A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-17 / 25. szám

:iterazenekar is Egy-egy táj sajátos arculata más és más évszakban mutatkozik meg igazán. Ezért van az, hogy a tavasz, de főképpen a nyár nálunk elképzelhetetlen a csal­lóközi rónaságon ringó búzatáblák, a madárfüttyös berkekkel határolt Duna szépségei nélkül... A tél viszont Szlo­vákiában inkább a dombos Gömörhöz, illetve a még följebb fekvő Tátrához kötődik. És az ezerszinű ősz is inkább ezeken a vidékeken nyílik ki teljes pompájában. De az üde színeket hozó tavasz s az illatos nyár a Duna mentén tűnik a legszebbnek. Igen, a Duna! Szlovákul vagy oroszul Dunaj, né­metül Donau, szerbül és bolgárul Du­­nav, románul Dunarea, latinul Danu­bius avagy Ister, görögül Istros... Ki­lenc különböző nyelv és nyolcféle név, ám kivétel nélkül ugyanazt a folyót je­lölik. Európában a Duna — a Volga után — a második, világviszonylatban pedig a huszadik legnagyobb folyó. A medrében hömpölygő viz ősidők óta az idetelepült emberek legjobb barátja; partjának gazdagon termő szántóföld­jei e táj lakóinak mindennapi kenyerét és terített asztalát ígérő szülőföldje. Szelíd jóbarát, ám ha megmakacsolja magát, úgy rettegést és szorongást te­remt a szivekben, mígnem engedelme­sen visszahúzódik medrébe, hogy béké­sen, mintha misem történt volna, tova­siessen a tenger felé ... A Duna valóban réges-régi barátja, szövetségese a csallóközi embernek. És ahogy az igaz barátok között illik; az egyik felelős a másikérti A folyam a partján élő ember kenyeréért, ivóvizéért, az ember acdig a Duna vizének tisz­taságáért, hajózhatóságáért, medrének Az ember es a folyo kölcsönös egy­szlovák—magyar összefogással — új vízierőmű létesül a Dunán: a bősi (Gabcíkovo)—nagymarosi vízlépcső rendszer I Bős még nem város. Tény viszont, hogy a nagyközség szerepe, vonzása olyan meghatározó a Duna határolta 15—20 kilométeres sugarú félkörben, mint a járási székhely vonzereje az egész dunaszerdahelyi járásra. A ter­vezett vizierőmű építkezési munkálatai­nak megkezdésével ez a hatás csak növekedni fog, hiszen sokan otthon ta­lálnak majd munkalehetőséget azok közül, akik eleddig ingázóknak számí­tanak. Aki régebben járt itt, rá sem ismer­ne a kereken ötezer lakost számláló település néhány részére. Ottjártamkor egy kissé bepillanthattam Bős múltjá­ba és jövőjébe, de főképpen a jelené­be. Miután CSICSAY OTTOval, a helyi nemzeti bizottság elnökével rövid sétát tettünk a község utcáin, hogy megte­kintsük a község új óvodáját, a Cent­rum bevásárló központot, az új szol­gáltatási házat, a példásan karbantar­tott s szinte egy természeti rezervá­tumnak tűnő parkot, az újonnan épült strandot — visszatértünk a hnb ugyan­csak korszerű épületébe, ahol az elnök területrendezési és egyéb tervrajzok alapján megmutatta: milyen volt s milyen is lesz a közeljövőben Bős? A negyvenes évek második felében, de még a következő évtized derekáig is, fogytak az emberek Bősről - akar­­csak az alacsony színvonalú mezőgaz­­isággal és jelentéktelen iparral fairé fületekről általában. A jogfosztottsác éveit követően, munka után vándorol­tak az ország más részeibe. Később, ahogy Csallóközbe is újabb meg újabb ipari létesítmények települtek és ug­rásszerűen emelkedett a mezőgazdasá­gi termelés eredményessége, csökkent az elvándorlók száma; sőt, a visszaszi­­várgás is megkezdődött. Rendkívül ügyesnek bizonyultak a dunaszerdahelyi járás vezetői és köz­vetlenül a bősi vezetők is: munkaerőt kínáltak az ide települő kisebb üze­meknek és a földművesszövetkezetek, állami gazdaságok hatékony támoga­tásával a mezőgazdaság intenzív fej­lődését sikerült elérniük. A legnagyobb változás azonban a község határában létesítendő bősi vízlépcső megépítése leszl Persze, ilyen nagy méretű beru­házással sem a helyi, sem a járási köz­­igazgatási szerveknek nincs tapaszta­latuk, Így túlzás, vagy legalábbis korai lenne azt állítani: a hősiek türelmetle­nül várják az építkezési munkálatok megkezdését. Mi tagadás — mint ál­talában minden ismeretlentől —, egy­előre inkább még tartanak a dologtól, de bizva a község és a dunaszerdahe­lyi járás vezetőinek előrelátásában, il­letve a központi szlovákiai szervek tá­mogatásában, már megbarátkoztak az erőmű felépítésének gondolatával. Addig, amíg az első köbméter viz Bősnél az áramfejlesztő turbinákra zu­han, rengeteg viz lefolyik még a Du­nán. Ezért Csicsay Ottó a község hosz­­szú távú tervéről a jelen teendőire for­dítja a beszélgetést. — A hnb munkájának iránytűje a választási program, amit maradéktala­nul teljesítenünk kell ahhoz, hogy a következő jelölőgyűléseken majd nyu­godt lelkiismerettel álljunk választóink elé .rzumpndja határozottan. — Nem­csak a község fejlődése szempontjállél fontos ez, hanem azért is, mert ai " mű építésének éveiben ötven száj Csicsay Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom