A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-27 / 22. szám
Rdcz Olivér: Kővetkező számunk tartalmából: Keszeli Ferenc: RÁKÓCZI SZÜLŐFALUJÁBAN Gál Sándor: KAPOSVÁRI CERUZAJEGYZETEK Miklósi Péter: A FONOGRÁFTÓL A NAGYLEMEZIG Dusek Imre: GENOVÁBAN ESIK AZ ESŐ Buday Endre: ZOBORALJA NÉPI ÉPÍTÉSZETE Címlapunkon riportkép az argentínai VB színhelyéről. A 24. oldalon Prandl Sándor felvételei. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Petemé. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. A ZENEM A GALÁNTAI KODÄLY-NAPOK ELÉ Galántán néhány nap múlva újra megcsendülnek a hangvillák, felhangzónak az énekkarok nemesen versengő szólamai, hogy az immár hagyományossá és folytonossággá vált Kodály Zoltán-napok ünnepi légkörében hitet tegyenek munkájuk és felkészültségük művészi, társadalmi és politikai küldetése mellett, úgy, ahogyan Kodály hirdette és szövegezte meg: „A néphagyomány nem töltötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Köze van még az élethez, mindnyájunk mai életéhez." A művészet, a népi kultúra és a társadalmi tudat megbonthatatlan egységének politikai megfogalmazását halljuk visszacsendülni Kodály szavaiból, azt halljuk felcsendülni a Galántán felsorakozott együttesek egymást kiegészítő és egymást erősítő összhangzatában, a bebizonyosodott, valósággá vált, egykori útmutató felismerésben: „Hogy nemzetté lehessünk, előbb újra meg újra néppé kell lennünk”. Minden tanítás vezet és felfigyeltet, de csak a példa bizonyít, s a példa, amely egyenlőségjelet tesz a népből nemzetté — nemzetből internacionalista közösséggé válás folyamata és útja között, különösképpen Kodály legjellegzetesebben, legsajátosabban, címében és tartalmában egyaránt kidomborodóan nemzeti jellegű alkotása, a Psalmus Hungarious lett. A Magyar zsoltár, amelynek félreérthetetlen mondanivalójában lehetetlen fel nem ismerni, hogy ebben a remekműben nemcsak a magyar nép megszólaltatója szól a magyar néphez, hanem az egyetemes nép dalköltője fordul a nép — minden nép felé. Csakis így és ezért történhetett meg, hogy a Psalmus szövegét alig három esztendővel — az akkori művészeti életben villanásnyi, percnyi idő, — a pesti bemutató után versengve fordítják le a világ különböző nyelveire, s a Zsoltár csakhamar tizennégy állam hatvan városában remegteti meg a tömegek szívét és tudatát. A példa kétszeresen bizonyított: a világ lehetőségei csak a nép lehetőségeivel és a népi hagyományok jelentőségével és tartalmával megközelíthetők, de bizonyított Kodály jelenünkbe ívelő megállapításával is: „Zenei köztudatunk akkor lesz, mikor az egyötödnyi kisebbség is magáévá teszi a négyötödnyi többség magyar zenei érzését, amire ma még idegenkedve néz. Ha nem áll erre az alapra, gyökértelenül hánykódik az egyetemes kultúrában vagy a nemzetközi félműveltségben." Nem kétséges, hogy Kodály a „nemzetközi félműveltségen” kozmopolita epigonizmust értett, s ez az alapvető pont és tétel, amelynek jogán a galántai Kodály-napok tartalma egész művészeti életünk, irodalmunk, zeneművészetünk, képzőművészetünk, egész kultúránk alakulására és fejlődésére iránymutató lehet, hogy bekövetkezzék az idő, amikor „a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek." A nemzetté és ezáltal internacionalistává vált nép: eszmei és társadalmi tartalom és forma, amely eszmei és társadalmi művészetet igényel és hoz létre, amely elveti a dallamtalan dallamot, a zeneietlen zenét és a tartalmatlan formát a művészet minden megnyilvánulásában, szóban, zenében, mozgásban, színben egyaránt. Az embert emberi léte és mivolta, társadalmi tudata arra kötelezi, hogy szépet és jót alkosson, hogy hasznos, alkotó munkája során feltárja, mennyi szépséget nyújt az élet, mindnyájunk mai élete. Az élet szépségek örök forrása, művészetek örök ihletője. Erők és erőtartalékok szüntelen felvillanyozója. A szocialista ember életében és szemléletében így vált a művelődés és a művészet közüggyé, az egész társadalom ügyévé és gondjává, mert az emberré és néppé formálás feltételei és alkotó erői és erőforrásai közül harmonikus áramlással, olthatatlan érdeklődéssel, színekre, hangokra, formákra, szavakban, dallamokban, vonalakban kifejezett képekre szomjasan tör fel az ember esztétikai igénye. Ez telíti meg a művészeteket szociális küldetéssel, társadalomformáló, alakító erővel, emberhez méltó eszmei tartalommal.' A galántai Kodály Zoltán-napoknak valahogyan íratlanul törvényesített, galántai és országos polgárjogot szerzett mottója lett az újra vissza-visszaszálló, visszavágyó, múltból jövőbe sóvárgó szép üzenet: „Galántai népiskola, mezítlábas pajtásaim, rátok gondolva írtam ezeket” ... Galántai népiskola és ti többi iskolák, új, szocialista iskolák, népiskolák helyébe növekedett népek s a nép iskolái, padjaitok alatt ma már nem csoszogtatnak agyagpadlót, rossz deszkapadlót mezítlábas pajtások, de a hajdani fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok utódai ma is talpig derék fiúk, dalos, táncos, dolgos lányok, akiknek ajkán ma a Psalmus Hungaricus, a Galántai tán-AHOL MINDIG TÜRTÉNIK VALAMI Ide épül a szövetkezet központja Alkonyatkor jártam ott. Aranyló napsütés búcsúztatta a nappalt, üdén zöldelltek a fák, bokrok fiatal hajtásai, szirmunkat bontották a rózsafák. — Nem sínylették meg az átültetést - mutat feléjük Seneši Imrich, a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) hnb elnöke. — Ugyan miért kellett helyet cserélniük? — Volt a községben egy lápos, mocsaras terület, a Kakal. Sokat fáradoztunk, mire parkosítottuk. Ott nyíltak ezek a rózsák. Hogy a szövetkezeti család a múlt években földterületben, taglétszámban ugyancsak megszaporodott, kinőtte az irodáit, ide tervezzük az új központot. Eleinte sokat vitáztunk a A bővítésre szoruló kultúrház tervről. A tanács hallani sem akart róla. Sajnáltuk feláldozni ezt a szép helyet. r
