A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

melyeket a kamera elé helyezve az egész láncról információt nyújtanak.) A hang- és képkeverő berendezések a stúdió mel­letti helyiségben vannak. A stúdió minden elektroni­kus berendezése a központi vezérjel generátorból kapja a szinkronjeleket. Ez a „lelke" az egész tv­­központnak. A vezérjelgenerátor jelei nagy elosztó hálózatra kerülnek, ezen keresztül a tv-központ ösz­­szes stúdiói és műszaki helyiségei megkapják ezt a jelet, ezzel érhető el az összes berendezés együtt­futása. így bármelyik képforrásról zökkenőmentesen lehet a másikra átkeverni a legkisebb zavar nélkül, így a néző sem veszi észre, ha az élő adásba pl. filmet kevernek. Ezenkívül ez biztosítja a különféle keverési módok zökkenőmentes lebonyolítását, trük­kök alkalmazását. A vezérjelgenerátor csak a videojel egyes részeit állítja elő, amelyeket a kameralácban kevernek össze. Ez a sorindító, összetett vevőkioltó jel. a taitmtimí) mtiwimm A TELEVÍZIÓ STÚDIÓTECHNIKÁJA Műszaki szempontból a televízió műsorai három csoportba sorolhatók: 1. A televíziós műsorközpont épületének műtermei­ben lebonyolított élő közvetítések (hírek, tv-híradó, kerekasztal-beszélgetések, vetélkedők stb.); 2. A székházon kívül végbemenő események hely­színi közvetítése (sportesemények, hangverseny, poli­tikai esemény stb.); 3. Előzetesen lefényképezett, lefilmezett, vagy mág­nesszalagra felvett állóképek és mozgóképek (filmek, képmagnó felvételek) közvetítése. Tehát a felhasználási célnak megfelelően három műsorközlő berendezéscsoport létezik: helyszíni be­rendezések, stúdió berendezések és közvetítő beren­dezések. Valamennyi közül legbonyolultabbak a stú­dió berendezések. A stúdiókban folyik a legsokré­tűbb, legtöbb berendezést és felkészültséget igénylő, legmagasabb szintű munka. A helyszíni közvetítésekre készült berendezések el­vileg közel állnak a műtermiekhez, azzal a különb­séggel, hogy egyszerűbbek. A nagyfokú miniatüri­­záció ellenére trükklehetőségeik korlátozottak, rög­zítő berendezésekkel nem rendelkeznek, egy autó­­busznyi járműben el kell férniük. Az említett berendezéseken kívül szükségesek a tv-filmek gyártására szolgáló berendezések is, ezek azonban megegyeznek a filmtechnikában használt berendezésekkel. A televízió stúdiói sokrétű tevékenységre szolgál­nak. A tv-stúdiókban elektronikus kamerákkal ma már kizárólag képmagnófelvételeket készítenek. A filmszalagra felvett filmeket a televízió a film­stúdiók műtermeiben készíti. A stúdióban az elektronikus lánc első tagja, a kamera van jelen. A legkisebb stúdió a bemondó­fülke, amelynek egy kamerája van, az összes többi stúdió legalább két kamerával rendelkezik. Egy kö­zepes stúdióban 4-6, nagyban akár 8 kamera is lehet. A kameralánc több egységből áll: kamerából, vezérlő egységből, jelellenőrző (oszcilloszkóp) és kép­ellenőrző (monitor) egységből és tápegységből. A kamera szerves része az elektronikus kereső, amely még a legdrágább színes kamerák keresőjén is csak az operatőrnek a kamera által felvett képet mutatja; fekete-fehér kép jelenik meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy a legnagyobb miniatürizálás mellett is a kamera nagy súlyú (80-120 kg) transzfokátoros („gumilencsés") objektívvei rendelkezik, ami nagy­mértékben csökkenti a kamera mozgékonyságát. Egyébként is a felvett képről a vezető operatőr dönt, aki mindegyik kamera képét nagyméretű színes mo­nitoron látja. A kamerakábelen jutnak a kamerába a tápfeszültségek, koncentrikus vezetékeken a ve­zérlőimpulzusok, ugyanígy koncentrikus (koax) kábe­len jut a vezérlő egységbe a felvett képjel. A kame­ravezérlő egységben a képjelet szabványszintre (1V) erősítik, bekeverik a megfelelő vezérjeleket. A ka­merajel ezután a képkeverő egységbe kerül. A kép­keverő bemenetéhez építik az egyszerű kapcsolókból álló vészkeverő egységet, hogy a keverőegység eset­leges meghibásodása esetén a keverés az egyszerű vészkeverőn folytatódhassék. A képkeverő egységhez a kamerákon kívül egyéb képforrások is tartoznak: dia- és filmvetítő berendezések, képmagnók az eset­leges felvételek bejátszásához. Ezenkívül olyan kép­jelekre is szükség van, amelyeket a berendezések szabályozásához, beméréséhez használnak. A stúdió­berendezéseket a jóminőségű kép elérése érdekében naponta bemérik, ill. szabályozzák. Ehhez ún. ka­merateszteket használnak. (Ezek bizonyos ábrák, Távirányítású kamera A hangkeverő egység bemenetére a stúdió mikro­fonjai, valamint lemezjátszók és magnetofonok csat­lakoznak. Az egységben a csatornák keverésén kívül azok erősítése is megvalósul. A hangkeverő egység­ből kilépő hang a vágóasztalból jövő képpel együtt mikrohullámú adón jut el az adótoronyhoz; felvétel esetén (tv-játék) kábelen a képmagnó feijátszó­­fejére. A műsorhangot a stúdióberendezéseket tartalmazó helyiségben a művészi és műszaki stáb (rendezi vágó, hangmérnök, képmérnök, technikusok) kívüle minőségű, többhangszórós hangfalak segítségé'., hallgatják vissza. OZOGANY ERNŐ (Gyökeres György felvételei) AUTÓBUSZ TESTI FOGYATÉKOS GYERMEKEKNEK Az NDK fővárosban, Berlinben átadták rendelte­tésének az első különleges autóbuszt, amely meg­könnyíti a testi fogyatékos, mozgássérült gyermekek iskolába szállítását. NDK és magyar szakértők alakí­tották ki a különleges járművet egy IKARUSZ városi buszból. Kilenc rokkantszéknek van benne hely, to­vábbá 12 ülés a gyermekek kísérőinek. Biztonsági övék, vészjelzőrendszer, kettős fűtő- és szellőztető­rendszer - ezek a legfőbb változtatások a sorozat­gyártású buszon. Különleges emelő könnyíti meg a gyermekek be- és kiszállását. ÓZONBETEGSÉG REPÜLŐGÉPEN Rejtélyes betegségtüneteket: köhögőrohamokat, fejfájást, orrvérzést, általános rossz közérzetet ész­leltek a New York és Japán között leszállás nélkül, a sarkvidéki útvonalon közlekedő óriásgépek utasain, pilótáin és utaskísérőin. A tünetek csak két órával a leszállást követően szűntek meg. Hosszadalmas vizsgálatokkal megállapították, hogy a betegség­tünetek oka az utasfülke szokatlanul nagy ózon­tartalma. Az utasgépek általában a Föld légkörének ibolyántúli sugárzástól védő ózonpajzsa alatt repül­nek, ez a réteg azonban — különösen kemény tele­ken - a sarkvidéki területeken megszokott 15 ezer méteres magasság alá süllyed. A szakértők most lehetőségeket keresnek rá, hogy az utastér levegő­jének ózontartalmát a nem áratalmas mértékre csök­kentsék. URÁN A TENGER VIZÉBŐL A saját energiahordozók hiánya és a fokozódó drágulás kényszeríti arra a japán kormányt, hogy előkészületeket tegyen az urán kivonására a tenger vizéből. A megbízott szakértők vizsgálatai szerint 3,3 milligramm uránt lehet kivonni egy tonna tenger­vízből. A tervek szerint 1991-re készülne el egy üzem, amely évente ezer tonnányi uránt állítana elő az új módszerrel. Az elképzelés szerint különleges hálók­kal fognák fel a lepárlási maradványt, amelyet azután urán-oxiddá (U3O8) finomítanának. JAPÁN „SZÉLAUTÓ" A japán Honda autógyár 1970 óta minden eszten­dőben módot ad rá dolgozóinak, hogy akár a leg­képtelenebb műszaki ötleteikkel is előálljanak. Egy ilyen - ha nem is képtelen, de fölöttébb furcsa - ötlet az itt látható „szélautó" is. A „feltaláló" a me­teorológiai — úgynevezett kanalas — szélsebesség­mérőhöz hasonló működésű hajtóművet állított össze, s a szélkerék - ha a szél kelfő erősségű - egy fino­man csapágyozott tengelyt forgat. Óránkénti 2 kilo­méteresnél nagyobb sebességet még erős szélben sem sikerült elérni az áramvonalas „szélautóval". 18

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom