A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 21. szám
KLCTCM A felkészülés, az alapozás, az erőgyűjtés a labdarúgó legnehezebb próbája. Én jobban szerettem a hollandiai Zeistet, mint a Magas- Tátrát, mert ott jó pályákkal vártak, labdákkal edzettünk, ha kellett este is, mivel a tíz pálya közül kettő villanyfényes volt. Zeist, a Holland Labdarúgó Szövetség edzőtábora Utrecht közelében, síkságon fekszik. Itt rendezik az edzőképző tanfolyamokat meg a tehetségkutató diáktornákat is. Egy játékosnak naponta kellene különböző technikai elemeket gyakorolnia. Ha ezt nem teszi, felejt. Három héten belül akár teljesen elfelejthet bizonyos technikai elemeket. (Nem arra gondolok, hogy valaki három hét alatt elfelejti, hogyan kell állóhelyzetben levenni egy labdát. Viszont a futás közben, a mérkőzés tétjének nyomása alatt végrehajtott labdaátvételeket, átadásokat naponta kellene gyakorolni!) Amikor a válogatottal Hollandiában készültem, sokkal előbb lendültem formába, mint máskor, a labdával való állandó „együttlét” miatt. A szurkolók most talán megértik, miért ragaszkodnak az edzők a külföldi, jótalajú pályákhoz. Vegyük azonban a csehszlovák csapatok felkészülésének leggyakoribb színhelyét, a Magas-Tátrát. A Slovan évek óta ott készül, az ottani magaslati viszonyok között, s mivel Belgrád előtt erre a klubcsapatra épült a válogatott gerince, és mivel ennek a csapatnak Vengloš az edzője, erőnlétünk körül nem voltak bajok. (A hollandok és a nyugatnémetek ellen számunkra rendkívüli időjárási viszonyok között álltuk a sarat — hidegben, esőben, és melegben, párában. Mérkőzésenként háromnégy kilót adtunk le, de kibírtuk és győztünk I) Milyen egy tátrai hétköznap? Reggel negyed nyolckor kelünk, utána pulzusmérés következik, majd elfogyasztunk egy tábla csokoládét és futunk. A reggeli futás az állóképesség fokozását szolgálja és egyúttal szinte előkészíti a testet a további terhelésekre. Ezután reggelizünk; következő gyakorlásunkra délelőtt tizenegy órakor kerül sor. Ez másfélórán át tart, általában a tornateremben zajlik, súlyzózás szerepel műsorán és gimnasztika, olykor előkerül a labda is. Ebéd után pihenünk, majd fél négykor jön az újabb edzés; kinn, a szabadban. Megint futunk, az állóképességet és a gyorsaságot fokozzuk. Utána vacsora és tornatermi foci jön. Ennek már hagyománya van, háromtagú csapatok mérkőznek egymással. A tornatermi foci nem kötelező, de érdekes, a napi három edzés dacára ragaszkodunk hozzá. Tíz után takarodó, alvás és reggel a hóban-fagyban kezdődik minden élőiről, többnyire labda nélkül. x A belgrádi döntőre a poprád-tátrai összpontosításon készültünk. Tudtuk, hogy a hollandokkal játszunk először, erre a mérkőrésre összpontosítottunk a legjobban. A hollandok zömét ismertük még az Ajaxból, nagyjából sejtettük, mire képesek. A tátrai felkészülés alatt azt tanulmányoztuk — film segítségével — mik a hollandok jellemző tulajdonságai, szokásai. Neeskensnél például megfigyeltük, hogy minden baloldalon vezetett támadást figyel és a kellő pillanatban a kapu elé iramodik, hogy a beadást fejjel továbbíthassa a hálóba. Taktikailag tulajdonképpen mindent végrehajtottunk Jugoszláviában, technikai hibák persze becsúsztak olykor — például a hollandok elleni Ondrus-öngól — dehát az elképzelések sohasem . válnak be száz százalékosan. Az volt a lényeges, hogy játékstílusunkat sikerült az ellenfelekre kényszeritenünk, az ellenfél nem tudott kizökkenteni küzdőmodorunkból. Játékstílusunkat a külföldi szaksajtó elnevezte „blokkbutballnak'. Azt hiszem, az NSZK szakírói ajándékoztak meg ezzel az elnevezéssel. Mit takar ez a kifejezés? Ott ahol a játék éppen folyt, a csapat egy bizonyos blokkot alakított ki a labda körül, s ezen belül mindegyik játékosunk szoros emberfogást alkalmazott. Támadásaink során viszont a két középpályás is bekapcsolódott akciónkba, szinte „fürtösen" helyezkedtünk el a labda körül. Nyolc játékossal védekeztünk, hattal támadtunkl Vengloš mindig arra kért, cikk-cakkban játsszuk be a pályát, foglaljuk le a lehető legnagyobb teret. x A döntő előtt a végletekig fel voltak ajzva idegeink. Én hajnalban szunynyadtam el — altatóval. Szervezetünkre talán nem is nehezedett még na- ; gyobb nyomás. Ilyenkor történhet aztán, hogy egy-egy „biztosíték" kicsap. Lehet, hogy Viktor gerincsérülése is itt vált komollyá? Az ember egy ilyen döntő előtt végiggondolja egész életét, a sok gürcölést, az alapozást, a rengeteg lemondást és utazást. A játékost közben is érik apró örömök — ha jól sikerült a felkészülés, ha megy a játék, ha megdicsérik a társak — egy ilyen döntő azonban mégiscsak más! x Nekem a gyors szélsők ellen volt a legkönnyebb dolgom, velük elegendő volt együtt futni. A ravasz, lesipuskás típusokai több a gond. Ilyen például Rensenbrinck, akinek sajátos a labdavezetése, hosszúkat lép, de a labda mindig a lábánál marad, villámgyorsan felismeri a helyzeteket. Megkeserítette az életemet az Ajaxból való Geels is, aki kiváló fizikumú játékos, rengeteget mozog a középpályán, aztán egyszerre — váratlanul — helyzetbe kerül. Masný ellen szerencsére nem játszottam; ha formában van, posztján a világ egyik legjobbja. x A nemzetközi futball-porond nagy csapatai az utóbbi években nem sokáig — általában két-három esztendeig — képesek csak győzelmet győzelemre halmozni. Ha megváltozik a játékosállomány és kihullnak a kulcsem-Amikor a válogatott (vagy klubom, a Slovan) jó eredményeket ért el, nem panaszkodhattunk a közönségre. Jó emlékezni a szovjetek, az angolok, a skótok elleni találkozókra. Sajnos elegendő egy kisiklás, s a tapsból fütty lesz. A leghűségesebb szurkolókra Spanyolországban, Olaszországban és Angliában találtam. Ezek a nézők jóban-rosszban kitartanak a játékosok mellett, biztatják őket, de ugyanakkor tapssal jutalmazzák az ellenfelet is. x Érdekes, hogy a fiatal, kezdő bíró általában jobb teljesítményeket nyújt pályája kezdetén, mint később. Nem tudom, mi ennek az oka, többször beszélgettem erről a bírókkal is, akiknek elég nehéz a helyzetük, mivel nem hivatásosak, azaz nem tudják minden erejüket és idejüket a focinak szentelni. Az Európa-bajnokság mérkőzései során nem voltak különösebb gondjaink a bírókkal, bár Vengloš és Ježek utolsó utasítása mindig az volt, hogy ne a bíróval, hanem a játékkal törődjünk, a pályán úgyis a bíró az úr. A hollandok elleni meccsünk játékvezetője, a walesi Thomas kissé teátrálisnak látszott, de úgy látszik, ilyen a stílusa. A pólyára lépés előtt elbeszélgetett velünk, elmondta, szeretné, ha simán zajlana a küzdelem, aztán levetette nyakláncainkat és gyűrűinket, megvizsgálta cipőinken a bőrszeget. x A nemzetközi mérkőzések a lehető legjobb pályákon kerülnek sorra. Mint válogatott labdarúgó a ciprusi pályát minősítem a legrosszabbnak, bár szerencsénk volt ottjártunkkor, mert — mint kiderült — félesztendei szárazság után éppen a mérkőzésünk éjszakáján lazította fel egy kissé a kemény talajt az eső. Csehszlovákiai pályáink elérik a jó európai átlagot; kiváló gyepen játszottunk Jugoszláviában, a zuhogó eső sem befolyásolta a fű minőségét. x Én jól el tudok beszélgetni a romá- j niai klubok magyar nemzetiségű játékosaival, a Schalke 04 focistáival vagy a világbajnok Berti Vogts-szal. Elmondjuk hogy élünk, mi a véleményünk egyegy meccsről. Minél többet utazik az ember, annál gyakrabban alakít ki jó kapcsolatokat. Szívesen beszélgetek a magyarországiakkal is. A játékban bizonyára szerepe van a szerencsének is, de végülis az a csapat, amely lelkiismeretesebben készül, többet dolgozik, jobban megállja a he- i lyét a pályán is. A lövés néha a kapufán csattan, vagy a kapu fölé száll. Gerd Müller viszont szinte százszázalékosan kihasználja helyzeteit, mert napi másfélórás különedzésen gyakorolja a legváratlanabb helyzetek megoldását is! Ha az ellenfél csatára hatvan métert vágtázik saját kapuja felé csak azért, hogy segítsen védelmének, és kirúgja a gólba tartó labdát a kapuvonalról, azt szokás állítani, szerencsés megoldás volt. Azt kevesen veszik tekintetbe, hogy ezért a szerencsés megoldásért hatvan métert kellett futni és már csírájában fel kellett ismerni egy helyzetet! A mérkőzések sorsa általában azon múlik, melyik csapat játékosai képesek többet áldozni a győzelemért? Ha jól sikerült a felkészülés és a játékosok minden idegszálukkal a győzelmet akarják, vágódhat egy-egy lövés a kapufába, valamelyik majd csak bemegy — ; függetlenül a szerencsétől! Nekem legalábbis ez a véleményem Fortuna istenasszonyról. BATTA GYÖRGYj berek, elkerülhetetlen a visszaesés. A csehszlovák válogatott például képtelen volt a megsérült, majd visszavonult Viktort és a letiltott Ondrušt pótolni. 4
