A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1-2. szám
Dr. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök az észak-csehországi kerület dolgozói között. Nikolaj Bajbakov, az SZSZSZK Minisztertanácsának alelnöke, a Legfelsőbb Szovjetek decemberi ülésén előterjesztette a Szovjetunió 1978-as gazdasági és társadalmi fejlődésének tervét. GUSTÁV HUSÁK elvtárs 65 éves KlfrES KRÓNIKA „Csehszlovákia Kommunista Pártja szocialista nemzeteink és nemzetiségeink sokoldalú fejlődéséhez, haladó hagyományaik és nemzeti kultúrájuk ápolásához továbbra is megteremti a feltételeket. Államunk szövetségi rendszerének figyelembevételével folytatjuk a közös egységet képező népgazdaság építését. Megszilárdítjuk nemzeteink és nemzetiségeink egységét. Elmélyítjük a csehszlovák államiság tudatát, ezáltal is szilárdítjuk szocialista hazánk erejét.“ Részlet dr. Gustáv Husáknak a CSKP XV. kongresszusán elhangzott beszédéből. Vasil Bil'ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára 1970-ben a Vágvölgyi Gépgyárba látogatott fogadta Sam Nujont (jobb oldalt) a Délafrikai Népi dr. Gustáv Husák s ott elbeszélgetett a Szervezet hazánkban tartózkodó küldöttségének vezető- munkásokkal. jét. (Felvételek: ČSTK) BEKE ES BIZTONSÁG TOVÁBB KELL FOLYTATÓDNIA AZ ENYHÜLÉSNEK ■ Régi jó szokás így óév végén, új év elején visszatekinteni az előző esztendőre, felmérni a megtett utat, számba venni az elért eredményeket, esetleges kudarcokat és elgondolkozni rajta, mit is várhatunk az új esztendőtől. Az elmúlt esztendő a nagy jubileumnak, az Októberi Forradalom 60. évfordulójának jegyében telt el. Méltóképpen megünnepelték nemcsak a Szovjetunió és a szocializmust építő országok népei, de az összes haladó erők az egész világon. A moszkvai ünnepségeken a világ több mint száz országából összejött vendégek üdvözölték a világ első szocialista országát és népét s mindenekelőtt kommunista pártját, amelynek vezetésével a szovjet emberek győzelemre vitték a nagy Lenin eszméit s ma már a kommunista társadalmat építik, amit a Szovjetunió új alkotmánya is kifejez. Nem kétséges, hogy az Októberi Forradalom óta eltelt hatvan esztendő, de különösen az elmúlt két-három évtized folyamán lényegesen megváltoztak az erőviszonyok a világban — a szocializmus javára, ezért a nyugati tőkésországoknak a helyzetet józanul, reálisan felmérő politikusai is belátták, hogy a háborús veszéllyel szemben az egyetlen lehetséges alternatíva az enyhülési politika folytatása, a gazdasági és kulturális együttműködés s az enyhülés kiterjesztése katonai területre is. Sajnos, az imperializmus legreakciósabb erői, az enyhülés ádáz ellenségei minden lehető módon igyekeznek fékezni a pozitív nemzetközi fejlődést. Ideológiai „arzenáljukat" legutóbb — különösen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmányában foglalt határozatok és ajánlások megvalósításának felülvizsgá. lását hivatott belgrádi találkozó közeledtével - újabb fegyverrel bővítették: kiterjedt rágalmazó kampányba kezdtek azzal az ürüggyel, hogy a szocialista országokban megsértik az emberi jogokat. Míg a szocialista országok a belgrádi találkozón számos konstruktív javaslatot terjesztettek elő a helsinki záróokmányt aláíró 35 ország együttműködésének elmélyítésére, addig az Egyesült Államok és más nyugati országok küldöttei megpróbálták a találkozót a szocialista országok elleni vádaskodások fórumává tenni. A belgrádi találkozón azonban a többség józan megfontoltsága került fölénybe, s a zavaró momentumok ellenére a plenáris ülésen és a bizottságokban egyaránt ígéretesen halad előre a munka: a beterjesztett konstruktív javaslatok, ajánlások megvitatása s ezek alapján a záróközlemény előkészítése. Elfogadása tavasszal várható, s ez lesz az 1978-as esztendő egyik legjelentősebb nemzetközi politikai eseménye. Az emberi jogok megsértésének ürügyén indított kampánnyal egyes nyugati államok politikusai és reakciós tömegtájékoztatási eszközei a dinamikus gazdasági fejlődést felmutató s a dolgozóknak teljes szociális biztonságot nyújtó szocialista országokat szeretnék diszkriminálni saját országuk dolgozóinak szemében, elterelni a figyelmet gazdasági és politikai nehézségeikről, az egyre nagyobb fokú inflációról, munkanélküliségről és egyéb súlyos válságjelenségekről. Az emberi jogok tényleges megsértésének egyes országok — Chile, Argentína, Brazília, Izrael a megszállt arab területeken, Nagy-Brittania Észak-lrországban, a dél-afrikai fajvédő rendszerek stb. — nap mint nap megrázó, konkrét példáit nyújtják, de az Egyesült Államok polgárjogi mozgalmai is kénytelenek elkeseredett harcot folytatni a faji, nemzeti megkülönböztetés ellen, a nők egyenjogúságáért. Az 1977-es esztendő nem hozta közelebb a megoldást a ciprusi kérdésben és a közel-keleti rendezés terén. Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatása semmi konkrét eredménnyel nem járt az arab ügy számára - az izraeli héják nem hajlandók feladni területrabló politikájukat. Szadat - nyilván amerikai sugalmazású — különbéke-szándékai a haladó arab államok részéről Egyiptomnak csaknem teljes elszigetelődéséhez vezettek, márpedig nyugati s józan amerikai megfigyelők is úgy ítélik meg, hogy az arab egységnek ez a megbontása komolyan veszélyezteti a genfi közel-keleti értekezlet összehívását és ezzel a konfliktus kielégítő, békés rendezését. Afrika déli részén is változatlanul feszül a helyzet. Az imperialista hatalmak mindent elkövetnek, hogy a saját érdekeiknek megfelelően „segítsék elő" a rhodesiai és a namíbiai kérdés megoldását, éspedig úgy, hogy abból kirekesztenék az ottani haladó felszabadítási mozgalmakat. A rhodesia és a dél-afrikai „fehér" választások pedig azt mutatják, hogy az ottani fehértelepes rendszerek lényegében nem kívánnak változtatni — az ENSZ-nek ebben a kérdésben hozott elítélő és szankciókat sürgető határozatai ellenére sem — fajvédő politikájukon. így a fegyveres felszabadító harc biztosíthatja egyedül a fekete többség számára az igazságos rendezést: a hatalom átvételét. Az ENSZ-közgyűlésnek különösen politikai bizottsága elé több fontos javaslatot terjesztettek a szocialista országok: a legjelentősebbek egyike az, amely új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésének és gyártásának betiltására vonatkozik. A 32. ülésszak napirendjén egyébként kereken 125 kérdés szerepel, ezek közül több foglalkozik a fegyverkezési verseny megállításával, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásával, a kelet-nyugati kapcsolatokkal, a leszereléssel, a ciprusi és a közel-keleti kérdéssel, a rhodesiai, a namíbiai és délafrikai helyzettel, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ugyancsak komoly lépések történtek a leszerelési világkonferencia előkészítésére. A világbéke szempontjából különösen jelentős, hogyan alakul a szovjetamerikai viszony. Carter elnöknek az „emberi jogok" kérdésében tanúsított szélsőséges magatartása ellenére a jelek arra mutatnak, hogy megvannak a lehetőségek e viszony további javítására. Megfigyelők szerint a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó szovjet-amerikai tárgyalások már olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy a tavasszal tető alá lehet hozni a SALT II. megállapodást, s akkor nem lesz akadálya annak, hogy Brezsnyev szovjet államfő és Carter amerikai elnök személyesen találkozzék. Október és a forradalom békefelhívása a napjainkban is érvényes lenini békepolitika alappillére. Hangsúlyozottan Lenin útmutatását követve erősítette meg az SZKP XXV. kongresszusa a Szovjetunió békepolitikáját s ennek szellemében javasolta Leonyid Brezsnyev az Októberi Forradalom 60. évfordulójának moszkvai ünnepségein elmondott beszédében: a kormányok állapodjanak meg abban, hogy minden ország egyidejűleg megszünteti a nukleáris fegyverek és lövedékek gyártását: továbbá az atomhatalmak ezzel egyidejűleg köteleznék magukat, hogy megkezdik a korábban felhalmozott készletek fokozatos csökkentését, lépésről lépésre haladva azok teljes megsemmisítéséig. Az „új békedekrétum" további fontos pontjai: a politikai enyhülést kiegészítő katonai enyhülés kívánalma, vagy az a törekvés, amely az egész világot átfogó, az erőszakot a nemzetközi kapcsolatokból kiiktató szerződés megkötésére irányul.-Ta-5
