A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 21. szám
HALLOTTUK LVASTUK AlTl JK HAGYOMÁNY Táncház Az iparosodással járó társadalmi és gazdasági felemelkedés magával hozta a faluközösségek fokozatos felbomlását, s ez megadta a kegyelemdöfést a falu népi kultúrájának is. Ami addig szép és jó volt, korszerűtlenné, avíttá, nemritkán szégyelínivalóvá silányult. A népviseletet felváltotta a polgári ruha, a népdalokat kiszorították a nóták és a táncdalok. Olyannyira eltűnt mindez, hogy a felnövő nemzedékek már csak hallomásból ismerik a falu régi értékeit. A hatvanas évek végén indult el az a mozgalom, amely rövid idő alatt szinte világméretűvé duzzadt. Az addig pusztulásra ítélt népi kultúra ismét a figyelem fókuszába került. A városlakók tömegesen indultak el vidékre népi bútorokat, használati tárgyakat gyűjteni, hogy — egyfajta népi romantika jegyében — meghittebbé varázsolják rideg lakótelepi lakásaikat. Ez a „népművészeti hullám" állította az érdeklődés középpontjába a népzenét és a népi táncot is. A műzenéhez szokott közönség, a zeneszerzők és az előadók újra felfedezték a népzene csodálatos világát. A népzenei kultúra városi éltetőjeként, fórumaként született meg a táncház, amelyben a népzene és a népi tánc visszanyerte természetes, ősi funkcióját. Itt nincs előadó és üldögélő közönség: mindenki aktív részvevővé válik. Az előadók nem a közönségnek, hanem a közönséggel táncolnak, énekelnek. Magyarországon az utóbbi öt-hat évben vagy féltucat kitűnő táncházi zenekar alakult. Ezek közé tartozik a Mákvirág együttes, amely televíziós és rádiós felvételeivel, kitűnő hanglemezeivel méltán szerzett hírnevet az ország határain túl is. A CSEMADOK somorjai (Samorín) helyi szervezete klubjának meghívására a felső-csallóközi kisváros fiataljai is megismerkedhettek a Magyarországon már népi mozgalommá terebélyesedett táncházzal. A Mákvirág együttes műsorának első részében magyar, szláv, román, görög és török népdalokat hallhattunk, melyeket ősi hangszereken kísértek. Az előadás második fele volt a tulajdonképpeni táncház, amelynek keretében az együttes táncosai régi magyar táncokra tanították meg a közönséget. (ozogány) Gyökeres György felvétele KIÁLLÍTÁS Küszőbsodró ajtónyitás Elég — akár csak az átlag-érdeklődő szemével — odafigyelni, hogy nyilvánvalóvá váljék: hazánk és Magyarország között napjainkban (remélhetőleg állandósuló és elmélyülő), mindeddig nélkülözött kulturális cserefolyamat van kibontakozóban. Kölcsönösen ajtót nyitni két nép, nemzet szellemi, kulturális értékeinek azon túl, hogy ismerkedési, összehasonlítási, mindkét félnek továbblépési alkalom, két baráti, szomszéd nemzetről lévén szó szinte kötelesség is. Viszonylag hosszú szervezési idő után mutatták illetve mutatják be a középszlovákiai és észak^magyarországi képzőművészek közös tárlatát a két országrész 3—3 városában. A kiállított anyag a vártnál gazdagabbnak mondható (több mint 100 alkotás), de sajnos ez csak mennyiségi bőséget jelent. Mintha a hosszú várakozási idő után hirtelen túl nagy hévvel tárták volna fel a kölcsönös megismerés addig zárt ajtóit, elsodorva a küszöböt is; mintha rosta nélkül válogattak volna a tárlat összeállítói. Ezt az igénytelenséget már a hazai bemutatók után is joggal kifogásolták a kiállítás recenzensei. Hogy az első magyarországi bemutatóra (Miskolc) mégis változatlanul került az anyag s bizonyára a még hátralévő egri és salgótarjáni bemutatóig sem korrigálják túlkapásait, az már nemcsak sajnálatos, de bosszantó is. (pálházy) CIRKUSZ Varázslat a porondon Április dereka óta hazánkban vendégszerepei a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat legnagyobb utazó cirkusza: az APOLLO. Estéről estére megtelnek a hatalmas sátor padsorai, aztán megperdülnek a dobok, fölszikrázik a kupola és kezdetét veszi a csupa feszültséggel, izgalommal teli; mulattató derűvel fűszerezett műsor. Mert ez a csaknem három órás program — a cirkuszművészet nagykönyvének szabályai szerint — valóban az emberi test szépségét, a szorgalom és akaraterő diadalát hirdeti. Szinte minden egyes szám, az artisták és az állatszelíditők bátorsága, a zsonglőrök ügyessége vagy a csetlő-botló bohócok eredeti mókázása (Szabadi & Cocó) újra meg újra ,,feldobja" a közönséget. A csinos Kristina úgyszólván úszik a levegőben, miközben „szilárd élettere" nem több a léghinta ide-oda imbolygó rúdjánál; a négy Rones elegánsan egyensúlyoz egy forgó deszkalapon; több mint izgalmas a három Simet kerékpározása a magasan feszülő drótkötélen. Es ki gondolná, hogy egy tunyának tűnő víziló is alkalmas az idomitásra? Erről az Eötvös-duó győzi meg a publikumot. A cirkuszművészet legjobb számai közé sorolható Donnert László csimpánzrevüje, kedvesek a Myró-duó idomított kutyái, Donnert Károly magabiztosan uralja a porondot hat tigris s két ló társaságában, mig a Donnertcsalád legidősebb tagja a lovaglás magasiskolájával szórakoztatja a közönséget. Soroljam további Nos, a hat Tokay vakmerő légiszaltói a jó öreg Ikarosz bátorságával vetekszenek, a Hungária ugrócsoport tagjai pedig oly könnyedén röppennek szép sorjában egymás nyakába két-három emeletnyi magasságig — ahová a bérházak egyszerű halandóját felvonó szállítja, feltéve persze, ha működik . . . A porondon mindenki szinte a lehetetlenre tör. És az emberben ezért ott mocorog a kérdés: vajon mindig sikerülhetnek-e a produkcióki Az APOLLO művészei arról győznek meg, hogy sikerülniük kell! De amíg felcsattan a taps, a páholyban, zsöllyében ülő gyerekek szemében bámész odaadás, a felnőttekében pedig feszült izgalom. (Felvételünkön a négy Astorelli.) M. P. — miklósi — KÖNYV Beszélgetések Sheryl Suttonnal (Pilinszky János új könyvéről) Verseskötetei után esszéregénnyel jelentkezett Pilinszky János, a jól ismert magyarországi költő. Beszélgetések Sheryl Suttonnal c. párbeszédregényét 1977- ben adta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. A mű születésével kapcsolatban a következőket mondja a szerző: „Sheryl Suttont véletlenül ismertem meg 1973 tavaszán. Egy magyar fiú, Gát János a vőlegénye. Amikor Párizsban tüdőgyulladásban feküdtem, nap mint nap fölkeresett, megitatott és megetetett, fölrázta és fölfrissítette a párnámat. És főzött rám. Ekkor derült ki, hogy gondolataink nemcsak párhuzamosak, de szinte egybeesnek. így született meg bennem annak az egyetlen tanulmánynak a gondolata, aminek megírására képes vagyok, „Beszélgetések Sheryl Suttonnal”. Sheryl Sutton, a néger színésznő és Pilinszky János, a költő kiváló beszélőpartnerek. Különös érzelmekkel telített rokonlelkek, gondolkodó embertípusok. Keresik-kutatják egymásban az életet, helyüket (helyünket) a világban. Beszélnek, vitatkoznak, állítanak és tagadnak — „fikciókon keresztül" közelednek a valósághoz. Pilinszky könyve az élet párbeszéde. Két filozofáló ember vall önmagáról s a világról. Történelemről, színházról, társadalomról és irodalomról egyaránt olvashatunk a könyvben. A gondolatébresztő párbeszédek tehát, bármily áttételesen is, de rólunk, a mi világunkról szólnak. Pilinszky és Sheryl Sutton nyilatkozatai egyaránt tanulságosak. A fiatal színésznő pl. eképpen szól Ausohwitzról: „...Auschwitz megrepesztette az időt. Azóta lehetetlen nem megkülönböztetnünk azt, ami Auschwitz előtt és azt, ami Auschwitz után volt és lesz még." Az is elgondolkodtató, amit ez a töprengő nő a mi kontinensünkről s a művekről mond: „Amit én nem szeretek, és elsősorban nem szeretek a ti kontinenseteken, az a rengeteg manifesztum, ami a művek lényeg szerinti csöndjét megtöri." Csáky Károly Szokatlan pihenőhelyet választott magának a képünkön látható madár. Casey, a négyéves kutya - kanadai gazdája állítása szerint - jó barátságban él a kis szárnyassal. Amerikában televíziós filmsorozatot készítettek a nagy polgárjogi harcos, Martin Luther King életéről. A film címszerepét Paul Winfield alakítja. Mohamed Ali- miután elveszítette világbajnoki címét - visszavonult a nyilvánosság elől. A rosszmájúak azt állítják, hogy tanul és megpróbálja pótolni azt, amit eddig elmulasztott. 8
