A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-10 / 24. szám
ként Ferdinand császár isztambuli követe írt róluk bővebben a bécsi udvarhoz 1544-ben intézett levelében - mondja. - A követnek ugyanis föltűnt egy, a szultán kertjében pompázó virág, melyet a jellegzetes keleti fejfedőt: a turbánt jelölő szóra visszavezethető tulipán névvel illettek. Állítólag ez a követ hozott magával tulipánhagymát s a növény így az ő segítségével honosult meg Európában. Hollandiában például valóságos virágőrületet okozott, s ennek a „tulipanomániának" csak egy erélyes hatósági beavatkozás vetett véget 1637-ben . . . Ám Hollandia mindmáig a tulipánok országa maradt. • •• Ahol most állok, épp egy rózsaliget hinti bódító illatát. A csarnokban kígyózó sor lassan halad előre. Mindenki legalább csak egy pillanatra meg akar állni és belefeledkezni a szeme elé táruló szépségbe; megpróbálja megszámolni vagy egy óvatlan pillanatban megérinteni a hamvas szirmok valamelyikét. . . . EPILÓGUS A virágkiállítás utolsó napjának délelőttje. Két diáklány sétál a virágzó tulipánokkal teli virágágyak előtt. TIZENHAT ORSZÁG KERTÉSZEINEK TALAL KOZÓJA • A VIRÁGOK VARÁZSA • EGY KIS TULIPÁNTÖRTÉNELEM PROLÓGUS. Szlovákiában évente mintegy nyolcvanötezer újszülött lát napvilágot, Körülbelül ugyanennyi boldog és büszke férfi lép a virágüzletbe, hogy egy csokor illatos rózsát, szegfűt, kardvirágot vagy éppen gerbe rát vegyen. Mert virágot ajándékozni - ez hálát, gyöngédséget, ragaszkodást jelent. „Az ember és a virág egyazon égbolt alatt növekedik és haldoklik!" írta Shakespeare s a világirodalom egy másik neves egyénisége ugyanezt a gondolatot ily módon fogalmazta meg: „Egy csokor virág az emberi kapcsolatok legőszintébb, legegyszerűbb kifejezője; a tisztelet, az elismerés és a szeretet őszinte jelképe." így hát virágot kapni vagy virágot adni — mindig és mindenkinek örömet okoz És olykor elegendő, hogy valaki pusztán megpillantsa a virágok hamvas szirmait s egyből feloldódik, jobb kedvre derül. • •• A bratislavai nemzetközi virágkiállítás: a Flóra '78 tizenhat ország legnevesebb és legjobb kertészeinek, illetve szebbnél szebb virágaik felejthetetlenül szép találkozója volt. Április végén a pompás színek és gyengéd illatok varázslatos birodalmává változtak a Duna-parti Kultúra és Pihenés Park sétányainak tágas kiállítási csarnokai. A napi látogatottság meghaladta a 15 000 érdeklődőt! A szombat-vasárnapi vagy a délutáni „csúcsok" idejében az embereknek néha fél óránál is többet kellett várakozniuk ahhoz, hogy bejussanak egy-egy pavilonba, ám az eléjük táruló virágmező bőven kárpótolt minden türelmet s fáradságot. Mert az ott töltött percek alatt mindenki elfeledte gondjait és problémáit; pillantása körbekörbe járt a szivárvány összes színében pompázó virágok sokaságán; tekintete élénk táncot járt a nagyvirágú strelitziák, a kecses orchideák, a labdavirágú hortenziák, az illatos szegfűk, a magasba szökkent kardvirágok, az apró szirmú azáleók, virágzó kaktuszok tarka mezején. Az idei, sorrendben már hetedik bratislavai nem zetközi virágkiállítás keretében két tudományos értekezletet is tartottak. Az egyiket a városi zöldövezetek kialakításáról s védelméről, a másikat a Duna jobb partján elterülő ligetfalusi park újjáalakításának állapotáról. Mint minden alkalommal, a rengeteg szép virág közül a legeslegszebbeket ezúttal is díjazták. A Flóra '78 magas színvonalát igazolja, hogy — a más érmek és elismerések mellett — pusztán aranyéremből harmincnégyet osztottak! • •• Jól bevált hagyomány a Flórán, hogy minden alkalommal más-más virágot választanak a kiállítás királynőjévé. A gerbera, a protea, a heliconia és három további fennkölt nevű növény után, ez idén egy egyszerűbb virág: a tulipán lett a kiállítás királynője. Vagy a királya? Nem tudom, a virágok nemének kérdéseiben járatlan vagyok. A pavilonok egyikében ezért a tulipánokról mesél Milan Kučera mérnök, a kiállítás igazgatója. — Első— Lányok, szeretitek a virágot? Arcukon gondtalan bakfisderű. — Persze! Virágot kapni mindig jó. — válaszol a sötét hajú Erika. — A virágban a szépség, figyelmesség és szeretet rejlik. Legjobban a rózsát kedvelem. Mondjuk .. . a piros rózsát! — nevet Márta. — Miért? — Mert a piros a szerelem színe. De kaptam már sárga rózsát is. — Annak talán nem örültél? Pajkosan fölragyog a szeme. — Attól függ, kitől kapja az ember. . Pillantása a hömpölygő folyamra szökken, aztán rámosolyog Erikára és együtt fölnevetnek. S ahogy távolodnak, csendben ismételgetem magamban: a virágban szépség, figyelmesség, szeretet rejlik . És szerelem is! MIKLÓSI PÉTER Kontár Gyula felvételei 4
