A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-05-27 / 22. szám

A CSEMADOK ipolysági (Šahy) he­lyi szervezete és a Városi Művelődési Otthon kórustalálkozóra hívta meg a dió­szegi (Sládkovičovo) Vox Humana ének­kart. Az érdekes műsorban Kovácsné Polgár Magda vezetésével bemutatko­zott a tizennégy hónapja alakult Ipoly­sági Honti Hangok énekkar is. E rövid hírben szinte nem is lehet érzékeltetni a felejthetetlen élményt nyújtó, ma­gas színvonalú rendezvény meghitt, ün­nepélyes légkörét. Ez elsősorban is olyan egyéniségnek volt köszönhető, mint amilyen Pintér Ferenc karnagy, nyugdíjas tanító, érdemes pedagógus, népművelő, a sokunk által ismert és tisztelt Feri bácsi. Magas kora ellenére olyan lelkese­déssel és olyan temperamentumoson vezényelte a szebbnél szebb magyar, szlovák és orosz kórusműveket, népdal­­feldolgozásokat, hogy nemegyszer szűn­ni nem akaró tapsra, elismerésre kész­tette a lelkes zeneszerető ipolysági kö­zönséget. Ismerik, szeretik és tisztelik Pintér Ferencet Ipolyságon. Ő volt az, Az általános iskola úttörői szeretettel köszöntik Pintér Ferencet A Vox Humana vezetőivel, amikor is őszinte barátság alakult ki a két énekkar tagjai között. Találkoztak a régi iskolatársak, hiszen mindkét énekkarban vannak pedagógu­sok, akik a bratislavai Pedagógiai Gim­náziumban együtt töltötték diákéveiket. A diószegi énekkarban pedig ott éne­kel Pintér Ferenc lánya, aki Ipolysá­gon töltötte diákéveit, és már a Pintér­­generáció harmadik tagja, az unoka is énekel az énekkarban. Sokat hallottam már Pintér Ferenc­ről. Csupa jót, dicsérőt, elismerőt. Kí­váncsi voltam rá, vártam erre a talál­kozásra. Sajnos, csak egy percre jutot­tam a közelébe, mert állandóan ott voltak körülötte régi barátai, kollégái, diákjai, akiket még annyi év után is megismert. Néztem, csodáltam őt. S ne­kem a gesztusaival is sok mindent el­árult magáról. Kedvessége és közvet­lensége énekkarának a tagjaihoz. Sze­­retete és elismerése annak az ötvenöt A Honti Hangok kiválóan éneklő embernek szól, akik-VENDÉGSÉGBEN A VOX HUMANA aki 1950. szeptember 1-én a helybeli magyar iskola élére állt. A nézőtéren és az énekkarban ott voltak régi tanít­ványai, akiket hajdan ő tanított éne­kelni, számolni és mindenekelőtt becsü­letesen élni, szeretni a hazát, a szé­pet, a munkát és az embereket. A lel­kes pedagógus és karnagy könnyes szemmel vette át az ipolysági általános iskola úttörőitől a szeretet és hála vi­rágait, de meghatottságát a rá jellemző módon dallal leplezte. A tervezett műsoron kívül is meg­adta a hangot és „beintett” a színpa­don álló mindkét énekkarnak, valamint a nézőtéren ülő körülbelül 300 személy­nek, és hol együtt, hol felváltva éne­keltek tovább. Felcsendültek a Látod édesanyám, a Hideg szél fúj, az Alma a fa alatt című népdalok, és hol az énekkar tapsolt a közönségnek, hol a közönség az énekkarnak, és valameny­­nyien az ünnepelt Feri bácsinak. — Kár, hogy már vége van! Szép esténk volt! Mikor lesz hasonló ren­dezvény Ipolyságon? — kérdezték egy­mástól az emberek a folyosón. Erről beszélgettek a műsort követő közös vacsorán Korpás Pál tanárral és dr. Pompos Edével, a rendező szerv kel oly sok órát töltött „négyszemközt", s akikkel már kétszer elnyerte a galán­­tai Kodály-napok legmagasabb kitünte­tését, az aranykoszorút, s ezzel együtt több ezer ember szeretetét és elisme­rését. Sajnálom, hogy valamikor nem lehet­tem én is tanítványa. Kép és szöveg: Bellus Imre MAGYAR FŐISKOLÁSOK KÖRÚTON RÖVIDEN Szlovákiai körúton járt a Prágá­ban tanuló magyar főiskolások Ady Endre körének kulturális brigádja. A CSEMADOK KB szenei (Senec) üdülőjében szállásoltak el. Onnan látogattak Dél-Szlovákia városaiba, falvaiba. így jutottak el Barsbaracs­­kára (Bardoňovo), ahol három falu (Pózba, Baracska, Besse) lakossága várta őket. A harminckét tagú együttes nagy sikert aratott műso­rával. Zsérei, kéméndi és bodrog­közi táncokat adtak elő. Ezenkívül üveges- és kanásztáncot is bemu­tattak. Legszebb táncuk a Kállay­­kettős volt. Hattagú zenekarukat Császár László vezényelte. A zene­kar, valamint Pásztor Márta énekes magánszámai szintén elnyerték a közönség tetszését. A színvonalas műsorszámokat viharos tapssal jutalmazta a körül­belül 300 főnyi közönség. Egyes számokat meg is kellett ismételniük a szereplőknek. Csak sajnálni le­het, hogy a jó hanganyaggal ren­delkező együttes egyetlen énekszá­mot sem tűzött a műsorára. Pedig szívesen hallgattuk volna Bárdos Lajos, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc és más halhatatlan zeneszerzők dalait, örvendetes vi­szont, hogy a prágai magyar fő­iskolások között négy baracskait is láttunk. Bogácsi Lászlót, Pál Pétert, Magda Jánost és Pücsök Lászlót. Pózba községet Császár László és Pásztor Márta képviselte az együt­tesben. A szülők és a lakosság nagy örö­mére ezek a magyar fiatalok a cseh főiskolákon is megállják a helyüket, s a kulturális munkában is élen járnak. Másnap Budapestre utaz­tak. Itt az Egyetemi Színpadon lép­tek fel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköz­­társaság kulturális egyezményének keretében megrendezett esten. CZIRIA SÁNDOR • A losonci (Lučenec) Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok szeminá­riumán három értékes előadás hangzott el- Ferencz Ferdinánd Kármán József írói munkásságát méltatta. Ágoston Tibor tanár a magyar szabadságharc 130. évfordulójáról emlékezett meg. Végül Ferencz Ferdinánd Krúdy Gyula losonci emlékeit elevenítette fel. A fi­gyelemre méltó előadások elhangzása után a szeminárium résztvevői meg­koszorúzták a Kármán József emlék­művet és a Petőfi-emléktáblát. Ugyan­csak koszorút helyeztek el Kármán József, Sükei Károly, Ráday Pál és Timrava síremlékén. S. L. • Lelkesen látott munkához a CSE­MADOK nagyfödémesi (Veiké Űlany) helyi szervezete. A tavaly elért ered­mények még jobb munkára ösztönzik a tagságot. Tavalyi kulturális tevé­kenységük sokrétű. Esztrádműsorukkal nemcsak helyben, de a szomszédos falvakban is felléptek. „Ki mit tud?'1 vetélkedőjükön részt vett a falu apra­­ja-nagyja. A „Mit tudsz a Szovjetunió­ról?“ vetélkedő körzeti fordulóját is Nagyfödémesen bonyolították le. Két sikeres író-olvasó találkozót is rendez­tek. Tevékenykedik a tánccsoport. amelynek új koreográfus irányítja munkáját. Száraz Pál • A féli (Tomášov) művelődési Otthon­ban került sor a CSEMADOK KB által meghirdetett Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalverseny kerületi elő­döntőjére. A szereplők nagy izgalom­mal készültek a nagy napra. Az elő­döntőben a szólóénekesen kívül négy éneklő csoport is színpadra lépett. A zsűri döntése alapján három szóló­énekes és három éneklő csoport jutott tovább a kerületi döntőbe. A már ha­gyományos gálaesten ismét telt ház előtt szerepeltek az énekesek és a meghívott vendégek. Varga Margit • Nemrég láthattuk a Szlovákiai ma­gyar népviseletek sorozatban Leléd (Lefa) község népviseletét. És azóta is azon gondolkodom, miért nem hallat magáról többet a CSEMADOK lelédi helyi szervezete. Híres néptánccsoport­jukat ismerte az egész környék, és köz­ismert volt a népi zenekaruk is. Labaj Nándor vezetésével lelkes, tehetséges ember állt a zenekar élén. Nem tudom, mi történt. Talán a CSEMADOK fel­sőbb szervei feledkeztek meg e kis falu tehetséges népművészeti csoportjáról? Jó lenne, ha ismét fellendülne Leléden a kulturális munka. Majerszky Márton 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom