A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

SZÍNHÁZ 100 óra a sötétedésig Mennyi idő is száz óra? Pontosan négy nap és négy óra. A hét többi hatvannyolc óráját Elsa, Inge, Liesel és Helga elegáns, jó modorú, de elsősorban derék s fajtiszta német tisz­tek társaságában vidám, fesztelen szó­rakozással töltik — hogy a nemzéstől eltelt kilenc hónap múlva majd épp ilyen fajtiszta „übermenscheket" szülje­nek a német birodalom számára. A gyógyintézetnek álcázott Lebensbornba (ez volt a fasiszták tébolyodott fajelmé­letét szolgáló rémintézetek hivatalos neve) újoncként érkezett ijedt szemű, riadt arcú, de a fajelmélet eszméivel már megfertőzött Hildát is ez a „fenn­­költ és nemes küldetés” várja, ha­csak . . . Hacsak péntek délutánig, az übermenscheket nemzeni hivatott tisz­tek érkezéséig hátralévő száz órában Liesel meg nem győzi Hildát arról, hogy próbáljon elmenekülni az intézet­ből betegség vagy egyéb elfogadható érv segítségével; próbálja megmenteni a tisztaságát, női méltóságát és talán az életét! De Hildára nemcsak Liesel van befolyással, hanem Inge, a zsar­nok szobaparancsnok és a zaklatott ter­mészetű, ábrándos Elsa is. Riasztó, füllesztő légkört áraszt Jana Kákoiová: 100 óra a sötétedésig című drámája, melyet a bratislavai Kis Szín­pad tűzött műsorára. Egy ismert és rengeteg irodalmi alkotásban feldolgo­zott téma: a második világháború és a fasizmus barbár kegyetlenségének egy kevésbé ismert, meghökkentő, már-már morbid mozzanatát a szerző arra hasz­nálja fel, hogy feltárja a „gyógyinté­zet" egy szobájába zárt fiatal nők lelki világát, hogy a gondolkozásmódjuk és szándékaik háttere után kutasson. Nem vitás, a témafölvetés eredetisé­ge mindenképpen meglepő, maga az előadás azonban a fiatal, első drámá­jukkal jelentkező szerzők hibáinak több jegyét viseli magán. J. Kákošová két­ségtelenül ismeri a drámaszerkezet sza­bályait, mégis, párbeszédei sok he­lyütt „papírízűek”, színpadi szituációi helyenként mesterkéltek, elnagyoltak és vontatottak. Pavol Haspra, az előadás rendezője minden igyekezetét ezért a „gyógyintézet" hiteles atmoszférájának megteremtésére s a színészvezetésre összpontosította. Ezért nyilvánvaló szán­dékkal kiváló szereposztásban játszatja a drámát Soňa Valentovával (Elsa), Emília Vášáryová-Horskával (Inge), Zde­na Grúberovával (Liesel) és Zuzana Ko­­cúrikovával (Hilda) a négy főszerep­ben. Képünkön Inge és Hilda vitájának egy mozzanata. (J. Vavro (elv.) — miklósi — KÖNYV Mi a hídszerep? A Fábry Zoltán által olyan gyakran han­goztatott hid-szerep a legszebb külde­tés, melyet egy nemzetiség megvalósí­tani feladatul kaphat. „A hid a meg­értés, a kultúrák közeledésének útja" — nyilatkozta számtalanszor a jeles stó­­szi gondolkodó, s mondogatjuk utána mi is, az eszme örökösei. Sok könyv megfordult a kezemben, ez a legutóbbi azonban kettős örömöt szerzett az olvasáskor. A hid-szerep ed­digi legfrappánsabb „konkrét" megva­lósulását látom-tapintom általa, okvet­len ide kell hát Írnom a tirázs szinte minden egyes sorát. A televízióból jól ismert és kedvelt Rumcajsz-kalandok (Csirizár és Csipisz) újabb kötetéről van szó. A könyvet cseh eredetiből Dukáné Sidó Ágnes fordította magyarra. A fordító közülünk való, hazai magyar szakember, a nyit­­rai Pedagógiai Főiskola első végzettéi­nek egyike. Az illusztrátor — csakúgy, mint az eredeti, Albatros-kiadásánál — a prágai Radek Pilar. A fedélterv és az elrendezés René Murat munkája, a felelős szerkesztő Hideghéty Erzsébet. A Rumcajsz-könyv az egyik prágai nyomdában készült. És most, jól fo­gódzkodj meg, kedves olvasó: az össz­­példányszám 57 100, ebből 52 100 da­rab a budapesti Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó részére készült. Kiadta a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó. Mi hát a mi hídszerepünk a könyv­kiadásban? Elmondja a Csirizár és Csi­pisz: cseh (vagy szlovák) szerző müvé­nek csehszlovákiai magyarok által lefor­dított alkotását felkínálni a szomszédos Magyarországnak. Ha a termék meg­állja a szinvonalpróbát, az eredmény pompázatos. Mindennél ékesebben bi­zonyítja ezt az átvett 52 100 példány! (batta) RÁDIÓ Vándortarisznya „Idős emberek ülnek az ablakoknál, néznek ki az utcára és egyszer csak meghalnak.” A párkányi kerékpározó Géza bácsi mondotta ezt Dusík Eva mikrofonjába. A hetvenhárom éves „vir­gonc” öreg megkapóan beszél az öreg­korról, pontosabban arról, hogyan tud a hetedik „X”-en túl is fiatalos marad­ni, tele életkedvvel, pajkossággal, ön­bizalommal. Kerékpáron járja szőkébb hazájának országutait, be-betér egy kocsmába, presszóba, ahol verseket szaval az embereknek: „a férfiaknak is másat, a nőknek is másat". Mint a hajdani lantosok: még egy mai nép­művelő is példát vehetne róla. Mindezt a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának Vándortarisznya című műsorában hallottam, vasárnap dél­után. A szépen, ügyesen szerkesztett műsor az éledő természet és az ember kapcsolatát tükrözte. Azt mutatta be nagyon hitelesen, hogy egy beteg, rok­kant vagy idős ember is megnyugvást, értelmes foglalatoskodást talál a virág­­termesztésben, a természetben. Bitter Ferenc, a rokkant tanító mondotta az adásban: „Tovább kell folytatni az éle­tet, ha az ember beteg is!” Következ­tetésképpen mondom a műsor készítői­nek, hogy a Vándortarisznya adásait is érdemes — hasonló felkészültséggel — folytatni, gyakrabban, nagyobb rend­szerességgel. örömmel hallgattam a jó zenévél komponált beszélgetéseket a vasárnap délutáni lezserségben. Szóra­koztam és eltöprengtem a hallottakon. Ennyi érdem mellett igazán megérdemli a Vándortarisznya, hogy az elkövetke­zőkben is várakozással kapcsoljam be az adás meghallgatására a rádiót. — zolczer — HANGLEMEZ Pepper Box (Aleš Sigmund nagylemeze) Peter Arpadys „Pepper Box” („Bors­­tartó") című jóritmusú szerzeménye a címadója a 13 kitűnő számot tartalma­zó új PÁNTON nagylemeznek. A lemez tulajdonképpen Aleš Sigmund profil-le­meze is, hiszen a fiatal cseh zeneszerző és gitárművész igen sokoldalúan mu­tatkozik be az új lemezen. Ha darab­nak ő maga a szerzője, s e szerzemé­nyek mindegyike, de különösen az „Eve­ning at the Pier” („Este a mólón"), az „Over Aegean Sea” („Az égéi tenger felett") és a „Hot Line” („Forró vonal”) igen figyelemreméltóak jó ritmusuk, új­szerűségük és dallamosságuk miatt. A lemez valamennyi számát ugyancsak Aleš Sigmund hangszerelte (igen hatá­sosan és újszerűén), ezenkívül nyolchú­­ros gitáron, stylophonon, citerán és az elektronic percussion nevű hangszeren is játszik. Aleš Sigmund, aki a gitármű­vészek közül Les Pault és Duan Eddyt tekinti mestereinek és a Shadows, a Johny and the Hurricanes és a Spot­­nicks együttesek művészetét is követés­re méltónak tartja, ezzel a lemezével a szórakoztató zene kedvelőinek nyújt át egy csokornyi fülbemászó dallamot, modern számokat és néhány örökzöld melódiát, mint amilyen pl. Rudolf Friml „Indián szerelmi dal" című szerzemé­nye, amely Aleš Sigmund remek hang­­szerelésében valóban újszerűin hat. Aleš Sigmund profil-lemeze kellemes meglepetés. Az ötletgazdag, fantázip­­dús hangszerelés, a jóritmusú és melo­dikus saját szerzemények arra enged­nek következtetni, hogy a sokoldalú fia­tal cseh művésznek még sok minden van alkotói tarsolyában. Érdeklődéssel várjuk a folytatást! Sági Tóth Tibor Nyugaton ismét hódit a „tigris-divat”. 1978 nyarára legalábbis a képünkön látható modelleket propagálják. .WILfcOöUET M1RE1UE MATllIEt A legnépszerűbb francia dalénekesnö, Mireille Mathieu állt modellt frigiai sapkában Alain Aslan szobrásznak, aki róla mintázta meg a Köztársaságot jel­képező új mellszobrot. Marianne, ahogy a franciák hazájuk jelképét nevezni szokták, a hatvanas években Brigitte Bardot volt. Ez az ósdi távcső a múlt század elején készült, s pontos mása annak, amely­­lyel William Herschel 1781-ben felfe­dezte az Uranus bolygót. Húsz éve egy amatőr csillagász potom 15 fontért vet­te egy régiségkereskedésben: most 4000 fontért kelt el egy árverésen. # Az Antarktiszon most született elő­ször gyermek. A kisfiú egy argentin ka­tonai támaszponton jött a világra. Az argentin kormány néhány hónapja több fiatal családnak engedélyezte, hogy le­telepedjék a támaszponton. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom