A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 25. szám
Mindössze 12 év telt el azóta, hogy az első millió tonna tyumenyi olajat kibányászták, 1977-ben pedig az itteni olajtermelés meghaladta a 210 millió tonnát, a földgázé pedig a 70 milliárd köbmétert. Szovjet szakemberek véleménye szerint a tyumenyi kísérlet fényesen igazolta az ország népgazdaságfejlesztésének hosszú távú feladatai megoldásában alkalmazott új programmódszer hatékonyságát. Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió fűtőanyag-energetikai bázisának jelentős rekonstrukcióját sikerült elérni, s ennek során nem mondtak le más súlyponti programok — például a Bajkál-Amur vasúti fővonal építése, az OSZSZSZK nem csernozjom-övezetének komplex fejlesztése stb. — egyidejű megvalósításától. Amint azonban arra a külföldi lapokban megjelent egyes közlemények vallanak, bizonyos nyugati szakemberek számára ez a következtetés egyáltalán nem nyilvánvaló. Az Észak felé való előrenyomulás az ő véleményük szerint rendkívül költséges és nehéz dolog volt a Szovjetunió számára — a költségek egyre növekvő terhét szerintük nem bírja a szovjet gazdaság „zsebe”. Következtetéseik alapján aztán megfogalmazták előrejelzésüket: a legközelebbi jövőben olajhiány és ennek következményeként energiaválság vár a Szovjetunióra. Vizsgáljuk meg tehát, vajon a szovjet gazdaság meg tud-e birkózni az északi olajlelőhelyek kiaknázásának költségeivel. Bár — ezt előre le kell szögeznem — az én szememben már magárrak a kérdésnalr’li feltevése is rendkívül furcsa. Meg kell említeni, hogy a kőolaj és más energiahordozók kitermelését a Szovjetunióban nem egymással versengő társaságok, hanem olyan állami vállalatok végzik, amelyeknek tevékenységét törvényre emelt népgazdaságfejlesztési tervek szabályozzák. Ezek a tervek kitűzik Tyumeny és más nagy körzetek minden egyes konkrét időszakra meghatározott közös fejlesztési feladatait, ezek terjedelmét, valamint a teljesítésükhöz szükséges erőforrásokat és pénzügyi eszközöket is, amelyek — hangsúlyozzuk — a körzet és az egész ország lehetőségeinek tekintetbe vételével kerülnek be a tervekbe. A tyumenyi terület fejlesztése, hasznosítása, nemcsak a terveknek megfelelően folyik, sőt az építők valamelyest túl is szárnyalják a kitűzött feladatokat. 1980-ban az itteni kőolajkitermelés 300—310 millió tonna lesz (öt év alatt a növekedés több mint kétszeres) és 125—155 milliárd köbméter földgázt termelnek ki (itt a növekedés 3,5—4,3-szeres). A Szovjetunióban senki sem tagadja, hogy a körzet fejlesztésére nagy anyagi eszközöket fordítanak. A tyumenyi kitermelő komplexum az első óriási ipari beruházás a Szovjetunió keleti részén, s a kiépítésére fordított anyagi eszközök többszörösen felülmúlják az Ural-Kuznyecki Kombinát építésére tervezett ráfordításokat. Ez érthető is: Nyugat-Szibéria déli és északi részének természeti és éghajlati viszonyait egyszerűen nem lehet összehasonlítani. A tyumenyi terület az északi körzetek között is mindenkor „kemény diónak” számított, ezért jóval előbb láttak hozzá a jakutföldi és magadani ipari központok kialakításához, a hatalmas Norilszki Kombinát létrehozásához, a kolimai és más északi erőművek építéséhez. De a hatvanas években Nyugat- Szibéria északi körzeteinek feltárása is megkezdődött. A reális lehetőségek tudományosan megalapozott komplex felmérése volt mindig az új körzetek hasznosítására irányuló szovjet gazdaságpolitika alapja; ebben nagy szerepet játszott az a célkitűzés, hogy az ott feltárt nyersanyag- és energiaforrások kiaknázására megfelelő ipart kell tervszerűen telepíteni Keletre. Az e célok elérésére fordított kiadások kétségtelenül növekedő tendenciát mutatnak. Azt jelentené ez, hogy az államkassza előbb-utóbb kimerül? Semmiképpen sem, hiszen a beruházások jócskán megtérülnek. A tyumelyi olaj kitermeléséből származó jövedelem becslések szerint már meghaladta a legutóbbi 10—15 év alatt a vidék olajiparának kiépítésére — a geológiai kutatásokra, az olajlelőhelyek kiaknázásához szükséges berendezések beszerzésére és felszerelésére az üzemeken belüli és az egyes telephelyek közötti közlekedési vonalak, az olajvezeték-rendszer és az egész infrastruktúra létrehozására — fordított kiadásokat. A befektetések annál gyorsabb ütemben térülnek vissza, amivel növekszik a szénhidrogéntermelés volumene és tökéletesednek módszerei — a tyumenyi olajat manapság ésszerűbben, hatékonyabban használják fel. A legutóbbi időben megkezdődött a feldolgozó iparágaknak, a tyumenyi komplexum úgynevezett „második szintjének” fejlesztése. Néhány esztendővel ezelőtt indult meg a tomszki és a tobolszki petrolkémiai kombinát építése. Gyors ütemben növekednek a gázfeldolgozó kapacitások. Küszöbön áll a Szurguti Körzeti Hőerőmű második részlegének üzembe helyezése; az erőmű fűtőanyagként a kőolaj kitermelés során egyidejűleg feltörő gázt használja fel. Mindez lényegesen fokozza a körzet gazdaságának hatékonyságát, s a területet az ország vezető ipari központjaival egy sorba állítja. A terület gazdasági kiaknázásával egyidejűleg arányosan fejlődik az infrastruktúra. Rövid idői alatt számos új, ún. rendezett település, város; — Nyizsnyevartovszk, Szurgut, Nyeftyejugenszk,, Nádim stb. — létesült. Állandóan új autóutak, folyami kikötők, repülőterek épülnek, bővül a távközlési és • a villamos távvezeték hálózat. Nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdaság fejlesztésére, különösen (a mostoha éghajlat tekintetbe vételével) fűthető üvegházak létesítésével. Ítélje meg az olvasó, összeegyeztethető-e mindez a nyugat „szakértőinek” a cikkben említett borúlátó következtetéseivel. Gellért György fordítása FOTO: APN 22
