A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-03 / 23. szám

érkezett új felvételeket. Ez az átírás — magnószalagról — egy fekete, sellak­­kal borított korongra történik, ahová a berendezés tűje belevési a hangrezgé­seknek megfelelő, oldalirányú kitérése­ket tartalmazó s csigavonalban haladó barázdákat. Monofelvételnél egy hang­kanálist, sztereolemez készülése ese­tén két hangszignált vés az így nyert őslemez felületébe a készülék. A folyamat következő lépéseként egy ezredmilliméternyi ezüstréteg kerül a korong felületére. Ez a galvanikus úton történő sokszorosításhoz szükséges. A galvanizáló részleg egy vegyi üzem ér­zetét kelti az emberben: a hatalmas teremben lombikok, kémcsövek, fürösz­­tökádak, ezüstözödobok és itt-ott enyhe pára szállong. Az ezüsttel bevont mű­anyagkorong átmenetileg egy nikkelle­mezzé alakul. Miroslav Šik kiváncsi te­kintettel ad kezembe egy ilyen, egyelő­re még csupán egyetlen egy példány­ban létező hanglemezt. És derült pil­lantásának, akaratomtól függetlenül, meg is van a jutalma: megütközve ke­resem a tekintetét, hiszen ezen a leme­zen barázdák helyett — kitüremlések vannak! — Ez az úgynevezett pozitiv matrica, vagy ha úgy tetszik, hát az őslemez negativ kópiája — magyarázza. — Le­­forgatásra azonban mindenképpen al­kalmatlan, ehhez egy újabb galvani­kus folyamat szükséges. A második kémiai elektromos eljá­rás útján ismét „csak” egy nikkelle­togyatékosság esetén az átírástól, eset­leg egészen a zenedarab újabb följát­szásától keli megismételni az egész ed­digi gyártási folyamatot. Ha azonban a lehallgatás során nem akadt semmi hiba a frissen készült nik­kellemez hangzásában, akkor kezdőd­het a sokszorosítás. A kereskedelmi forgalomba kerülő hanglemezek gyártása nagy nyomású présgépeken történik. Ez a részleg tu­lajdonképpen a hanglemezgyár szive, itt készülnek százezres tételekben azok a lemezek, amelyeket a zeneboltokban vásárlunk. A gépeken a lemez két ol­dalának megfelelően présmatrica, azaz az imént hibátlannak és sokszorosítás­ra alkalmasnak talált nikkellemez van. Közéjük helyezik a megfelelő mennyisé­gű, előmelegitett nyersanyagot, középre pedig a lemezeimet s a gyártmányne­vet tartalmazó feliratot. Mindezt más­félszáz Celzius fokon, csaknem három­száz atmoszféra nyomással összeprése­lik, majd azon nyomban hideg vízzel lehűtik. Ezzel megszületett a hanglemez.1 Mi tagadás, magam is aligha hin­ném, ha nem a saját szememmel látom: a présgépek szorításából huszonnyolc másodpercenként kerül ki egy-egy kis­lemez; a sztereo nagylemezek préselési ideje pedig nem több harmincöt má­sodpercnél. Egyetlen nap alatt, azaz élén), józanul ítéli meg a jelent és ami különösen fontos: pontos és reális ter­vei vannak az ország egyetlen hangle­mezgyárának jövőjére vonatkozóan is. íme: — Ma már a hétköznapi használatra szánt lemezjátszók és magnetofonok minősége is csaknem ugyanolyan, mint a korábbi Hi-Fi, vagyis a nagy „hűsé­gű” készülékek minősége. A mono fel­vételek mellett a sztereo került előtér­be — mondja. — És mert jelentősen megnövekedett a magnótulajdonosok száma is, az elmúlt esztendőkben el­kezdtük a műsorral töltött kazetták gyártását is. Ojabban a kvadrofónia most ez van előre töröben. irányába forditjuk érdeklődésünket, — Az egyszerű zenehallgató nemigen érti ennek lényegét.. . — A kvadrofónia tulajdonképpen a sztereo hangvétel továbbfejlesztése és négy mikrofon, erősítő s hangszóró al­kalmazásával még tökéletesebb térha­tásra törekszik. De ez még számunkra is csak a jövő „zenéje”, egyelőre sok­kal prózaibb gondjaink vannak. — Éspedig? — A hazai lemezpiacon mutatkozó állandó érdeklődés növekedésének ki­elégítésére 15—16 millió darabra kell fokoznunk évi hanglemeztermelésünket. Ehhez új, még korszerűbb gépi beren­dezésre, az előállítási folyamat átcso­portosítására és egy saját fütőházra van szükségünk, ami nagyban befolyá­solja majd présgépeink teljesítményét. Mindez számokkal is kifejezhető. mez készül, de most már lejátszható barázdákkal. Tulajdonképpen kész az új hanglemez, ha egyelőre fémből is. Súlya ekkor még csaknem negyed kilo­gramm! De mert már lejátszható, az erre berendezett fülkékben leellenör­­zik, lehallgatják. Az egyik fülkében Ka­rel Gott, a másikban Helena Vondráč­­ková, a harmadikban Jana Kociánová vagy éppen az ABBA-együttes legújabb számai zengenek... A fülkékben ülő 'ányok, asszonyok gyakorlott füle a leg­kisebb sercenéseket, zörejeket vagy egyéb hibákat is meghallja. És mert ezek a lemezek egyelőre még fémből vannak, szükség esetén, a hanglemez­­gyár precíz kezű vésnökei még javíta­ni tudnak a lehallgatás során talált hi­bán. Persze, komolyabb zenei-műszaki két műszak során, így kereken 45 000 hanglemez készül Lodénicében. Miroslav Šik mérnök dolgozószobá­jában — miképpen is lehetne másként — lemezhallgatás közben folytatjuk a beszélgetést. Lévén az igazgató ked­vencei Beethoven és Csajkovszkij, az ä zenéjük teszi hangulatosabbá az iro­dát. Pillanatok alatt kiderül, hogy az igaz­gató nemcsak a lemezgyártás legki­sebb részleteiben jártas, hanem ismeri a gyár múltjának valamennyi mozzana­tát (pedig csak negyedik éve áll az És csak úgy záporoznak az adatok, pontos tények és a tervezett értékek Csajkovszkij B-moll zongorahangverse­nyének varázslatos akkordjai közben . . . • • • Évente, egyelőre, tízmillió hanglemez készül Lodénicében. Öt év múlva több mint tizenötmilliót gyártanak majd itt. Tulajdonképpen hazánk minden egyes lakosának egyet. Rajtad áll, kedves olvasóm, melyik lemezt választod majd a tizenötmillió közül! MIKLÓSI PÉTER 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom