A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-24 / 26. szám
A kultúra fejlesztése Az alábbiakban közöljük a Rappi Efsz elnökének gató kultúra“ címen megjelent írásra, valamint felvetett problémával kapcsolatban. TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ELVTÁRSI A Hét ezévi 18. számában a 15. oldalon UTAZGATÓ KULTÜRA címmel megjelent egy cikk Zs. Nagy Lajos aláírásával, amelyben többek között a mi szövetkezetünk szociális és kulturális alapjának felhasználásáról is ír, szerintünk igen felelőtlen módon, mivel sem neki, sem pedig Mag Zoltán hnb-elnöknek nincs áttekintése arról, hogy a szövetkezet vezetősége a szociális és kulturális alapot az elmúlt évben mire használta fel. Kérjük a főszerkesztő elvtársat olvassa el ezt a cikket. Szerintünk mielőtt a hetilap valamelyik munkatársa valamilyen témáról cikket ír, szerezze be a megbízható adatokat, információkat és ismerje meg a témával kapcsolatos szabályokat és törvényeket. Szocialista társadalmunkban a szövetkezeti dolgozók és munkások egyenjogú és egyenrangú polgárok, a szociális és kulturális juttatásokban is érvényesítik ezt az 1976. október 1-én kiadott 110-es törvény alapján. Ha ezt Zs. Nagy Lajos elolvasta volna, akkor tudná, hogy a szövetkezet szociális és kulturális alapjának rovására a Városliget környékén a vursliban nem lehet falatozni, sem a Mátyás pincében inni és mulatni, édes-bús melódiákat hallgatni. Ha ezt egy szövetkezeti dolgozó megteszi, akkor azt csakis a saját pénzén teheti, mivel a fenti törvény szerint a szociális és kulturális alapból kirándulások alkalmával — akár kül- vagy belföldi — csak az útiköltséget és szállást lehet megtéríteni. Ezen törvény betartását a járási mezőgazdasági igazgatóság rendszeresen ellenőrzi. A szocialista újságírás alapja nem lehet más, mint az igazmondás, aminek tényekkel kell lenni alátámasztva. Semmi akadályát nem látjuk annak, hogy Zs. Nagy Lajos személyesen győződjön meg a hivatalos bizonylatok alapján arról, hogy a szövetkezet vezetősége hogyan herdálta el jogtalanul a szövetkezet szociális és kulturális alapját. Kérjük, intézkedjen, hogy ez a cikk az igazságnak megfelelően legyen korrigálva annál is inkább, mert Mag Zoltán elvtárs, a hnb elnöke a pártvezetőségi gyűlésen kijelentette, hogy Zs. Nagy Lajosnak ilyen értelmű ki- közös ügy reagálását a lapunkban „Utazszerkesztőségünk állásfoglalását a jelentéseket nem tett. Hogy Zs. Nagy Lajos kívánságát kielégítsük, részletesen mellékeljük az elmúlt évre vonatkozóan a szociális és kulturális alap felhasználását. HUSZAR LAJOS mérnök, szövetkezeti elnök Eddig a rappi efsz elnökének levele. Nos, mi is úgy gondoljuk, hogy a szocialista újságírás alapja az igazmondás. Igazat írni akkor is, ha az igazság valakinek fáj. Az újságírónak nem úgy kell az igazat megírni, hogy az általános tapsot váltson ki, de úgy, hogy az elgondolkodtató legyen, segítsen a társadalom életében felmerülő problémák megoldásában. Általában azonban az igazsággal és az igazmondással úgy vagyunk, hogy az mindaddig jó, amíg azt másról mondják meg, de már nem jó, ha az igazság engem vagy szűkebb környezetemet érinti. Persze ez nem egészen jó. A jó az, ha az igazság igazság marad akkor is, ha százak vagy ezrek hadakoznak ellene. No de miről is van szó? A Hét szerkesztősége elhatározta, hogy a lap hasábjain bemutatja az olvasóknak, hogy a Dél- Szlovákiában működő efsz-ek mennyiben járulnak hozzá a falu kulturális életének kialakításához, illetve fellendítéséhez. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy az efsz rendelkezésére álló kulturális alapból mennyi pénzt költ olyan kulturális létesítmények építésére, vagy építésük támogatására, együttesek létrehozására, amelyek tartósan hozzájárulnak az adott falu kulturális felemelkedéséhez. Ez tehát a cél, amit követünk. Ennek a célnak érdekében akar, erejéhez képest valamit tenni a Hét szerkesztősége. Ha többet nem is, de legalább felhívni erre a problémára a figyelmet. Ezt a célt szolgálta a Hét 18. számában Zs. Nagy Lajosnak Utazgató kultúra címen napvilágot látott cikke is, amelyre a rappi efsz elnökének kritikai megjegyzései vonatkoznak. A cikket utólag elolvasva megállapítható, hogy van benne néhány erősebb kifejezés. Amit lehetett volna másképp is stilizálni. Nem akarjuk vitatni, mondta-e ezt vagy azt Mag Zoltán elvtárs. Egy tény azonban megmaradt. Az efsz által a kritikai levélhez csatolt kimutatás, amelyre az elnök elvtárs hivatkozik, lehet bármennyire is az előírásoknak megfelelő, de a kimutatásból egyértelműen kitűnik, hogy a rappi efsz saját faluja kulturális fellendüléséhez vajmi kevéssel járul hozzá. Nézzük meg csak közelebbről. A kimutatás szerint a rappi efsz tavaly 124 369 koronát használt fel a kulturális és szociális alapból. Nem nagy összeg, ismerünk jónéhány efsz-t a nyugatszlovákiai kerületben, ahol ez a szám jóval magasabb. Ennek ellenére azonban véleményünk szerint sokkal célszerűbben is fel lehetett volna használni ezt az összeget. Ha a kimutatást részeire bontjuk, a következő kép tárul elénk. Az efsz a kulturális és szociális alapból 1977-ben 38 ezer koronát költött kirándulásokra, 18 ezer koronát ajándékok vásárlására, 30 924,20 koronát pedig az efsz évzáró közgyűlésére használt fel. Ez a három tétel 86 ezer koronát tesz ki. A fennmaradó 37 376,30 korona magába foglalja az úttörőtábori és felnőttüdültetésre, versenyek tárgyi jutalmának megvásárlására, nyugdíjasok segélyezésére és kulturális rendezvények belépőjegyeinek vásárlására fordított öszszegeket, a sportegyesületnek nyújtott segítséget. A kimutatás adatait így elemezve önkéntelenül felvetődik a kérdés, hol marad a község lakossága kulturális igényeinek kielégítése. Melyik az a kiadási tétel, amely ezt a célt szolgálná. Hogy félreértés ne essék, nem azt kívánjuk, hogy szövetkezeti tag ne menjen kirándulni, de azt, hogy az efsz a kulturális alapból necsak az „utazgató kultúrát" támogassa, de a falu, a tagok nemesebb értelmében vett kulturális igényeinek kielégítését is előmozdítsa. Ez persze nemcsak a rappi efsz-re vonatkozik, de mindazokra a szövetkezetekre, amelyek ezt a lényeges mozzanatot eddig még nem vették észre. Feltesszük a kérdést: miért nem járulhat hozzá az efsz hangszerek, kulisszák, ruhák, könyvek vásárlásához, vagy mondjuk a CSEMADOK helyi szervezetének támogatásához? Vajon tudják-e azok, akik az efsz kulturált alapjának felhasználásáról döntenek, hogy milyen nehézségekkel küzd egy-egy kultúrház, könyvtár vagy társadalmi szervezet a faluban. Tudják-e például, hogy sok helyen a CSEMADOK helyi szervezetének munkája, a vezetőség elképzeléseinek megvalósítása csak azon múlik, hogy van-e a kasszában 500 vagy 1000 korona. Mert sokszor nincs miből kifizetni a teremdíjat. Sok esetben tehát olyan kis összegekről van szó, amelyek igazán nem terhelnék meg a kulturális alapot. Ha a rappi és más szövetkezetek tagjai, dolgozói figyelmesen olvassák lapunkat, észrevehették, hogy írtunk mi olyan szövetkezetről is, amely például anyagilag jócskán hozzájárult a menyecskekórus megalapításához. Vannak termelőszövetkezetek, amelyek zenekarnak hangszereket, a tánccsoport számára ruhát és csizmát vásárolnak stb. Ezeket a szövetkezeteket kívánjuk lapunk hasábjain példának állítani, azt szeretnénk, ha a kultúrához való ilyen hozzáállás minden efsz tevékenységében meghonosodna. Igaz, ebben az igyekezetünkben azt sem kerülhetjük el, hogy ne szóljunk kritikailag azokról a szövetkezetekről, amelyeknek nem egészen egészséges a viszonya a falu kulturális életéhez. Nos, azt szeretnénk elérni írásainkkal, hogy ez a viszony mindenütt jó legyen. A probléma felvetésekor abból indulunk ki, hogy az egységes földművesszövetkezet a falu gazdasági központja, amely a lakosság zömét tömöríti. Részben az illető község egész kulturális életének is előmozdítója, mondhatnánk mecénása, rendelkezévén a szükséges anyagi eszközökkel. Saját tagjait támogatja, amikor gondoskodik a falu kulturális életének kibontakoztatásáról, Nem állítjuk, hogy a szövetkezetek nem rendeltetésszerűen, a vonatkozó jogszabályoznak megfelelően haszálnák fel kulturális és szociális alapjukat. Semmiképpen sem vitatjuk az előírások helyességét, hanem egyszerűen a szövetkezetek vezetőségének józan megfontolására, lelkiismeretére apellálunk. Azt szeretnénk, ha jobban, célszerűbben használnák ki a rendelkezések nyújtotta lehetőségeket, használnák fel az erre a célra rendelt anyagi eszközöket tagjaik s az illető község lakossága kulturális igényeinek kielégítésére. Nem kell mindjárt megsértődni, ha ezt — olykor bíráló hangon is - szóvá tesszük. A segítség szándékával írunk, mert a kultúra fejlesztés - közös ügy. SZERKESZTŐSÉG 1. Ernest Hemingway, amerikai regényíró és novellista. A polgárháború idején négyszer járt Spanyolországban, mint haditudósító. Egy francia partizáncsoport parancsnokaként elsőnek vonult be Párizsba. A háború után visszatért Kubába. 1954-ben Nobel-díjat kapott világhírű kisregényéért. Mi a kisregény címe? Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. Prágában, Csehszlovákia fővárosában látható ez az épület. Államunk hatalmas összegeket fordít a műemlékek karbantartására, felújítására. Ezt az épületet is most restaurálják és korszerűsítik. Metyik ez a műemlék-épület? 3 Kicsoda ? Micsoda? VERSENYSZELVÉNY 15
