A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-08 / 15. szám
idősebbek sötétebb színű, vastagabb anyagból készült szoknyát viseltek. Kedvelt színük volt a barna, a püspöklila, a zöld és a kék. A szoknyát alul pánttal szegték. A kötő (kötény) mindig fekete volt, és klottból, szövetből vagy lüszterből varrták. Keskeny volt, ráncolt és rövidebb, mint a szoknya. Viseltek fodros, cakkos és körül hímzett kötényt is. Hétköznap vászonkötényt vettek fel. A szoknyába bekötött blúz ujja vállbán bő, ráncolt volt. A ,,vizitkát'' — a blúzzal ellentétben — nem kötötték be a szoknyába, ugyanígy a ..szálóko" nevű fodros aljú blúzt sem. A vizitka és a szálóka mellrészét bélelték, s ez külön gomboládott. A bélést nem dolgozták teljesen egybe a felső anyaggal. A lányok varkocsba fonták a hajukat és a végébe maslit kötöttek. Az asszonyok a hajukat kontyba fonták és ..neccel” szorították le. A ,,nyúlókának”, ,,húzókának'’ is nevezett hálót csipkéből varrták, szalaggal szegélyezték és a konty alján maslira kötötték. A hátrakötő kendő színes selyemből készült. A fejre való kendő, amelyet minden asszony viselt, lehetett körül rózsamintás kasmírból, klottból, kékfestőből, selyemből, de hordtak varrott rózsás és ternó kendőt is. Mélyen behúzták a homlokukba és az ajk alatt kötötték meg. Hűvös időben kasmír vállkendőt is viseltek. Télen barna rátétes díszítésű, ujjnélküli kisködmönt hordtak, s erre az idősebb asszonyok még nagykendőt is vettek. Télen csizmát, nyáron papucsot viseltek. A férfiak hagyományos viselete a vászon ing és gatya volt. Az itt ,,ingcsinek" nevezett ing melli%szét kihímezték. A lobogós ing ujját „mesterkével" szegték, de kézelős ujjú in-SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK ACsermosnya völgyének falvaiban lényegében azonos volt a népviselet. A völgy legészakabbra fekvő faluja Lucska. Itt viselték ezen a vidéken a leghosszabb — bokáig érő — szoknyát. Ugyancsak jellegzetessége volt a falunak, hogy a nők nem viseltek pruszlikot, a férfiak pedig inkább szűrt hordtak, mint subát. A nők térdig érő kendervászon inget viseltek, de a keskeny rövid ujj, az ún. vállfát és páva pamutvászonból készült. Az inget háromszög alakú betoldással, ,.aszalóval" bővítették. A bő ujjú „slingolt" ingváll gyolcsból készült. Az elöl gombos és szintén csak elöl díszes lajbicskát is eredetileg kendervászonból varrták, s csak később vásárolt kelméből. A lajbicskát a mai napig is viselik. A fiatal lányok, menyecskék „slingolt" aljú patyolat szoknyát hordtak, majd ahogy korosodtak, egyre sötétebb színű alsószoknyát vettek fel. A szoknyát — lehetett fél fodros, fodros, kétfodros — négy szélből varrták és körben láncolták. A felső szoknya anyaga lehetett gyapjú, fésüsgyapjú (kammgarn) szövet, posztó, klott, kékfestő, karton, batiszt vagy szatén. A fiatalabb nők világosabb, az get is viseltek. Az inget érdekesen szabták: a nyak bőségét a ,,váIIfóttól“ kezdve ékalakú betoldással, deielyével bővítették s ezt a nyakbőségnek megfelelően ráncolták. A négyszél gatyához (később a nadrághoz) surcot vettek fel. Ez az alkalomnak megfelelő volt: munkába háziszőttes vászonból vagy kékfestőből készült surcot hordtak, az ünnepit virággal hímezték és viselőjének nevét is kivarrták rá. Télen ujjas ködmönben és szűrben jártak. Általában „mecenzéfi" csizmát hordtak. JÓKAI MARIA