A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-24 / 26. szám
V. A LAKÓHAZAK BEOSZTÁSA, BÚTOROK mellett szélesebb területet védett az esőtől. Ezt a védett sávot teljes hosszában az esetleges beázások ellen kicsit feltöltötték és a szélét nagyobb kövekkel, vagy gömbfával megerősítették. Ez volt a „falalla" (falalja). Ezután kezdődött a „hambitnak" nevezett folyosó kialakulása. Először csak a tetőt alátámásztó oszlopokat kötötték össze deszka, vagy falazott mellvéddel. Később az addig félig nyitott folyosót nagy A lakóházak kiváltságos része volt a „tisztaszoba". Itt játszódtak le a családi szertartások. Piszkosabb munkát nem volt szabad bennük végezni. Berendezéseire a sarkos elrendezés a jellemző. Az utca felöli és az udvar felöli fal szögletében kapott helyet az asztal a sarokpaddal. Az asztalon volt hímezett kendövei letakarva a megszegett kenyér, melyhez a gyerekek nem nyúlhattak. Az asztallal szemben lévő sarokban kapott helyet a siskó. A tisztaszoba bútorai A legtöbb zoboralji ház két- vagy háromhelyiségü volt. A kéthelyiségü esetében az egyik helyiség a „ház", a másik a „pitar". Az udvarról a „saraglás" ajtón az ablak nélküli pitarba nyithattunk. A kémény nélküli tűzhelyek idejében a pitar egyetlen helyiségből állt. A nyitott kémény megjelenésével a kémény belső falát tartó „mandrahóc gerenda" a pitart két részre osztotta. A kémény alatti rész lett ablakokkal teljesen lezárták. közül legszembetűnőbb a „csinvatt" vánkusokkal magasra felrakott „vetettágy", melyet alvás céljaira csak kivételes esetekben vettek igénybe. A vetettágy előtt pad vagy székek voltak. Az ajtó mögött tartották a nászajándékba kapott ácsolt „szuszékot", vagy a „díszes ládát". Ezekben tartották a ruhaneműt. A ládát felváltotta a „fiókos kasznyi", vagy „sublót" és a „magos kasznyi". Az utca felé nyíló két kis ablak között lógott a „tyűkör", fölötte a szentképek. A gerendákra léceket vagy deszkát szögel'ek. Az igy keletkezett „pácra" rakták a család könyveit és iratait. a „kiminyalja", a másik rész pedig továbbra is meg maradt pitarnak. A választófalat teleaggatták festett tányérokkal. A kéthelyiségü házakból egy újabb helyiség hozzá építésével háromhelyiségüek lettek. A helyiségek sor rondje: szoba-pitar-kamra. A „házat" bizonyos ki váltságai miatt „tiszta szobának" nevezték el. Az újabban épített harmadik helyiséget raktározás cél jóira használták. Ezért is hívták „kamrának kamorának". Később aztán szükség szerint szobává léptették elő, de megbecsülésben soha nem emelke dett a tisztaszoba fölé. A további fejlődésre a keresztirányú terjeszkedés a jellemző. Ez azzal kezdődött, hogy a tető a koráb bihoz képest, kissé szélesebbre készült. Igy a fal A benti munkák nagy részét a pitarban vagy a kamrából átalakított szobában végezték. Berendezése a tisztaszobához képest jóval szegényesebb volt. A házban csak egy vagy két ágy volt még akkor si, ha a családtagok száma jóval több volt. Fekvőhelyként szolgált a „siskómege", a „siskótyüszel", a pad, az „ilesláda" és a szalmakötéllel befont „dikó”. A felnőtt férfiak általában az istállóban, nyáron a padláson aludtak. Az ülőbútorok közül legrégebbiek a padok vagy „lócák", az otthon készített „székicskók" és „sámlik". Csak később terjedtek el az asztalosmunkával készített székek és „hokedlik". BUDAY ENDRE
