A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-18 / 12. szám
Az már inkább, hogy a Naschmarktról, a piacról hazatérő háziasszonyok alaposan zsörtölődnek egymás közt, mert ismét drágább lett a zöldség, gyümölcs, miegymás, vagy hogy a fáradt taxisofőr kénytelen megtoldani az éjszakai műszakot egy délelőttel, hogy kijöjjön a fizetéséből, és talán ugyanezen, töri a fejét az épületen dolgozó , kőműves is. Ez is Bécs. Közvetlenül az ünnepi játékok kezdete előtt érkeztem meg Mozart városába, Salzburgba. A zeneszerző szülőházát éppen akkor lobogózták fel, a Festspielhaus hangversenytermében pedig gyülekezett az ünnepi közönség. Az Alpok felől hirtelen megeredt nyári eső mosta tisztára az óváros utcáit. Kocsival behajtani ide tilos, így a hölgyek nagyestélyiben tipegve kerülgetik az út mélyedéseiben a víztócsákat. A vliág zenei életének nagyjai, zeneszerzők, karmesterek, énekesek, zenekarok adtak itt egymásnak találkozót a hegyekkel övezett városban, az Alpokból lezúduló Salzach folyó partján. Történelmi hagyományait ezernyi műemlék őrzi, akár fenn a hegytetőén a vár, a Mirabell palota, vagy a belvárosi harangjáték. Régi mozarti hagyományok ünnepi hangulata vibrál az utcán. Ilyenkor több a látogató, mint egyébként. A szállodákban drágábbak a szobák, de így is ki kellett tenni a „Megtelt" táblát. Az éttermekben is alig lehet szabad asztalt vagy legalább egy ülőhelyet találni. Járom az óváros utcáit, fejem fölött díszes aranyozott, kovácsoltvas cégéreken csillan meg a délutáni napfény. A nagy zeneszerző ma is itt él. Valamelyik nyitott ablakon át hallom a muzsikáját. Mozart szülőházát mindenki megnézi. Megérintem a zongoráját, dolgozószobájában az íróasztalát. Szerény a ház, szerény a berendezése, szinte szegényesen hat a város mai csillogásához, ahhoz a csillogáshoz képest, amelynek forrása a mozarti hagyományokat jól kihasználó üzleti szellem. Kanyargó hegyi utak, szerpetineken, alpesi falvak, fenyőerdők, sziklákról lezúduló vízesések mellett jut el az ember Bad-lschl fürdővárosba, a Salzkammergut vidék szivébe. Ismert művészek, írók, zeneszerzők alkottak itt. Lehár Ferencnek is itt ért véget földi pályafutása 1948- ban. Dolgozószobájában minden úgy maradt érintetlenül, ahogy azt a művész hagyta, életének utolsó napjaiban. Régen Ferenc József egész császári udvara ide költözött nyaranként. A császár ugyan már régóta nem jár ide, de a szelleme mégis valahol itt él. Talán a díszes paloták mögött, vagy a sétányon, ahol a szobra áll. A sors iróniája, hogy a Habsburgház egyik tekintélyes sarja, később gyűlölt ellensége, Szalvátor János főherceg is itt a közelben talált menedéket. A főherceg annyira meggyűlölte családját, hogy lemondott a rangjáról, Orth Jánosra .ahoztatta a nevét, elhagyta a bé. si udvart és a kékvizű alpesi tó a Trauensee — szigetén fekvő „télyba költözött. Az ódon Ortl .. „tély ma is örök témaja a festőknek, íroknak, művészeknek. Ablakából mint színes akvarellt órákig nézheti az ember a hegyfalak közé zárt tó víztükrét, partján Gmunden városának a hegyoldalba felfutó alpesi házait, hangulatos terét, ahol harangjáték csilingel. Ahol a pénz nem isten című regényében Jókai meséli el, Orth János életét, aki egy délamerikai hajóútján 1893-ban nyomtalanul eltűnt. A Tiroli Alpok alatt üdezöld havasi rét fut le egészen az útig. Egy magányos fenyőfán tábla hirdeti: „Csendes szoba kiadó." A hegyoldalban fehérük a jellegzetes alpesi ház, erkélyén virágokkal, az udvaron forrásvíz csörgedez a fából vájt madáritatóba. Mindenütt tisztaság. A nyitott ablakon át fenyőillat árad be, a legelésző tehenek kolompjának szavát hozza szobámba az esti szél. Tényleg csendes a szoba. Nézem a falon Hans gyászszalagos fényképét. Meg egy másikat, amelyen Tony Seyller tűzi Hans mellére egy ifjúsági sílesikló bajnokság aranyérmét. — Húszéves volt — mondja szűkszavúan a háziasszony. — A fűrésztelepen béremelést követeltek a munkások. Köztük dolgozott Hans is. Velük tartott. Másnap, amikor kocsival vitték az írást a városba, autóbaleset érte. A kanyarban leszorította őket az útról egy teherautó. Ennek a sofőrje maradt csupán életben. Tanú nem volt, a bíróság felmentette. Egyedül maradva a szobában, némán nézem Hansnak a falon szögre akasztott puskáját, tiroli kalapját, elárvult könyveit a polcon. A bánat ráütötte bélyegét a ház lakóira. Hans egyetlen gyerekük volt, a szemük fénye. Az öreg szülők magukra maradtak. A férfi rokkant, s a csekély támogatást, amit kap, a turistáknak kiadott szoba jövedelméből egészítik ki. Valami kimondhatatlan félelem lappang mindkettőjüknek a szemében. Alig beszélnek valakivel, még egymás közt is ritkán váltanak szót. Az ajtót mindig kulcsra zárják. Túl csendes az egész ház. Amikor másnap elköszöntem, a háziasszony mondani akart valamit, de meggondolta. A lépcsőről hallottam, amint elfordította a kulcsot a zárban. Útközben számtalanszor eszembe jutottak a fűrésztelepi munkások és köztük Hans. Eljutott egyáltalán a követelésük oda, ahová szánták? Vagy Hanssal együtt söpörte le végleg az útról a teherautó sofőrje? Nem tudni. Nincs tanú, aki bizonyítaná! . . . Innsbruck kapujában ágazik el az út föl a Brenner hágóhoz, azon túl pedig Olaszországba. Az olimpiai stadion mellett, az Alpokból leszálló ködszerű párával együtt ereszkedem le a városba. Az árkádokkal körülvett óvárosi téren síppal-dobbal lányok és fiúk menetelnek. Tiroli népviseletben. Hirtelen elhűlt a levegő. Fázom. A forró tiroli húsgombóc leves melegít fel, egy gyorsbüfében, aztán elindulok Voralberg felé. KALANDOS KIRUCCANÁS (Folytatás lapunk múlt heti számából.) Tibor biztos kézzel, gyorsan vezetett. Katalin szótlanul ült férje mellett, a motor zúgását hallgatta. Az ismert g.valogösvényhez érve palástolt szorongással szállt ki a kocsiból, félt. nehogy a férje is észrevegye izgalmát. Eszébe jutott annak a legutóbbi, kalandos kimenetelű estének minden perce; még a fülében csengett a nyaralóba zárt lány kétségbeesett hangja ... Sejtette, hogy most valami rendkívüli dolognak kell történnie. Alighogy nekivágtak az ösvénynek. Tibor egyszerre megtorpant s egy hirtelen mozdulattal fölintett a dombtetőre. — Kati. odanézz — kiáltotta. — Tárva-nyitva a nyaraló ajtaja! Valakinek járnia kellett itt! Szinte futólépésben értek föl a kis házhoz, aztán Tibor óvatosan belépett a sarkig tárt ajtón. Siralmas látvány tárult a szeme elé: minden fölforgatva. szertedobálva, a szőnyegbe valaki cigarettacsikkeket taposott, szanaszét csupa üres üveg hevert... Egy pillanatig kővé meredten álltak, aztán az asszony próbált könnyíteni a helyzeten : — Valami társaság bulizhatott itt... — ... és közben ellopta a tranzisztoros rádiót, a vadonatúj horgászbotomat és kicserélte az ajtózárat — válaszolt haragosan Tibor. — Nagyszerű buli lehetett! Megyek is azonnal, bejelentem a dolgot a rendőrségen. Ne nyúlj addig semmihez! Tibor sietve visszaindult az ösvényen, Katalin pedig — pusztán kíváncsiságból — fölemelte a füstszagú ágynemű egyik sarkát. Hirtelen elhűlt henne a vér: egy kötegnyi pénz feküdt ott. Fölmarkolta és Tibor után iramodott. — Nézd mit találtam a pokróc alatt — mondta lélegzet után kapkodva, amikor utolérte őt és átnyújtotta a bankókat. — Ö, a szálláspénz — vigyorodott el Tibor és megszámolta az összeget. — Kereken három ezres! Nem is rossz... I)e erről senkinek egy mukkot sem, jó? Pár perc múlva visszajövök, addig tényleg ne nyúlj már semmihez — szólt határozottan és már indulni akart, de Katalin nem engedte, hogy berántsa a kocsiajtót. — Félek egyedül itt maradni. .. Még tejbekólint valaki amíg visszaérsz — mondta ijedtségtől remegő hangon. — No, ülj be! Legalább mindjárt tanúm is lesz a rendőrségen — intett Tibor és elrobogtak. § § § A rendőrszobán percek alatt elkészült a jegyzőkönyv. Aztán két rendőr és egy nyomozókutya kíséretében viszszasiettek a nyaralóhoz. A nyomozás valóban ritkán tapasztalható gyorsasággal vezetett sikerre. A kutya nyomot fogott — és estére már őrizetbe is vették a nyaralóban járt csibészeket. Ezúttal egy másik hétvégi házikóban ütötték föl tanyájukat. és saját bevallásuk szerint már harmadik napja tartózkodtak „új szálláshelyükön“. Ez elegendő indok volt arra, hogy a három fiatalembert a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezze. Részlet a gyanúsítottak egyikének tanúvallomásából: ..Három napot és két éjszakát töltöttünk N.-ék nyaralójában. Az ajtózár töltörése és kicserélése az én feladatom volt, társaim ételről-italról gondoskodtak. Első délután egy lányt is hoztak magukkal, mivel azonban nem akart belemenni az általunk ajánlott játékba, büntetésből rázártuk az ajtót es azt az éjszakát egy másik nyaralóban töltöttük. Másnap visszamentünk N.-ék víkendházába, a lányt elengedtük és három napig ott tartózkodtunk. Kártyáztunk, késdobálásban versengtünk, sokat ittunk, zenét hallgattunk és egyéb kábítószer híján Okenába mártott rongyok illatát szívtuk magunkba ... Harmadnapjára meguntuk az itt-tartózkodást. Néhány apróságot magunkkal vittünk és elhagytuk N.-ék nyaralóját. Abban a víkendházban, ahol ranktaláltak, még csak második napja voltunk ... Különben is, éppen távozóban voltunk onnan.“ Hasonló értelemben vallott a kihallgatás során a két másik gyanúsított is. Azaz: ki-ki még egyéb „apróságokat“ is hozzáfűzött a fentiekhez. A három „vitéz“ egyike bevallotta például, hogy ételért-italért — természetesen az éj leple alatt — egy vadonatúj, lopott Skodán jártak. Az önkiszolgáló élelmiszerüzletek egyikében közel ötezer korona készpénzre is sikerült szert tenniük; és az összeg tetemes részét — állítólag — N.-ék nyaralójában felejtették. Katalin és Tibor összenéztek, de nem szóltak egy szót sem. A nyomozótiszt röviddel később az órájára pillantott: — Későre jár — mondta —, csaknem éjfél van. Mára lezárjuk az ügyet. Holnap újra kihallgatom a legényeket. Szükség esetén majd be fogom még kéretni magukat is, különben a bírósági tárgyaláson bizonyosan találkozunk __ Ritkaság, hogy a károsult egyben koronatanú is — tette hozzá fáradt mosollyal a rendőrhadnagy. Akkor még ő sem tudta, hogy a két koronatanú ellen ugyancsak bűnvádi eljárást kell majd indítani. § § § Az ügyben folyó vizsgálat egyhamar számos új fordulattal szolgált. Másnap másodszor is kihallgatták mindhárom, egyébként már büntetett előéletű suhancot. S ahogy az már ilyen esetekben lenni szokott — saját bőrét mentve —, ki ezt, ki azt „kotyogta“ el közülük. Egyikük az élelmiszerüzlet s a trafikok fosztogatásának részleteit mondta el. A másik a vadonatúj Skoda 100 eltulajdonításáról és használatáról, valamint öt-hat további, együtt elkövetett kisebb betörésről vallott. A harmadik pedig elárulta annak a lánynak a nevét, aki — ahogy ő mondta —: nem volt hajlandó az elképzeléseik szerint velük szórakozni ... Természetesen, a rendőrség ezt a lányt is beidézte vallomástételre. És az ügyben ekkor állt be váratlan fordulat. Az alig 16 éves lány elmondta, hogy harminc órát kellett étlen-szomjan, zárt ajtók és eltorlaszolt ablakok mögött töltenie a nyaralóban; de szólt arról is, hogy ott-tartózkodása alatt egy nő meg egy férfi akartak bejutni a nyaralóba, de kulcsuk nem illett a kicserélt ajtózárba. Amikor a belülről segítségért kiáltott, azok ketten megfutamodtak ... A rendőrhadnagy beidézte Katalint és Tibort, hogy szembesítse őket a lánnyal. A férj tagadott, elvégre ő otthon sem volt; Katalin hangját azonban teljes biztonsággal fölismerte a víkendházba zárt lány. Ezzel kiderült az asszony szerelmi kalandja! Ez annyira felkavarta őt, hogy nemcsak az azon estén történteket vallotta be, de zavarában említést tett a nyaralóban talált és eltitkolt háromezer koronáról is. Ezzel a beismeréssel viszont akarva-akaratlanul a férje ellen indított bűnvádi eljárást ... § § § Az ügy ezzel lezárult. A két koronatanúból így lett vádlott. A bíróság mind a három suhancot, mind a nyaralótulajdonos házaspárt az ellenük felhozott vád összes pontjában bűnösnek találta. A főtárgyaláson ötükre összesen tizenkét esztendei szabadságvesztést rótt ki. És mintegy utójátékként még Tibor házassági bontókeresetet nyújtott be Katalin ellen. MIKLÓSI PÉTER 17
