A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 5. szám
L mányé volt. A megbízhatóság tökélye, nekem elhiheti. Neki elhiszem. De még nem mondtam eleget a gyűjteményről. Mert az udvarház lakórészében más is található. A régiségekkel telezsúfolt szobákban autójelvények ezrei sorakoznak. Autós cikkek, szaklapok tízezrei. Régiek és annál is régebbiek. Autódudák, emblémák s egy páratlan autókulcs gyűjtemény. És műszaki dokumentációk — akár egy levéltárban, precízen rendszerezve, őrizgetve. Mert kincs ám ez is. Nagyrészének sehol sincs párja. Ipartörténeti szempontból felbecsülhetetlen. A falon ott lóg a Csehszlovákiában legelsőnek kiadott hajtási jogosítvány — természetesen bekeretezve. A garázsok falait régi forgalmi táblák, régi rendszámok sokasága díszíti. Aztán a műhely. Akár egy régi patika. Rend, „példátlanul példás" rend. Hatalmas fiókfal — eredetileg egy cseh kisváros patikájának berendezése volt. Többszáz fiók, és mindegyikben valamilyen alkatrész. Emil Pfihoda behunyt szemmel is tudja, melyikben mit talál. Az udvaron pedig egy-egy régi benzinkút. Igaz, tankolni nem lehet belőle, de ipartörténeti kuriózum ez is. A filmgyár már többször kölcsönkérte, mint ahogy autói is szerepeltek már régi filmekben. Az egyikben Liz Taylor forgatott. S marad egy kérdés, az olvasó is nyilván felteszi: miből? — Én sosem számoltam, hogy ez a gyűjtemény pénzben milyen értéket képviselhet. Mert minek számolnám. Számomra ez az érték úgyis felbecsülhetet-Emil Pfihoda - a gyűjtő A lakás: akár egy múzeum len s nem az értékűkért, önmagukért gyűjtöm a régi autókat. Azt tudom, hogy negyedszázada immár a magam és feleségem jövedelmének legnagyobb részét erre költöttük. Most meg már a gyerekek, is keresnek. Meg azt, hogy nehéz ezreket egyetlen darabért sem adtam. Legfeljebb néhány ezrest. Mert aki eladott nekem valamit, az tulajdonképpen szemétre dobott autóroncsot, autómaradványt adott el, számára immár értéktelen vacakot. És sokan, tisztelvén szenvedélyemet, sokan felajánlottak régi kocsit, vigyem, mentsem meg, legyen az enyém, ha ez a hobbym. Hálával gondolok rájuk. Ez ugyan magángyűjtemény, de sem én, sem gyerekeim nem visszük a sírba. Közös tehát, már csak azért is, aki bekopog hozzám - legyen az a tízezredik látogató - annak szívesen végigmutogatom az autókat. Nem büszkeségből, á, dehogy. Higgye el, önzetlen, jó öröm ez nekem. Mondjam azt, hogy hobby, hogy időtöltés, hogy rögeszme, hogy akármi. Ha nem haragszik a túlzásért, inkább azt mondom: ez is, az is, majdnem minden — több mint szenvedély. K. F. Asszonyok beszélgetnek Zsongott a kávéház. Az egyik asztalnál csehül, a másiknál oroszul, a harmadiknál németül folyt a társalgás. Vacsoraidő volt. Edények csörömpöltek, evőeszközök koccantak. Ismerősök köszöntötték egymást át-átszólva a szomszédos asztalokhoz. Csak én voltam egyedül. Talán a magányosság, talán az anyanyelv édes varázsa, szívemben élő ritmusa okozta, hogy távolról is, szavakat nem értve bár, de mégis ráismertem. Idegen környezetben, távol az otthontól, könnyebben megy az ismerkedés. Fogtam a kávéscsészémet s helyet kértem asztaluknál. Azért is, hogy ne legyek egyedül, azért is, hogy megtudjam mit csinál ez a három asszony Karlovy Varyban. Szabadságát fürdőzéssel, üdüléssel töltő emberek könynyed társaságát vártam. Ehelyett felelős beosztású, s még vacsora közben is „dolgozó“ hölgyekkel ismerkedtem meg. Vidám csevegés helyett a családanyák mindennapi gondjairól, bajairól beszélgettünk, az élet komoly problémáit boncolgattuk. Hadd mutatom be őket: Bajza Erzsébet, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) kommunális üzem mosoda és tisztító részlegének vezetője; helyettese Vasky Jolán és Farkas Mária, az üzem termelési igazgatója az asztaltársaim. Az Intercleand nemzetközi konferencia résztvevői. Ugyan mi célból hívták össze ezt a konferenciát? — A textilipar és a tisztító üzemek munkájának koordinálása végett — magyarázza Bajza Erzsébet. — Tapasztalatcserére is alkalmunk nyílik s azt is megtudjuk, milyen új tisztitó berendezések jelentek meg a nemzetközi piacon — így Vasky Jolán. — Üzemünk tagja a žilinai székhellyel működő Mosodák és Tisztítőüzemek Szervezetének — mondja Farkas Mária. — Ismerem a statisztikai kimutatásokat. Mondhatom nem kell szégyenkeznünk. Ami a járásonként egy főre jutó kimosott és kitisztított textília mennyiségét, a munkatermelékenységet és egyéb mutatókat illeti, az első helyen vagyunk. De én mint családanya és dolgozó nő tudom, hogy még hány helyen s mi mindennel lehetne segíteni a harmadik műszak feladatain. — A kezdet kezdetén számunkra is, feleink számára is szokatlan volt nagyüzemileg mosatni. Hisz az átvevő személy akaratlanul is bepillanthatott a család legintimebb dolgaiba — szól Bajza Mária. — Hogy sikerült a széles tömegek bizalmát elnyernünk, azt leginkább az egyre növekvő forgalmunk bizonyítja. — Sokakat az rettentett el, hogy számot varrtunk az ágyneműbe, fehérneműbe — mondja Jolán asszony. — Nálunk már ez is megszűnt. Jelölő géppel dolgozunk. Kiváltáskor a háziasszony egyszerűen letépi a szalagot. — Mindenképpen bővíteni kell a szolgáltatások sorát — veszi át a szót a termelési igazgató. — Hisz ez lehetne az a „jótündér“, amelyik segít nekünk. Csakhogy a bővítés gyakran akadályokba ütközik. Itt *ran példának a saját üzemünk. Tudtuk előre, hogy nem lesz minden igényt kielégítő. Áprilistól folyik a próbaüzemelés, de már beadtuk a kérvényt a bővítésre. Én annak idején is amellett voltam, hogy inkább később kezdjük az építkezést, várjuk ki, amíg lesz elég anyagi fedezet a korszerű szőnyegtisztító, nagyméretű függöny vasalására is alkalmas vasalógép beépítésére. Miért építünk úgy, hogy utána helyesbíteni kell? — Elsősorban a berendezéstől függ munkánk minősége — fűzi tovább a gondolatot Bajza Mária. — Másodsorban attól, milyen tisztítószert használunk. Régebben mindent benzinben tisztítottunk. Akkortájt, amikor a tervdokumentációt elfogadtuk, egyéb vegyi tisztító szereket és a hozzájuk való berendezést ajánlották. Mi a benzines tisztító berendezés beépítéséhez is ragaszkodtunk. Éppen az az ember, aki akkor útját állta kérésünknek, maradiaknak, tudatlanoknak nevezett minket, ma a konferencián a benzinnel való tisztítást helyezte mindenek fölé. így sikkadnak el'a jó dolgok . . . Pár percnyi hallgatás után Farkasné témát váltva így szól: — Természetesen az üzletek árukínálatát is jól szemügyre vettük. Elsősorban az élelmiszer, azon belül is a félkészáruk érdekeltek. Sajnos sok új dolgot láttam. Olyan árut, amely nálunk ismeretlen. — De az elárusítónők itt sem udvariasabbak — teszi hozzá Vasky Jolán. — Meg is mondtam egyiküknek, ne álljon a pult mögé, aki ideges, nincs türelme legalább felvilágosítást adni, ha a keresett cikk hiányzik — így Bajza Mária. — Talán nem eléggé érdekeltek, hogy több legyen a bevétel — véli Jolán asszony. — Ugyan, láttál te már szegény üzletest? — kész Bajzáné válasza. — Mert ón csak jó módban élőt ismerek. — Vannak jól jövedelmező szakmák — mondja Farkasné. — Sokszor azon is kénytelen vagyok elgondolkodni, megéri-e tanulni gyermekeinknek? Szakmunkás, segédmunkás társaikhoz képest anyagi hátránnyal kezdik az életet. Mire a friss diplomások keresni kezdenek, egykori iskolatársaik már házat építenek, autót vesznek, rosszabb esetben „csak“ bankkönyvvel rendelkeznek. — Na jó, de te is tudod, hogy a nagy házak belül néha üresek — szögezi le Bajza Mária. — Hangsúlyozom, néha. Nem a bútor hiányzik. Abból van elég — sőt, csak a legdrágább — hanem a tartalom. Nem nehéz eldönteni mi ér többet: a könyvespolc-e vagy a drága giccsek? Élni kell, de nem mindegy hogyan. Erről a hogyanról beszélgettünk, míg záróra lett. Búcsúzáskor az volt az érzésem kerekasztal beszélgetéssé alakult a kedélyesnek ígérkező este. Az úgynevezett rázós témákat is érintettük. Nem ■ oldottunk meg semmit. Nem váltottuk meg a világot. Nem írtunk jegyzőkönyvet, szerződés, megállapodás sem köttetett a jó és a rossz pontos felsorolásáról. Nem is lfenne erőnk, hatalmunk a végrehajtáshoz. Hacsak a jószándékot nem nevezzük hatalomnak. Hatalomnak, amely már annyi nemes cél elérését szolgálta. FISTER MAGDA 13