A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 13. szám

PROGRAM KÖZÜGY tisztító rendszer túlterhelt. Ha elkészül oz új tisztító állomás, akkor a meg levő csatornahálózatot arra kapcsolják majd rá. A lakosság s főleg az asszonyok munkáját hivatott könnyebbé tenni a több mint hárommillió koronás költség­gel épülő mosoda és vegytisztító. „Az építkezés megkezdődött — mondta a vnb elnök —, de a járási építőipari vállalat nem teljesítette a tavalyi beruházási tervet. A legutóbb, ellenőrzés alkalmával azonban úgy ia lékoztattak, hogy az idén befejezik az építkezést." A választások óta eltelt egy év ered ményeit vizsgálva őzt mondhatjuk, hogy Kirólyhelmecen elfogadható ütemben halad a választási program teljesíté­se. Sőt, akad olyan beruházás, amely e programban nem is szerepelt. Ezek egyike például a vágóhídnak az idén megvalósuló rekonstrukciója. A kisebb beruházások közül meg kell említeni a szabadtéri mozit, amelyet a Csonkavár melletti szabadtéri színpadon létesíte­nek, s amely, ha minden jól megy — s miért ne menne jól? — a nyáron sokak örömére már üzemelni fog. Ar­ról sem szabad megfeledkezni, hogy a volt „kuglizót" a múlt évben amolyan ifjúsági házzá alakították át, otthoni teremtve a hasznos szórakozásnak A választási program — közügy A az idő engedi, 1 millió koronás ráfor­dítással hozzálátnak az útépítéshez és a közművesítéshez is. Lackó József azt is elmondta, hogy az érdeklődés nagy, ezért a legnagyobb jóakarat mellett sem tudnak minden kérelmezőnek tel­ket juttatni. A hatodik ötéves terv egyik legna­gyobb helyi beruházási tétele az Álla­mi Gazdaság feljesztését szolgálja. A 70 millió koronát meghaladó beruhá­zási összegnek több mint égyharmodát egy korszerű tehénfarm létesítésére fordítják. Építése már megkezdődött, s a terveknek megfelelően halad. A városfejlesztés szempontjából to­vábbi fontos feladat a közművesítés kérdésének végleges megoldása. Sze­repel is a választási programban. Je­lenleg azonban még csak a tervek elő­készítésénél tartanak. Ezek a tervek minden valószínűség szerint jövőre ké­szülnek el, s azután 1980-ban 24,3 mil­liós ráfordítással megkezdődhet a szennyvíztisztító állomás építése. Erre azért van szükség, mert a meglevő közösség ügye minden városban, köz­ségben. A királyhelmeciek a maguk módján, főleg a tömegszervezetek ál­tal szervezetett társadalmi munkával nagyban hozzájárulnak a város fej­lesztéséhez, rendezéséhez. A Nagy Ok­­táberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére értékes köte­lezettségeket vállaltak s ezeket becsü­lettel teljesítették: csaknem hat és fél millió értékű társadalmi munkával já­rultak hozzá a választási program tel­jesítéséhez. háború királyhelmeci hősi halottáira: Szajkóra, Jakabra, Tutkocsra, Kazsimir­­re és Klainmaňnra. Szép, jól felszerelt ez a közkönyvtár, lényegében megfelel a követelmények­nek, de azért van némi „szépséghibá­ja": nincsen olvasóterme. Legfeljebb abban a helyiségben olvashat folyói­­iratot vagy tanulmányozhatja a kivenni szándékozott könyveket az olvasó, ahol maga a kölcsönzés folyik. Ez a helyiség pedig erre a célra kicsi. Érdekességképpen még megemlítem, hogy a művelődési otthon, illetve a városi könyvtár helyén nem is olyan régen, harminc évvel ezelőtt még Hajdú Pista bácsi kovácsműhélye állt, Pista bácsi valamelyik kovácsmester őse vagy előde alighanem itt patkolta meg Petőfi gyorskocsijának lovait 1847-ben. Királyhelmecnek, az akkori nagyközség­nek mint járási székhelynek járási fő­szolgabírói hivatala meg járásbírósága vglt, de - könyvtára nem. DEMJÉN FERENC Molnár János felvétele Az általános iskola elvégzése után a pályaválasztás a fiatalok életének egyik legfontosabb eseménye. Érthető ez, hiszen egy egész életre megszabja az ember tevékenységének irányát. A szakma, a pálya megválasztásának fontosságát húzza alá az a tény. hogy a kérdés eldöntésében a legtöbbször részt vesz az egész esalád, vagy legalábbis a papa és a mama. Mert elvégre nem lehel egészen a még lé­nyegében éretlen gyerekre meg a ta­nítókra bíznia pályaválasztást, a gye­reknek a szülői tanácsra is szüksége van. Méghozzá jó tanácsra, olyanra, amely a fiú vagy a lány tényleges képességeiből indul ki. De nines szük­ség olyanra, amikor a szülők, túllévő magukat a minden realitásokon, meg­próbálják a gyermek érdeklődését a képességeit meghaladó valamely szak­ma leié terelni. Ilyenkor aztán szinte személyes sértésnek veszik, ha a peda­gógus a fiú vagy a leány előmenetele alapján azt ajánlja, hogy a gyerek iparitanulóiskolába jelentkezzék, ahol esetleg később le is érettségizhet. A szülő felháborodik, hogy is meri valaki ennyire lebecsülni az ő cseme­téjét. Hogy a szakmunkás pálya miért számít lebecsülésnek, azt aztán igazán nem lehet megérteni. A szülő azonban nem enged, lót-fut, összeköttetéseket, protekciót keres és gyakrak talán is. Hogy miért? Hát lehet, azért, mert a papa meg a mama már csemetéjük megszületésekor eldöntötte, hogy az mérnök, orvos vagy jogász lesz. vagy talán azért mert a szomszédék gyere­két felvették a gimibe. s ha az övét ..csak“ iparitanuló-iskolába, ezt egysze­rűen nem bírná túlélni. Tegyük fel. hogy összeköttetései révén a szülő el­éri. hogy csemetéjét felveszik a gim­náziumba. a gyerek ezt — ha nehezen is elvégzi — és hurrá, irány a főisko­la. Igen ám. de olt is felvételizni kell. és könnyen megtörténhet, hogy a szép­­reményű csemetét nem veszik fel s az egész kálvária kezdődik elölről. A szü­lő átkozza a vizsgáztatókat, és jönnek az érvek. Az ő gyereke tudta a vizsga­­kérdéseket, csak éppen lámpaláza volt... (Melyiknek nincs?!) A tragé­dia olt van, hogy mindenre gondol a szülő, vsak arra nem. hogy mégis talán valahol a csemete tudásában van a baj. Ö azonban a legtöbb esetben ismét nem enged, megint összekötte­téseket keres és a legtöbb esetben ta­lál is. Kiharcolja a főiskolai felvételt, a gyerek, ha nehezen is. de megszerzi a mérnöki, orvosi, jogász-diplomát, mindegy, fő az, hogy megvan. Lehet, hogy lesz belőle egy középszerű vagy netán rossz mérnök, orvos vagy jogász. Viszont, ha szakmát tanul, már régen kiváló szakember lehetett volna. Hogy melyikből van több haszna a társada­lomnak ez — úgy érzem — nem két­séges. Remélem, sőt tudom is. hogy már egyre kevesebb az ilyen szülő, és a pályaválasztásnál egyre jobban a ta­nuló rátermettsége, tehetsége, konkrét tudása és nem utolsósorban a pedagó­gus jó tanácsa dominál. Bizony az lenne a helyes, ha a pályaválasztásnál mindig azoknak a szava esne latba, akik objektiven fel tudják mérni, hogy melyik az a foglalkozás — életpálya, amely mind az ifjú embernek, mind a társadalomnak a legtöbbet fog ka­matozni. Az ilyen objektivitás rsakis a pedagógusoktól várható el. akik ki­lenc éven keresztül figyelemmel kísér­ték a gyermek szellemi fejlődését. Mert a helyes ralyaválasztás az vala­hol a társadalom életében mint kvalitás jelentkezik, a gazdasági, kulturális és politikai irányítás szintjén. VARGA JÁNOS 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom