A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-24 / 26. szám

DUBA GYULA: HANDA JÓSOLNI Magányos hölgyismerősömet Matildnak hívják és Vanda a legjobb barátnője. Gyakran vannak együtt és sok személyes dolgukat közösen inté­zik. Matild jóhiszemű, becsületes és buta, ezért Vanda sokoldalúan a segítségére van: meghall­gatja a panaszait, segít elviselni a gondjait és tanácsaival igyekszik megoldani a problémáit. Matild hisz a túlvilági életben, titokzatos meg­érzésekben és természetfeletti jelzésekben, álta­lában hiszékeny. Negyvenéves múlt és még nem élt családi életet, szeretne férjhez menni. Né­hányszor majdnem sikerült neki, legutóbbi ko­moly ismerettsége, Győző már a vőlegényének számított, amikor szörnyű dolog történt: Győző­nek hetekre nyoma veszett s vele együtt eltűnt hölgyismerősöm harmincezer koronáról szóló betétkönyve is. Majd egy hónapba telt, míg Matild hírt kapott felőle: Győzőt Karlovy Vary közelében találták meg egy lopott gépkocsi roncsai között összelapítva, a betétkönyv is nála volt, de már csak nyolc korona harminc fillérrel. Hölgyismerősöm azóta még szilárdabban hiszi, hogy Vanda az emberek leikébe és a jövő titkai­ba lát és jósolni tud, mert akkor azt mondta Matildnak: — Tudtam, hogy így végződik a dolog, Győző­nek szemölcs volt a füle mögött! — Miért éppen szemölcs — csodálkoztam —, ha azt mondta volna, hogy valami van a füle mö­gött, vagy vaj van a fején, érteném, de miért éppen szemölcs ... ? — Ez a Vanda titka, csak ő tudhatja biztosan és én nem is kérdezem tőle, mert úgy sem mondhatja meg. Titokzatos, természetfeletti dolgok ezek. Matild azóta még inkább hallgat a barátnőjére és gyakran mesél kifürkészhetetlen tetteiről. — Vanda találkozott Győzővel és hosszan be­szélgetett vele. Győző felőlem érdeklődött és üzent... — Hogyan találkoztak, ha Győző féléve halott, Vanda a másvilágra is bejáratos? — Álmában találkozott vele és rólam beszél­gettek, Vanda szemrehányást tett Győzőnek, mire az nagyon meghatódott, még sírt is, mond­ta Vanda, és azt üzeni, hogy sajnálja, ami tör­tént, nagyon megbánta azóta, mert még most is élhetne, ha nem hagy el... És hogy a pénzt jótékony célokra használta, elhagyott nőkön se­gített vele, megmentette őket az elzülléstől. Meg azt is üzeni, hogy megpróbálja jóvá tenni, amit ellenem vétett... Nemsokára már a Győző igyekezetének sze­rencsés előrehaladásáról értesültem tőle. — Olyan jó hangulatban vagyok, képzeld, Van­da megjósolta, hogy egy rendezett életet élő, TUD komoly szakállas és kopasz férfi érdeklődik utá­nam. Nem is hinnéd, mennyire igazat mondott, a villamoson valóban együtt szoktam utazni egy ilyen méltóságteljes férfivel, szinte minden nap találkozunk és ő már hosszabb ideje nem tola­­kodóan, mégis feltűnően figyel. Már Vandának is meséltem róla, meg is mutattam neki, s ő most hogy újra Győzővel álmodott és rólam beszélget­tek, megjósolta, hogy ha kissé keresem egy ro­konszenves, szakállas és kopasz úriember isme­retségét, akkor az illető meg fog szólítani, mert a Győző barátja és elvállalta, hogy jóvá teszi, amit Győző vétett ellenem. — Magyarázd meg, hogyan értekezhettek Győző és a szakállas? — Biztosan álmukban, másképp nem tudhatná, hogy meg kell ismerkednie velem. Vanda a ke­zemből is megjósolta és kártyán is kijött neki, hogy találkozunk ... ! — De hát te beszéltél Vandának a szakállas­ról, Matild? — Szóltam róla, de éppen csak megemlítettem, ő Győzőtől tudja a férfi közeledési szándékát, meglátod, igaza lesz... Legközelebb mellé állok a villamoson. Néhány nap múlva ragyogva újságolta: — Vandának igaza lett, megismerkedtünk. Mel­lé álltam a villamoson és a szemébe néztem, s ő megszólított. Aztán leszállt velem és elkísért a hivatalig. Nagyon szépen beszélt. — Győzőről is beszélt? — Nem... őt nem említette, de ez érthető, tapintatból hallgatott róla, hogy ne okozzon fáj­dalmat, nem beszélt róla, de teszi, amit meg­fogadott neki... Aztán hetekig nem találkoztunk, míg egyszer nyugtalanul és kissé szomorúan felkeresett. — Adalbert nem nyilatkozik. — Milyen Adalbert? Ki az az Adalbert? — Az ismerősöm... a szakállas, három hete együtt járunk, igazán megkedveltem őt, talán még gyengédebb hozzám, mint Győző volt, de nem nyilatkozik. — Elcsuklott a hangja. — S amióta ... amióta hallgat, kétszer is láttam őt karonfogva egy magas, sovány piszeorrú nővel és... és olyan szorosan karolták egymást, hogy biztosan nem a húga volt.. . Már Vandának is említettem ... a piszét is ... — Persze Vanda már tudott a piszéről... ? — Nem tudom, valószínűleg előre látta... so­káig gondolkodott, aztán bementünk egy temp­lomba és imádkoztunk, hogy megnyugodjak. Vanda nagyon kedves volt hozzám, kávéházba hívott és konyakot kért mindkettőnknek, kezébe vette a kezemet és a tenyeremből próbálta ki­olvasni, hogy most mi lesz. — Milyen jövőt jósol Vanda, Matildom? — Pontosan tudom, hogy mi történik — szinte kiáltotta az izgalomtól —, mintha olvasott volna a lelkemben, elmondta, hogy egy középkorú úri­embernek komoly szándékai lennének velem, de nem nyilatkozhat, mert színre lépett és kettőnk közé állt egy magas piszeorrú nő és akadályozza Adalbertét az őszinteségben. így mondta: a pisze rosszindulattal viseltetik irántad, ezért a hatal­mában tartja Adalbertét... Azonnal tudtam, hogy a szőke piszkafáról van szó, mondtam is Vandának, hogy igaza van s ő még azt is mond­ta, hogy Adalberttel nagyon bizonytalan a hely­zet, talán egyáltalán nem fog nyilatkozni, hogy készüljek fel mindenre. Mit szólsz Vandához, hogy a jövőmbe lát, nem akarsz vele jósoltatni magadnak? Sokat beszéltem már neki rólad, tudja ki vagy, biztosan megmondja a jövődet... Beleegyeztem és elmentünk Vandához. A cso­dálatos képességű jósnő kezébe fogta a kezemet, megszorította, sokáig simogatta mutatóujjával a tenyérvonalaimat és kiolvasta belőlük, hogy középtermetű, barnaszemű, enyhén kopaszodó szerkesztő vagyok és van egy egyszerű, molett hölgyismerősöm, akinek egy középkorú, szakállas férfi minden rokonszenve ellenére sem nyilat­kozhat, mert megjelent a színen egy piszeorrú csúnya nő és közbelépett... Kénytelen voltam megállapítani, hogy Matild naívsága sajnálatos rendellenes és hiszékenysége gyermeteg. Kerültem őt, így csak néhány hónap múlva találkoztunk véletlenül. — Szomorú vagyok, Vandának igaza lett, Adal­bert végleg elhagyott. — Remélem, a betétkönyvedet nem vitte ma­gával. — Semmit sem vitt magával, üres kézzel távo­zott. — Vanda természetesen ... — Igen, előre tudta... amikor Adalbert más másfél hónapja nem jelentkezett és egyre gyak­rabban láttam őt a piszével, szóltam Vandának, hogy úgy látszik ismerősöm szándékosan kerül. Vanda nem habozott, ő mindig segít megoldani a problémáimat, megfogta a kezemet és kiolvasta a tenyeremből, hogy igaza lett, a szőke nő álnok terve sikerült, elvette tőlem Adalbertét. — Hihetetlen... — sóhajtottam —, egészen hi­hetetlen ... — Nagy szomorúságot okozott, mert most már tudom, hogy nincs remény ... de képzeld, meg is vigasztalt, ő olyan jószívű, azt mondta, hogy ne bánkódjak, mert nem lett volna örömteli életem Adalberttel... — suttogóra fogta a hangját —, Adalbertnek lencse van a köldökén! — Még ezt is tudja ... ? — nyöszörögtem. — Vanda mindent tud, képzeld — súgta —, csak képzeld el, hogy Bendegúzt is előrelátta ...! — Miféle Bendegúzt... ? — Jegyellenőr a villamosokon. Tetszem neki. Amikor ellenőrzi a jegyeket, mindenkiét megnézi, de tőlem nem kéri a jegyemet, csak összecsapja a bokáját, szalutál és azt mondja: önnél minden oké, madám! Vandának is szóltam s ő egészen boldog lett, mindjárt jósolni akart. Először el­mesélte, hogy álmában villamoson utazott és be­mutatkozott neki egy zömök, pirosarcú férfi, hogy ő Adalbert öccse, és felőlem érdeklődött. Bendegúz, ismertem rá a leírás után, mit kérde­zett rólam? Mindent tudni akart, mondta Van­da, és egyszerre nagyon izgatottak lettünk mind a ketten ... Már nyújtottam felé a tenyeremet, most nem, mondta ő, majd a kártyákkal, a hely­zet még nem világos, de majd a kártyák eligazí­tanak. Kirakta őket az asztalra és minden szépen kijött neki. Boldog lehetsz Matild, mondta azon­nal, Bendegúz szeret! Meg is magyarázta, látod, mondta, a piros csikó a tökfilkó mellé került, a zöld hetes egyedül maradt és a piros disznó ott van kettőjük közelében, vigyáz rájuk. Hát nem csodálatos ez a Vanda, mindent megjósol és mennyire igaza van! 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom