A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 23. szám
A vonatkerekek kattogását hallgatóm, a sínpárok csatlakozásán megszólaló kettős ritmust, s a tájat nézem, de csak amúgy fél szemmel, ráérősen. Szemben ülő útitársam leteszi az újságot. — Hova utazik? — kérdi — Kaposvárra — mondom. — Látogatóba? — Nem, uram. Fiatalokkal lesz találkozásom. — Tanárféle? — Nem, íróféle . . . xxx Ahogy elindulunk Dombóvárról, baloldalt ismerősnek tűnő dombsoron akad meg a tekintetem. Mintha az Ipoly völgyén haladnánk fölfelé, Gömörnek. De azért ezek a dombok mégiscsak mások egy kicsit. Egy ideig azonban nem találom ezt a „mást’’ rajtuk. Talán az akácerdő-sörény volna? Ebből a gömöri dombokon is akad elég. Később azonban megoldódik a rejtély önmagától. Főleg azért, mert szó sincs rejtélyről. Hanem csak arról, hogy amikor az úristen a gömöri dombokat rakta egymás mellé, bizonyára kerek kedvében volt. Amikor pedig ezeket a somogyi dombokat formálgatta, amelyek itt vándorolnak lassan visszafelé a vofestő 1861-ben született Kaposvárott, s mindmáig egyik legkiemelkedőbb mű vészeként tartja számon a város. De Kaposvárról indult el egy másik a nem kevésbé hires festő, Vaszary János is. A Kapos szálloda falán az elmúlt év őszén felavatott Ady-emléktábla előtt a „Kisvárosok őszi délutánjai" című Ady versre gondolok: „Kisvárosok bús leányzói:/ Őszi vasárnap-délutánok,/ Ma megint találkoztam veletek." Ady 1909. november 7-én olvasott föl verseiből nagy sikerrel Kaposvárott, s itt irta az előbb idézett versét is. Ez alkalommal bizonyos „Faragó Sárika a kaposvári úrilányok remek virágcsokrát nyújtotta át Adynak". Ott és akkor kötött Rippl—Rónaival is halálig tartó barátságot a költő. xxx Visszafelé haladva, a Kossuth tér felső csücskében egy sárgára festett ház előtt bukkanok Csokonai Vitéz Mihály mellszobrára. Mivel sem kísérőm, sem okos útikalauzom nincs, csak sejtem, hogy ez az a „palota", amelyben a híres „Dorottya" eseményéi zajlanak, Csokonai jóvoltából. A „Dámák diadalma a fársángon" — ahogy az alcím mondja s az alcím „alcíme" megtoldja: „Furcsa vitézi versezet négy KAPOSVÁRI CERUZAJEGYZETEK 1 A Csiky Gergely Színház natablak előtt, megnyúlt kedvűvé változott teremtő igyekezete. íme a rejtély megoldása! Ott Gömörben a dombok kerek cipó alakúak, itt — mint a bolti kenyerek — megnyúltak egy kicsit, xxx Délután öt órakor áll meg a gyorsvonat Kaposvárott. Vagy fél órát késhettünk. Útitársaim türelmetlensége legalább ennyit mutat. A vonatnál Vértes Elemér, a Fonómunkás Klub vezetője, vendéglátó házigazdám vár. Az állomás épületéből kilépve a Csiky Gergely Színház téglaszin épületébe akad a tekintetem: holnap estére tervezett látnivalóim színhelye. Most az első utunk a Dorottya nevezetű szállodába vezet, amely nevét Csokonai hires eposzának hőséről kapta. Dorottya-beli lakozásom prológusát két ellentétes élmény és tapasztalat nyitja. Az első, hogy a hortobágyi húsospalacsintát kitűnően készítik, s olcsón adják, a másik, hogy a sör árát nem lehet az itthonihoz mérni, xxx A péntek estéli műsorban három irodalmi színpad szerepelt volna, de egyet „elvitt" a színpadról az influenzajárvány. Az első bemutatkozó együttes - az egyik kaposvári gimnázium irodalmi színpada — Ady emlékének adózott összeállításával A szünetben pedig Dinnyés József, Tinódi Sebestyénünk kései utóda dalolt naqy sikerrel. Öt pedig a lengyel Oleg Grotowski követte, aki néhány időszerű és megszívlelendő példázatot mondott el dalban, A Fonómunkás Klub Irodalmi Színpada ezt követően mutatta be ,,A szomorú város" cimű műsort, amelyet Vértes Elemér állított össze Laco Novomeský, Miroslav Válek, Milan Rúfus, Tőzsér Árpád s e sorok írójának verseiből, elbeszéléseiből. Az előadást nézve-hallgatva arra gondoltam, hogy így épülhet a híd — a Fábry-féle — az emberi hang, a vox humana kötőanyagából; oz egymás iránti megértéséből, tiszteletből és egymás megismerésének szándékából, xxx Szombat délelőtt várost látni, felderítő útra indultam, Ady, Csokonai s más itt járt és élt írók, művészek nyomait megkeresni. Az első látnivaló Rippl- Rónai József szobra, amely a róla elnevezett múzeum előtti parkban áll. A könyvben — itt játszódik elejétől végig; „Somogybán! Kaposvárott! a herceg kastélyában" — olvasható az élőbeszédben. Méghozzá az 1799. esztendőben, amikor a farsang olyan kurta volt, „mint a Vigano leányinak a derekok." Persze Csokonai tiltakozik az ellen, hogy valaki is azt higgye, mindaz, amit a Dorottyában elmond, valaha is megtörtént volna. A tiltakozás — szerintem — egy kicsit az ellenkezőjét bizonyítja a költő Előbeszédbeli állításának Ahogy ma mindez magát mutatja, az látszik valóságosabbnak, hogy egy szokásokat, hagyományokat összefoglaló, nagyszerű irodalmi alkotás született, s ez az irodalmi mű — mostanra — hagyományt teremtett. Kaposvárott ugyanis évről évre színpompás farsangi karnevált rendeznek . . . Csak azt nem tudom, hol találnak Somogyországban ma Dorottyát. Mert én csak csupa szép és fiatal lánnyal találkoztam a városban. Vagy talán a „legdelibb grácia", Thália az idén már a karnevál előtt csodát tett volna?! xxx A Csiky Gergely Színházban Zsáméki Gáborral, a színház igazgatójával találkoztam. Pár évvel ezelőtt a mi Thália Színházunkban Kassán Goldoni Mirandolináját rendezte, így régi ismerősökként idézhettük fel a kassai napokat. Ezt követően Moliére Képzelt betegét néztem meg a színházban. Többféle rendezésben és több nyelven láttamhallottam már ezt a művet. Érdekes, hogy a rendezők, színészek egybehangzóan azt mondják róla, hogy igazán jól nem lehet „megcsinálni". Hogy nincsenek igazán eseményszámba menő, korszakokat meghatározó előadások . .. Nem akarok belekontárkodni a szakemberek dolgába, de úgy érzem, Moliére-rel mindig is így lesz, mégpedig azért, mert darabjaiban olyan alakokat formált meg, amelyek nem úgy klaszszikus figurák, ahogy Shakespeare alakjai, hanem úgy, hogy a nézőtéren is minden korban jelen vannak s lesznek. Ezért én a Csiky Gergely Színház mostani Képzelt betegét jó előadásnak tartom. xxx A zselicszentjakabi bencés apátság romjai a város feletti dombon állnak. Ide autóztunk ki, romokat, borospincéket és tájat nézni. Az apátságot — olvasom egy kőtábláról — 1061-ben alapította Atah (Ottó) somogyi alispán. Azt is megtudom még e kőtábláról, hogy a román—gót stílusú kolostor és templom az 1550 előtti években pusztult el. A kolostor a maga idejében a megye gazdasági és szellemi központja volt. Mostanában kirándulók, turisták látogatják, s évente az irodalmi színpadok fesztiválját rendezik meg a romok között. Romnézés után — mivel idefönt a szél igen csípős — affelől érdeklődünk a romok őrénél, hogy hol lehetne a hegyen bort vásárolni. Nyomban útbo igazít: menjenek a hegyélen a fenyőfa irányába. Megyünk is. Mintha a búcsi pincesoron járnék, olyan otthonos a vendégmarasztaló sár. Az egyik hajlok előtt a férfi futórózsákat metsz. Ráköszönünk. — Van eladó bora? — Von — mondja —, jöjjenek be. Az első pohár még ki sem ürült, amikor kiderült, hogy a borosgazda — földi. Ipolyságról telepítették át családostul „abban az időben". Tizenhárom éves volt akkor. — Mikor járt utoljára Ságon? — kérdem tőle. — A nyáron — mondja, s tölt a poharakba. Visszafelé menet szembe fúj a szél, A magasban vadlibocsapat húz. Szembe a széllel. Én pedig idelent a sarat dagasztva a vadliba-sorsú emberek életén gondolkodom . . . Még amikor Budapestről elindul a gyorsvonat, akkor is. — Miskolcra utazik? — kérdi a szomszédom. — Nem — mondom — Kassára. — Látogatóba? — Haza. Gál Sándor Csokonai Vitéz Mihály 4
