A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-15 / 16. szám
SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK A Bódva völgye falvainak viselete ugyanabba a sajátos palóc népviseleti csoportba tartozik. Ezen belül csak nagyon kevés eltérés tapasztalható. Hrhovban (Tornagörgőn) a nők bokáig érő bő szoknyát, simán hátra fésült hajat, a férfiak négyszél vászonból készült gatyát és ehhez böujjú inget viseltek. A századfordulón házilag szőtt vászonból varrták a női és férfi alsóruhát. Ez volt a legolcsóbb, a hozzávaló lent, kendert maguk termelték meg és dolgozták fel. A népviseletben is kifejezésre jutottak a társadalmi különbségek. Bár a népviselet a két világháború között fokozatosan kiment a divatból, de az emberek emlékezetében megmaradt, milyen különbségek voltak a gazdagabbak és a szegények viselete között. A szabás, díszítés nagyjából azonos volt, főként a felhasznált kelmékben mutatkoztak különbségek. A század végén a nők kétféle inget viseltek. Az egyik volt az oldalán „beeresztövel” vagy „aszallal” bővített sípujjú vászoning, a másik fajta a böujjú patyolating (ingváll, slingolt ujjú ing). Az ingvállra „lajbicskát” vettek fel. A derékban kötődő, bokáig érő szoknyát 4—5 szél kelméből varrták. Világos színű, félig fodros, slingolt alsószoknyát hordtak. A lányok 5—6 hímzett fehér alsószoknyát is felvettek. Az idősebbek szintén sötétebb szinű fonallal slingolt, de sötétebb szinű — szürke, bordó, barna — alsószoknyát hordtak. A felsőszoknya az életkornak, családi állapotnak és a „rangnak" megfelelően különböző kelméből készült. A fiatalok világosabb szinű, virágos mintájú karton, delén, selyem, puplin vagy szatén szoknyát hordtak, míg az idősebbek vastagabb kelmékből — szövetből, bársonyból, posztóból — varrt szoknyát viseltek. A hosszú szoknya alját „porzsinórral" szegték fel. A szoknyát más anyaggal „plivelték” és rejtett zsebet varrtak rá. Kedvelték az egyszinű vagy mintás kékfestőt és az ún. lángosfestőt is. Ebből nemcsak szoknyát, de más ruhadarabokat is varrtak. Hétköznapon a szoknyára sötét színű festőből készült surcot vettek fel. A félünneplős kötényt fekete klottból, lüszterből varrták és sötét szinű fonállal körülslingolták. A „gyúrósurcot” csigatészta-készitéskor és általában főzéskor vették fel. Nyári viselet volt a vékony kelméből, általában fehér gyolcsból varrt, béleletlen blúz, a „szállóka”. Télen testhez szabott, derékig érő bélelt „ujjast” hordtak. Derékban keskeny fodorral szegélyezték, a hát közepén ezt sűrűn ráncolták és gombokkal díszítették. A vállbán ráncolt bő ujj is bélelt volt és kézelőben végződött. A kerek nyakkivágású, elején sima ujjas elöl középen gombolódott. Tavasszal és ősszel még nagykendőt is felvettek, elöl keresztbe vetették és hátul kötötték meg. Készülhetett kasmírból, de gyapjúfonálból is horgolták. A hajukat hátra fésülték, kontyba csavarták, s vatelinnal bélelt fejkötőt vettek fel rá, amelyet az ajak alatt kötöttek meg. Az asszonyok télen, nyáron fejkendőben jártak. Ennek anyaga lehetett selyem, szövet, delén, karton, ternó vagy festő. A lányok csak munkába jártak kendőben. Vasárnap, amikor templomba mentek, egy ágba fésülték a hajukat vagy kontyba kötötték. Ebbe kétoldalról „szemes” diszfésűt tűztek. Az asszonyok télen ujjas kisködmönt viseltek. A hosszú bunda is divatban volt Tomagörgön, azonkívül a csak vállra vetett, ujjatlan, szőrmegalléros báránybőr pellerin is. Ezt sötétebb bőrrátéttel díszítették. Télen Mecenzéfen készült „gordovány” (kordován) csizmát, nyáron oldalt gombos magasszárú fekete cipőt viseltek. A férfiak hagyományos öltözete a négyszél vászonból készült gatya és a lobogós ujjú vászon-, később gyolcsing volt. Munkába általában sötétkékre festett vászonból készült, ünnepre kivarrott surcot vettek fel. A századfordulón a gatyát itt is kezdte kiszorítani a „szűkidőnek” nevezett sötétkék vagy fekete bélelt posztónadrág. Ezt ünnepen a színén, „kiveröl”, hétköznap flanellbélésével kifelé fordítva viselték, és az ellenzés nadrághoz már kabátot vettek fel. A lajbi a gatya és később a nadrág kiegészítője, ugyanígy a fekete „tajus” kalap is. Télen a gazdák hoszszú birkabundát hordtak, ez ugyanúgy ujjatlan volt, mint a női. Ha sáros, latyakos volt az idő, a bokáig érő bundát a derékban elhelyezett fagombokra gombolták fel. A nyers szinű bundának nagy fekete gallérja és gyapjú szegélye volt. Ehhez báránybőr kucsmát és csizmát viseltek. JÓKAI MARIA
