A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 25. szám
TUDOMÁNYTECHNIKA A METEOSAT FELVÉTELE FOLDUNK- k RŐL. Meteosat a neve az első nyugateurópai meteorológiai holdnak, amely mint geostacionárius mesterséges hold a Föld forgásával szinkronban keringve 36 000 km magasságban a Guineaiöböl felett „áll". Az itt látható felvételt a nyugatnémet követőállomás 1977. december 9-én 13 óra 45 perckor vette. A felvételen a különféle éghajlati övezetek világosan megkülönböztethetők. KI FEDEZTE FEL AMERIKÁT? Ügy tűnik, hogy az a régi ír legenda, amelynek első írásos nyoma a 14. századbeli „Navigatio Sancti Brendani Abbatis“ — (Szent Brendal Apát Utazása) valós alappal rendelkezhet. Eszerint Brendan apát tizenhét társával egy bőrből készült csónakon áthajózott az Újvilágba már a hatodik században, négyszáz évvel megelőzve a Vikingeket és nyolcszáz évvel megelőzve Kolumbuszt, és felfedezte a „Terra Repronissionis Sanctorum-ot". (A szenteknek ígért Földet.) Sem a történészek, sem a régészek nem tudnak bizonyosat mondani, de tény az, hogy a „Navigatio“-ban szereplő helyneveket már a legrégibb térképkészítők is figyelembe vették és a legenda nagy hatással volt a felfedezések korának hajósaira. FOGAMZÁSGÁTLÓ - ORRON ÁT Indiai kutatók T. C. Anand Kumar vezetésével kísérleteket folytatnak majmokon az ovuláció gátlására orron át belélegzett hormonokkal. Régen ismert tény, hogy az orr nyálkahártyájából a különböző vegyületek felszívódása is gyors, s azok csaknem közvetlenül és nagy koncentrációban jutnak az agyba. Ugyancsak tudott, hogy a vérben keringő nemi hormonok befolyásolják az agy vezérlő tevékenységét, amellyel e hormonok termelését irányítja. Ha a majmoknak az ovulációs ciklus 10 napján át természetes vagy szintetikus női nemi hormonokat adagoltak aeroszolként, sikerült ugyanazt a hatást elérni, mint szájon át történő adagolásukkal, csak sokkal kisebb dózisban. Ha a közeljövőre tervezett emberkísérletek is sikerrel zárulnak, elképzelhető, hogy a fogamzásgátló tabletták helyett fogamzásgátló spray-t lehet majd használni. STÚDIÓFELVÉTELEK • KÉSZÍTÉSE A stúdiófelvételek legfontosabb eszköze az elektronikus kamera. A kamera objektívje a képfelvevő csövek (plumbikonok) fotokatódjára vetíti az optikai képet, amely ezekben villamos impulzusokká alakul át. Ahhoz, hogy felvétel közben a legkülönbözőbb művészi hatásokat elérhessék, a kamerát használat közben mozgatják. A legegyszerűbb követelmény, hogy vízszintes síkban elfordítható, előre-hátra billenthető legyen. Általában a kameraállvány alá kerekeken gördülő talpat szerelnek, hogy vízszintesen mozoghasson. Az igényesebb felvételek készítéséhez kamerakocsit (dolly) használnak. Ez vagy kézi erővel, vagy beépített motorral változtatja a helyét és magasságát. A tv-játékok készítésénél igen gyakran daruállványt (crane) is használnak, ennek karján helyezkedik el az operatőr a kamerával. Helyzetét a padló szintjétől kb. 5 m magasságig lehet változtatni. A felvétel készítéséhez általában 3—4 kamerát használnak, ezek jelét a képkeverő egységben keverik, illetve választják ki. A képkeverő helyiségben a vágó mellett foglal helyet a rendező, aki az utasítóegységen keresztül van állandó összeköttetésben a stáb tagjaival és a színészekkel. Az utasítóegység mikrofonból, erősítőből, hangszóróból (vagy fejhallgatóból) áll. A fejhallgatókon keresztül felvétel közben is utasításokat adhat az operatőröknek, hangszórón keresztül pedig a stúdióban őt helyettesítő segédrendezőnek, magnetofonkezelőknek, filmgépészeknek, fővilágosítónak, hangmérnöknek stb. Felvétel közben általában egy kamera van adásban. A másik kamerára való képátmenet megvalósítható képvágással, feketeszint áttünéssel, átúsztatással, rákeveréssel és trükkel. Képvágás esetén az egyik képforrás képét ugrásszerűen másik váltja fel. Feketeszint áttünésnél az előző kép fokozatosan elhalványul (feketeszintre keverés), ezután a következő képforrás képe feketeszintről fokozatosan erősödve eltűnik ... Átúsztatásnál az adásban levő kép elhalványodása közben már előtűnik és erősödik a következő képforrás képe. Rákeverésnél két, vagy több képforrás képe egyszerre látható. Trükkátmenetnél az előző képet „kitörli“ pl. jobbról — balra a következő kép. A képvágás kivételével a különböző képátmenetek sebessége szabályozható. A tv-technika utóbbi időben egyre elterjedtebb és szélesebb körben alkalmazott megoldása a trükk-keverés. Míg a filmtechnikában csak bonyolult laboratóriumi eljárásokkal valósítható meg, addig az elektronikus áramkörök ezt gombnyomásra megoldják. Ilyen pl. az egyik képsor közepén táguló körben megjelenő másik képsor képe, vagy az előző képsor átlósan tűnik el, ugyanígy jelenik meg a következő képsor stb. A televíziós stúdiómunka és félvételkészítés nagy szervezési készséget követel meg a rendezőtől, mivel egy átlagos tv-játék műszaki és művészi stábjának összlétszáma meghaladja a száz főt, akik ráadásul 3—4 külön helyiségben végzik munkájukat. A felvételek nagy részét ún. közvetlen módszerrel veszik fel, ekkor egyidőben játszák fel a műsorképet a szereplő hangjával. A stúdióban felszerelt hangfalakon keresztül a rendező utasításait közlik, másrészt ezekkel olyan hanganyag stúdióbeli hangosítását oldják meg, amely a keverő berendezésekbe más úton is eljut (zenei aláfestés). Ez a hangosítás azonban csak a szereplők tájékoztatását szolgálja, mivel felvétel idején a stúdióba programhang nem játszható be. Ha bejátszanának, az akusztikus visszacsatolás miatt a rendszer begerjedne — a hangszórók fütyülni kezdenének. Ezért felvétel közben a szereplő nem hallja az aláfestő zenét vagy a hangeffektusokat. Könnyűzenei felvételeknél, ahol nagy szerepet kap az énekes mozgása, a jóminőségű hangfelvétel biztosítására ún. play-back felvételt használnak. Ebben az esetben a műsor hangját előzetesen zenei stúdióban felveszik, képfelvétel közben ezt a hangot a stúdióba bejátszák. Az énekes együtt énekel saját bejátszott magnóhangjával. A képmagnó a stúdióból érkezett képet és természetesen a már feljátszott magnóhangot veszi fel, amit közvetlenül, a stúdió megkerülésével kap a magnó lejátszófejéről. Ez azért is előnyös, mert az énekes figyelme nem oszlik meg az éneklés és a mozgás között, mindegyik felvételnél csak egy dologra kell összpontosítania. A stúdióberendezések legatraktívabb tagja a lánc utolsó szeme: a képmagnó. A televíziózás kezdetén a közvetített filmek kivételével valamennyi adás élő közvetítés volt, mivel hosszú időn keresztül nem sikerült megoldani a tv-kép rögzítésének problémáját. Végül 1956-ban az Ampex Corporation mérnökei oldották meg sikeresen ezt a feladatot. Igaz, már a harmincas években megszülettek az első magnetofonok, tehát a hangfelvétel kérdésének megoldása előrevetítette a képfelvetés megvalósításának lehetőségét, azonban a kutatóknak nehéz problémát kellett megoldaniuk. A mágneses képrögzítésnél a felvehető hullámhosszot a mágneses rés nagysága és a szalag sebessége határozza meg. Mivel a tv-kép frekvenciája nagyon magas — 6,5 MHz (hullámhossza nagyon kicsi), a felvétel elkészítéséhez a szalagsebességnek 65 méternek kellene lennie másodpercenként. Ezt műszaki szempontból szinte lehetetlen megvalósítani. Az Ampex képmagnókon ezt a problémát nagyon szellemes módon oldották meg: a két hüvelyk széles szalag mindössze 38 cm/s sebességgel mozog, akárcsak a hang felvevésére szolgáló stúdiómagnók szalagjai. A felvevő, ill. lejátszó-fej diszkosz alakú tárcsa, ebben helyezkednek el egymástól 90 fokos szögben a magnófejek. A tárcsa állandó 250 fordulat/sec sebességgel forog. A szalag együtt fut a tárcsával, így a relatív sebesség meghaladja a 60 m/sec-ot. Minden fej egy-egy harántcsík mentén éri a szalag felületét. Mikor az egyik fej a szalag alsó pereméhez ér, elektronikus úton a következő fej kapcsolódik be, amely akkor épp a szalag felső peremén helyezkedik el. A legmodernebb színes képmagnókkal készített felvétel eléri a filmtechnikai módszerrel készített film minőségét. (Képünkön: a kameravezérlő helyiség) OZOGÁNY ERNŐ (Gyökeres György felvétele) 18
