A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-24 / 26. szám
HALLOTTUK «ÁSTUK ArruK Strnisko nem jutott el Goldoni művészetének forrósaihoz, így a drámaírás olasz mestere erényeinek felcsillantása helyett inkább csak sokrétű munkásságának zavaros egyvelegét kapjuk. Kétségtelen a néző így is jól szórakozik, olykor önfeledten nevet az előadáson. Ez elsősorban a színészek ötletes és sodró lendületű játékának eredménye, mert Goldoni így is, az-az kivonatolva és „összemixelve” is mulatságos. A valóságban azonban már nem Goldoni, hanem művészetének és drámaírói egyéniségének felemás sikerrel történt idézése . . . (Anton Šmotlák lelvételén Stano Dančiak és Milan Kňažko.) (miklósi) SZÍNHÁZ Goldoni idézése film A XVIII. században élt és alkotott Carlo Goldoni, a világ drámairodalmának egyik legjelesebb, egyben legtermékenyebb szerzője. Az eddig ismert színháztörténeti adatok szerint nem kevesebb, mint 57 komikus és öt komoly témájú librettót, 19 tragikomédiát és 115 vígjátékot írt. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt másfélszáz esztendőben mind a hivatásos, mind a műkedvelő színtársulatok gyakran tűzték — és tűzik — műsorukra Goldoni egy-egy darabját, s így a nevetséges Pantalone vagy Smeraldina, a mulatságos Truffaldino avagy a vígkedélyű Mirondolina újra meg újra megelevenedik a színpadon. Goldoni nemcsak kedvelte, de támogatta is a népi színjátszást; ám ezen túlmenően környezetének szigorú s élesszemű bírálója volt és bátran kipellengérezte korának visszás társadalmi viszonyait. Goldonit, illetve legnépszerűbb vígjátékait idézve érdekes válalkozásba bocsátkozott a bratislavai Új Színpad: a Két úr szolgája, A furfangos özvegy, a Mirandolina és a Bugások című vígjátékainak főbb motívumait s legmulatságosabb jeleneteit egyetlen színházi előadás keretébe sűrítették az „újrafogalmazok". A Goldoni-darabokból vegyített előadás szövegének megírásával és megrendezésével a színház Vladimir Strniskot bízta meg. Feltétlenül érdekes vállalkozás a Goldoni-hagyományok ilyen stílusú ébresztgetése, de — a bratislavai előadás láttán elmondható — semmiképpen sem hibátlan. Sőt, azáltal, hogy a rendező négy különböző darab egymástól eltérő motívumait igyekezett egy füzérre fűzni, háttérbe szorul Goldoni maró gúnnyal teli, találó jellemrajza; a figurák tetteit belső indíttatás helyett jobbára pusztán külsőségek vezérlik. VI. Tosco A Luigi Magni rendezte olasz film — címszereplője a népszerű Monica Vitti — az 1800-as esztendőben játszódik, amikor a felvilágosodás és a jakobinus eszmék terjedése nem kis gondot okozott a Vatikánnak. A papok Napóleon vereségéért imádkoztak, a közvetlen közelükben viszont — annak bizonyítékaként, hogy isten sem változtathatja meg a történelem menetét — egyre inkább szaporodtak a szabadság, egyenlőség és testvériség hívei, akik halni is készek voltak eszméikért. A téma tehát eléggé komoly, s legalábbis csodálkozhatunk azon, hogy a lilm rendezője úgy dolgozta lel, mint valami komikus dolgot. A lilm komédiaként indul, csak a végén csap át tragédiába. A tartalom és a forma között feszülő ellentét az oka annak, hogy Luigi Magni alkotása meglehetősen „vegyes’ érzelmeket keltett bennünk. A jakobinusok és a rendőrség küzdelméből ekkor még a rendőrség kerül ki győztesen (annak ellenére, hogy Toscának sikerül megölnie a rendőrfőnököt), az új eszmék hordozói sorra elbuknak; a lilm végén a szép Tosco is öngyilkos lesz, a történelem kerekét azonban nem lehet megállítani. Hiába imádkoznak a papok istenhez, Napóleon győzedelmesen továbbvonul. . . Róma háztetői felett pedig felhangzik a szabadság dala: „Vivő la liberta!" A dalt és a benne élő eszmét már nem tartóztathatja le a rendőrség. Az olasz lilm pozitívumaként említhetjük még a megkapó és érdekes filmzenét, amelynek kedvéért akkor is megnézhetjük ezt a filmet, ha egyébként nem kedveljük a történelmi témájú „ filmregényeket". Varga Erzsébet HANGLEMEZ Karajan - HIFI-lemezen A hanglemez különös címe — HIFI Karajan — némi magyarázatra szorul. Nálunk HIFI megjelöléssel a technikai szempontból legtökéletesebb felvételeket szokták ellátni. Ezúttal azonban a HIFI nem csupán a technikailag kifogástalan felvételt jelzi, hanem azt is, hogy a válogatás a világhírű osztrák karmesternek, Herbert von Karajannak azokból a legszínvonalasabb és legsikeresebb felvételeiből készült, melyeket a Deutsche Grammophon vállalat játszott fel. A lemezt az Opus kiadó a hamburgi Polydor International vállalattal közösen adta ki. Ismeretes, hogy Herbert von Karajan 40 év alatt a világ zeneirodalma két évszázadának keresztmetszetét nyújtó felvétel-sorozatot vezényelt, melyek közül legjelentősebbek Beethoven szimfóniáinak és nyitányainak és Brahms szimfóniáinak teljes felvétele, valamint számos Wagner-, Sibelius-, Bartók- és Sztravinszkij-mű felvétele. Az Opus-Polydor nagylemezen kiadott válogatás Ludwig van Beethoven Fidelio-nyitányát és Egmont-nyitányát tartalmazza, valamint két részletet Richard Wagner „A Walkür” c. operájából, a „Virágkeringőt” P. I. Csajkovszkij „Diótörő" c. balettjéből, Delibes „Coppélia" c. balettjének két részletét és Johann Strauss „Cigánybáró" és „Denevér" c. operettjeinek nyitányát. E műveket Karajan nagyszerű vezényletével a Berlini Filharmonikusok adják elő. A világhírű osztrák karmester 1955 óta vezeti ezt a zenekart. Könnyedség, elegancia, a partitúra tökéletes ismerete, a lényegretörés és a zenei mondanivaló mesteri interpretálása, az egyes szerzők alkotóművészete lényeges jellemzőinek és összetevőinek markáns kidomborítása, tehát az egyes művekkel való tökéletes azonosulás jellemzi Karajan utánozhatatlan karmesteri művészetét. Sági Tóth Tibor KÖNYV Sylvia Plath: Zúzód ás, Uvegbura Az újabb angol—amerikai irodalom egyik legeredetibb és kétség kívül legtehetségesebb egyéniségének, Sylvia Plath-nak, életének és műveinek mítosza van. A halál (Plath központi témáia) borzongató mítosza lengi be mindkettőt, művet és alkotót egyaránt. (Az Írónő 1963-ban, látványos, gyors, magasra ivelö, tipikusan amerikai karrier csúcsán többszöri próbálkozás után öngyilkos lett.) Költészete — bár azon hazájában és az egész angol nyelvterületen a napjainkban kibontakozó alkotók egész sora nőtt lel — számunkra csupán hallomásból és töredékesen volt hozzáférhető. Gyűjteményes kötetét 1978-ban jelentette meg az Európa könyvkiadó Tandori Dezső értő, pontos-szép fordításában, Geher István válogatásában. Mi sem jellemezhetné jobban a Zúzódás-t mint Franz Kafka Geher által is idézett sorai: . Olyan könyvekre van szükségünk, amelyek lesújtanak ránk, mint a szerencsétlenség; amelyeket megszenvedünk, mint az életünknél is drágább szeretteink halálát; olyanokra, hogy megrohanjon tőlük az érzés, mintha az öngyilkosság szélére sodródtunk volna, vagy sötét erdőben téveíyegnénk, minden emberi hajléktól távol az igazi könyv úgy vág belénk, mint a fejsze; feltöri bennünk a megfagyott tengert." A Zúzódás, Sylvia Plath versei teljes mértékben megfelelnek Kafka elvárásainak. Az Európa Könyvkiadó szerkesztőit dicséri, hogy nemrégiben az Írónő egyetlen hosszabb prózai művét, önéletrajzi ihletettségű regényét, az üvegbúrát is közreadták, szintén Tandori Dezső fordításában. Mindkét könyv igaz, pontos képet ad az újabb amerikai irodalom e jelesének munkásságáról. (pálházy) Újabb bolondos sportág jelent meg nyugaton: a „kerekes ágyak” versenye. A versenyzők már az első világbajnokságon is részt vettek. Jo Baer amerikai festőnö Perifériális vi zió címen állította ki képeit Edinburghban. A Fehér a fehéren című két alkotás előtt jócskán elgondolkozott a kiállítást elrendező munkások egyike. Mireille Mathieu új szerepben? A híres francia énekesnő, úgy látszik, ebben a különleges artistaszámban is megállja, jobban mondva, „megfekszi” a helyét. # Mikor Mr. Morton austini (USA) polgár végrendeletét felnyitották, hozzátartozói igen meglepődtek. Az elhunyt utolsó akarata így szólt: „Egész vagyonomat a tudományos kutatások rendelkezésére bocsátom, hogy végre hatékony szert találjanak föl a köhögés ellen.” Mr. Morton egy gyár tulajdonosa volt, amely köhögés elleni cukorkákat állított elő. 8
