A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-29 / 18. szám
A glasgowi cirkusz Libby nevű tevéje rendszeres látogatója az egyik közeli vendéglőnek, ahol néhány korsó sört és egy pitét fogyaszt, iá reklám a cirkusznak meg a vendéglőnek is. Persze, Libby sem jár rosszul! Ez a szinpompás meisseni porcelánalkotás 1741-ben került ki a zseniális Köndler keze alól. Fröhlich és Schmie del szász udvari bolondokat látjuk magunk előtt. Joachim Köndler volt a: első művész, aki az európai barokk ízlés alapján saját stílust kölcsönzött a meisseni porcelánból készített tárgyak nak. Ceské Budéjovice kórházában új céziumágyút helyeztek üzembe a daganatos és nem daganatos betegségek sugárkezelésére. A Cesioterax 3n elnevezésű berendezés kétezer curie-s töltetével a test mélyén levő daganatokat is hatékonyan besugározhatják. A besugárzási idő rövidebb, s a nagy sugáradag sem okoz börreakciókat. 0 Belenka brazil városban többször is felgyulladt egy fiatal özvegyasszony lakása, méghozzá mindig akkor, amikor Vincente Hetubal tűzoltó volt szolgálatban. Az özvegynek sikerült elérnie, hogy az ifjú tűzoltó felfigyelt rá és feleségül vette. Az, hogy szándékos tüzokozásért megbírságolták, egyáltalán nem számított a fiatalasszonynak. 0 A franciaországi klubokban gyakran szokatlan érdeklődési körű emberek tömörülnek. Létezik például olyan autósok klubja, akik nem szívesen utaznak egyedül, azoknak a klubja, akik nem néznek televíziót, szamárbarátok klubja, őszülök klubja stb. Párizsban mutatták be ezt a víz alatti, kupolával ellátott műszaki találmányt, amely három-négy búvárnak nyújthat veszély esetén menedéket. Miután a tengerfenék kutatásával egyre több országban foglalkoznak, nyilván hasznos szolgálatot tesz majd a búvárok nak. 0 Raimondo és Maria Carnabuának van a világon a legtöbb gyereke. A házaspár harminckét csemetéje közül huszonöt maradt életben. Nadja Tiller a nemzetközi szinészvilág Az egykori francia gyarmatokról száregyik legműveltebb, legfelkészültebb mazó párizsi manökenek Valerie Cisegyénisége, és egyben az egyik leg- card d'Estaing köztársasági elnök portmegbecsültebb tagja is. Magánéleté- réjával mintázott anyagból készült runek nincsenek botrányai. hókat ajánlanak legújabb divatként. ÉRTEKEZÉS A Az Ökörszarv Vállalat igazgatója szemöldökét összevonva ül foteljében. Bájos, szőke titkárnőjének meghagyta, hogy ma senkinek sincs itt, már mint a hivatalában. Most ő a múzsákkal értekezik. Meg kell oldania az ökörfarkkóró nagyüzemi termelésének problémáit. A hagyományos kisparcellás termelés elavult. Társítani kell a kistermelőket. Meg kell szervezni a mammunt-farmokat, s megválasztani a farmok elnökeit. így született meg Bátor Balambér, az Ökörszarv Vállalat igazgatójának agyában a zseniális ötlet, hogy elrendeli a kisparcellás ökörfarkkóró termelés azonnali felszámolását. Utasította hát bájos titkárnőjét, adjon fel táviratot minden kistermelőnek, hogy holnap reggel hat órára jelenjenek meg az Ökörszarv Vállalat igazgatóságán fontos megbeszélésre. A gyűlésre mindenki pontos időre megjelent a kötelező hupikék ruhában és a kanárisárga nyakkendőben, mert ugyebár a külső megjelenés is fontos ahhoz, hogy az értekezlet színvonalas és hasznos legyen. — Az igazgatóhelyettes megnyitja az értekezletet, melyen meleg szeretettel üdvözli Bátor Balambér igazgató kartársat, akit a jelenlevők felállva, hosszas tapssal köszöntenek. Bátor Balambér büszke öntudattal hordozza végig tekintetét az értekezlet résztvevőin. Szeméből az a mély meggyőződés sugárzik, hogy ő egy pótolhatatlan fontos személy. Majd megköszörüli torkát, s mély basszus hangján kezdi: — Kartársak, azonnal a tárgyra térek, s rövid leszek, mint egy távirat. Ezennel elrendelem a kisparcellás ökörfarkkóró-termelők társulatát. Indok: a racionálisabb gazdálkodás. A nagy farmok élére én jelölöm ki az elnököket, akiket a tagság majd titkos szavazással jóváhagy. A bővebb felvilágosítást és a szükséges utasításokat, mint eddig is, táviratban közlöm majd. Most pedig fel a munkára, kartársak! Mindenki pisszenés nélkül felállt, s csak amikor már a bűvös falakon kívül voltak nyílott szóra az ajkuk: Mi ez már megint? A mi véleményünket ki se kérik, pedig mi vagyunk a termelők, mi tudjuk, hogy mit lehet termelni és mit nem. Hi-MÜZSÄKKAL szén erre alaposabban fel kellett volna készülnünk. Több szakemberre és korszerűbb gépekre van szükség. Most törhetjük a fejünket a részlegmegoldásokon. S ha majd a termelés akadozik, jön a távirat, hogy miért van ez így elnök elvtárs, miért nem csinálod úgy? Mikor csinálsz már rendet a farmodon? Még mindig adósok vagytok öt dekagramm szúnyogháj beadásával... De azért mindenki végrehajtotta Bátor Balambér igazgató bölcs utasításait. Időben el is vetették az ökörfarkkóró magvait, azok szépen ki is keltek, s nőtek is volna, ha... Ám ott volt az a bizonyos ha. Már hetek óta egy szem eső sem hullott a kókadozó szomjas ökörfarkkórókra. Hiába kémlelték az e célra kijelölt emberek az eget, nem volt azon egy fia bárányfelhő se. Bátor Balambér újra összevonta szemöldökét, foteljébe süppedt, hogy folytassa értekezését hűséges múzsáival, akik szorult helyzetében eddig még mindig homlokon csókolták, hogy megszülessen lángelméjében a mindent megváltó bölcs gondolat. Így történt ez most is. Becsengette bájos titkárnőjét, s máris diktálta a táviratot: Elrendelem az öntözőkupa Rohambrigád azonnali megszervezését, aláírás: Bátor Balambér, az Ökörfarkkóró Vállalat igazgatója. így az öntözés is megoldódott vélte. Az elnökök azonnal szétküldték a szélrózsa minden irányába anyagbeszerzőiket, hogy minden öntözőkannát, amit csak találnak vásárolják fel. Aztán elővették a régi jó falajtokat és abban hordták az öntözéshez szükséges vizet a Netecs patakból. Nőtt is szépen minden szál ökörfarkkóró. S közben óránként jött a távirat a szükséges termelési utasításokkal. Az ökörfarkkóró betakarítása is rekord idő alatt sikerült. Igaz, a termés csak húsz százaléka volt a tervezettnek. De az elnökök megkapták az utolsó megnyugtató táviratot, mely így szólt: Tudatom, hogy az Ökörfarkkóró Vállalat igazgatósága az évi egymillió korona távirati költségvetését becsülettel teljesítette. Bátor Balambér, vállalati igazgató. TÖRÖK ELEMÉR Miért nem írtam a géprablókról Kedves Barátom, a múltkor azt kérdezted, miért nem írunk többet a repülőgép-eltérítőkről és más terroristákról, hiszen állítólag az egész világsajtó velük van tele. Akkor, viccesen azt válaszoltam, hogy éppen ezért, hisz amiről a többi lap ír, arról nekünk már nem érdemes írni. Most mégis elgondolkoztam rajta: valóban, miért nem érdekelnek bennünket és például személyesen engem a terroristák, a repülőgépeltérítők. Nos hát, most már komolyabban, leszögezhetem, hogy engem igenis érdekelnek, nagy figyelemmel hallgatok minden róluk szóló hírt és kommentárt. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem például a nyugatnémet terroristák által elrabolt gép sorsát, azt, hogy az SS-különítményekre emlékeztető egység (kommandó) tagjai, milyen ügyesen, néhány másodperces akcióval szabadították ki a rémült utasokat. Mondom, érdekel a dolog. Ha eddig mégsem írtam még terroristákról, repülőgép-rablókról, annak egyszerű a magyarázata: még sohasem találkoztam velük. Pedig elég sokat utazom. Repülőgépen is. De az én gépemet soha senki nem akarta még eltéríteni. Hálistennek, tehetném hozzá. El sem raboltak még, sőt eddig a környezetemből sem raboltak el senkit. Erre te azt mondhatod, hogy ironizálok. Sőt, hogy cinikus vagyok. Csakhogy: az újságíró, tehát e sorok írója is, a valóság rabja, vagy ha így jobban tetszik, megszállottja. Nem írhat olyasmiről, amit nem ismer. Egyszóval nem üthet a hasára, mondván, most pedig írok egy cikket terroristákról, ha soha életében nem találkozott még ezzel a furcsa és utálatos teremtménnyel. Akiket mi is megvetünk. Nem becsüljük le a terrorizmus veszélyét. Mi is szeretnénk, ha a nyugatnémet hatóságok kiadnák a csehszlovák repülőgépek elrablóit I De — és ez talán megnyugtató dolog is egyben — nálunk mégsem olyan gyakori a terrorizmus, mint nyugaton. Bátran állíthatom, hogy eddig szerkesztőségünk egyetlen tagja sem találkozott igazi terroristával, repülőgépeltérítővel. Ennek ellenére, ez a levél bizonyság rá, írtam róluk. Szeretettel köszönt ZS. NAGY LAJOS 9
