállítását. A megnyitón jelen volt Gajdošík elvtárs a SzNT alelnöke, Michalička elvtárs Bratislava* város polgármesterének első helyettese, Krivoš elvtárs a Matica slovenská intézője (ő tartotta az ünnepi beszédet is) és számos vendég. Megjelent Carol Cosma Románia bratislavai főkonzulja is. A kiállítást Milan Jankovský, a Galéria igazgatója nyitotta meg. Julius Podlipný Pozsonyban született 1898. április 12-én. Apja mozdonyvezető volt és 1907-ben egy vasúti baleset során meghalt. Az özvegy kilenc gyermekével előbb Budapestről Pozsonyba, majd onnan ismét a fővárosba költözik (1912- ben). Állandó társuk a nyomor. A 14 esztendős Julius alkalmi munkákat vállal, hogy segítsen a család sorsán. (Volt pékinas, újságárus, mázoló, kifutó fiú stb.) Esténként pedig rajzolni tanult egy előkészítő iskolában. 1917-ben beiratkozik a budapesti Képzőművészeti Akadémiára, ahol Réti István növendéke lesz. Már az első évfolyamban felhívja magára a figyelmet, rajzait első díjjal jutalmazzák, s ezért néhány hónapot Nagybányán tölthet a festőiskolában. A Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenységéért a Horthy-rendszer üldözi, kénytelen elhagyni az országot. Temesvárott telepedik le 1926-án, és magánfestőiskolát nyit. Amikor a kolozsvári Képzőművészeti Akadémia Temesvárra költözik (1934-ben) Podlipnýt kinevezik az Akadémia tanárává. Harminc éven át tanította itt a rajzot és a figurális kompozíciót. Julius Podlipný alkotásait eddig több mint 40 kiállításon láthatták a nézők, Romániának szinte valamennyi kulturális központjában. Művészete mind a szakmabeliek, mind a látogatók körében elismerést váltott ki. Ez a mostani bratislavai kiállítása az első bemutatkozása szülőföldjén. Keresztmetszetét adja Julius Podlipný eddigi munkásságának, a kezdetektől egészen napjainkig. Podlipný képei elsősorban jellegzetes témavilágukkal tűnnek ki. Nyomorékok, koldusok, a kapitalista rendszer kizsákmányoltjai és megalázottjai — ővelük vállal sorsközösséget, az ő tragikus sorsukat ábrázolja, és magukhoz öleli őket, mintha csak édestestvérei volnának. A régebbi korok festői előszeretettel ábrázolták a koronás uralkodókat és finomarcú szeretőiket, az elhízott bíborosokat, s általában a hatalmasok, a gazdagok világát — Julius Podlipný ugyanolyan mesterségbeli tudással kopaszfejű, elkínzott tekintetű, ráncos arcú koldusokat elevenít meg a vásznakon és a kartonlapokon; itt minden apró vonás nemcsak a fájdalom, a megalázottság kifejezője, de a tiltakozásé is, az elidegenedés és az emberi kegyetlenség elleni tiltakozásé. Olykor már úgy tűnik: ezek fölött a fejek fölött gloriola ragyog ...- pd -A ▲ magányos halász (1938) 4 A vak család (1935) Vak zenészek (1930) TŰZKERESZTSÉG A tűzkeresztség eredeti értelmében azt jelenti, hogy a katona először vesz részt csatában, ütközetben, ahol bizony nem gombóccal dobálóznak, hanem éles tölténnyel lőnek. Nos, a mi színházi tűzkeresztségünk — bár nem ment vérre, azért csata volt a javából. Már a darab címe is erre utalt — Urbán Ernő Tűzkeresztség című szövetkezeti tárgyú színművével nyitotta meg ugyanis kapuit az akkor újonnan megalakult Magyar Területi Színház 1953. január 31-én. Ez az első bemutató jelentette a tűzkeresztséget a 16 színésznek, Műnk István rendezőnek és a színházalapító igazgatónak, Fellegi Istvánnak. Éppen huszonöt éve, hogy a társulat tagjai megvívták és — megnyerték ezt az első csatát. A Tűzkeresztség sikeres bemutatójával indult meg a színház immár huszonöt éves kulturális tevékenysége, mindennapos harca a közönségért, az új emberért. Most nem idézek az akkori kritikánkból, hiszen ezek — érthetően — mind ünnepi hangvételűek voltak, s valamennyi a dicséret hangján szólt. De soha nem felejtem el azóta elhúnyt barátom és osztálytársam, Tóth Tibor költő és műfordító, a felejthetetlen „Muki“ gratulációját az előadás után: „Nagy élmény volt, pajtás, ez az előadás — mondta. — Tehetségesek vagytok, lelkes magyar emberek vagytok, nagy jövő előtt állótok. Boldog lehetsz, hogy ezt csinálhatod!“ Hát azóta csináljuk is, társaimmal, akikkel 25 éve elkezdtünk. Bár azóta erősen megfogyatkoztunk... Képünkön: Fekete Gyula, a fe1ejtheteden Gyuszi bácsi, mint a Tűzkeresztség Szíjártó kulákgazdája és Lelkes Magda, aki a darabban feleségét, Sohár Lidit játszotta. Gyuszi bácsi húsz éve pihen a gútai temetőben, fiatalon halt meg 1957-bcn, Lelkes Magda már nyugdíjas. Itt él Komáromban. SIPOSS JENŐ 15
